Közös Távozás-Changlix

🌌6.rész🌌

Jisung pov.

Már egy ideje néztem LeeKnow, de nemrég bevallottam magamnak,hogy igenis vonzó egy fiú...És engem is vonzott magához.
De hiába, ha tudom,higy milyen. Mármint nem ismerem olyan jól mint Hyunjin vagy Jeongin,de az amit Felixel csinál/csinálnak nem valami jó. Nekem fontos Felix és LeekKnow miatt nem akarom elveszteni...De Ha fontos lenne akkor nem titkolnám el. AHJ ISTENEM. De mikor kérdezte, hogy mi a baj és bátorító mimikája és egy kis bátorságot adott ahhoz, higy felfedjem azt amit tikolok előtte egy ideje. De most hogy itt ül előttem és lefagyva néz engem kezdek megijedni tőle, hogy mit fog hozza szólni. Bár gondoltam hogy nem lesz egy egyszerű menet de mostmar parázok.

-M...mi?-ennyit tudott kinyögni. És mivel nem folytatja biztos arra vár,hogy ismételjem meg magam, hogy biztos jól hallotta-e, de drága barátom jól hallottad.

-Nekem egy ideje tetszik Leeknow. -mondtam el újra mostmár lehajtott fejjel.

Felixhirtelen elengedte a kezem mire én felkaptam a fejem, és a hajába durva lehajtott fejjel csendesen bámulja gondolom a cipőjét vagy a padlót és gondolkodik. Én elfordítom a fejem.

-Jisung...-kezdte el mire én félve, de rátekintettem.-Komolyan mondod?-kérdezi. Mintha csalódottság és árulásra utalo félemet látnék szemeiben és az arcán végig futni. Csalódott, hogy pont egy Leeknowhoz hasonló ember tetszik, és a félelem higy elárulom. Pedig ez nem így van nem árulom el csak egy olyan ember tetszik mint Ő.

-I...igen. De kér...-nem hagyta, hogy befejezhessem.

-Tisztában vagy vele,higy aki tetszik neked...-nyomja meg gúnyosan a "tetszik" szót, ami valljuk be egy kicsit fáj, mert nem én döntöm abba, hogy kibe szeressek bele.-...Ő bánt engem nap mint nap mint testileg és fizikailag a kis haverjaival.-fejezi be.

-Tudom.....De tudod, hogy ezt nem én döntöm el.-magyarázkodom.

-Szerintem....-szólalt fel óráknak tűnő másodpercek után.-...most egy ideig hagyjuk egymást. Ezt fel kell dolgoznom.-mondta. Felállt(nem úgy te kis hunszut 😏...am bocsi az ilyet nem tudom megállni egy világi perverz vagyol xdd szerk.) és elakart menni (ohh az istenit neki😏 szerk.), de megfogtam a csuklóját ezzel meghiúsítva az elképzelését.

-Jisung engedj már el.-mondta mintha egy kis idegességet és erélyességet véltem volna felfedezni a hangjába.

-Nem..én....-nem is tudom, hogy mit akartam mondani, egyszerűen nem akartam elengedni. Nem akartam, hogy rosszba legyünk hisz' ő a legjobb barátom. Akivel akármit megtudok beszelni akármikor és akárhol. Mindig segít feltétel nélkül ed én is neki. Az egyedüli ember itt ebbe a pöcegödörbe( Chan és Changbin kívül) aki tud mindent rólam és elfogad és szeret úgy ahogy én is őt. Nem akarom.

-Jisung...Szia.-mondja majd egyszerűen kirántja kezem rabságából sajátjait és elmegy felkapva határa a táskáját.

Ekkor észlelek fel, hogyegy páran minket figyeltek és mostmár csak engem. Zavartan lesütöm a szemem felpattanok, majd én is felkapom a táskám és azzal fogom magam s elhagyom a helységet. Egészen a termünkig meg se állok. Mikor bementem az ajtón egy párán rám néztek, de hamar vissza fordultak a dolgukra. Csak Chan és Changbin néztek rám kérdőn gondolom, hogy merre van az Ausztrál barátom. Legyintettem majd a helyemre vánszorogtam.
Ekkor Chan ide jött hozzám.

-Mi a baj Jisungie?-kérdezte lágy hangon.

-Elmondtam neki....elmondtam neki egy olyan dolgot amit egy ideje titkoltam előle de neked és Changbinnak még mindig az....és mikor elmondtam neki azt mondta, hogy egy ideig hagyjuk egymást békén mert fel kell dolgoznia, majd elment az ebédlőből nem tudom, hogy hova.-fejezem be. És aggódik érte nagyon. Biztos vagyol benne higy ez látszik is rajtam mert Chan nyugtatni kezd.