Közös Távozás-Changlix

🌌22.rész🌌

//~Beszélnünk kell.~

Ideje már én nagyon úgy gondolom, viszont mégjobban erősödött bennem az az iszonyat rossz érzés. Egyáltalán nem tetszik ez nekem.//

Changbin pov...

Még mindig iszonyat nehéz el hinnem hogy ez tényleg megtörtént, miután úgy kezdtem el érezni, hogy minden rendbe jöhet, kurvára nehezemre esik elhinnem, hogy nemsokára vége mindennek.
Nehezemre esik elhinni, hogy nemsokára elvesztem mindazt amit nem is oly rég sikerült össze szednem.
Amiért napokig, hetekig, évekig szenvedtem. Minden egyes napom kínzás volt, szó szerint, de valahogy mégis túléltem. Megszereztem életem kincsét, nemsokára el is kell engednem. ~Én kurvára nem erre vágytam már egy ideje.....~

Mikor tegnap mentünk kivizsgálásra és a vizit is megtörtént közbe, végleges lett az orvosok számára a bajom. Örökölt Agresszív Hasnyálmirigy daganatom van. Nehéz felismerni és gyógyítani és mire esetleg felismerik, hogy van ilyenem, addigra eléggé el terjeszkedik. Az orvosok mondták, hogy attól mert örökletes volt, én is rátettem a dolog kialakulására. A sok energiaital, a sok dohányzás és stb....

Viszont az egyik legfőbb kérdésetek az is lehet, hogy hogyan is kerültem én ide kb 2-3 nappal ezelőtt?
Mivel akkor meg kevésbé voltam ennyire kurvára szarul, még ugye otthon pihentem, viszont egyik délután mikor sikeresen bealudtam, arra keltem fel, hogy iszonyatosan fáj a  hátam. Majd ahogy felületem se volt jobb. Éreztem, hogy el kell mennem WC-re ezért nagy nehezen kikecmeregtem, és miközben végeztem a dolgomat észre kellett vennem, hogy sokkal sötétebb volt a vizeletem. Majd miután kezdtem bepánikolni, elmentem kezet mosni és észre vettem az alkaromom sárgás foltokat. Ez nekem teljesen betette a kiskaput, ezért muszáj voltam elmenni a kórházba. Igen, vagyok ennyire bolond, hogy betegen elmenjek egyedül tömegközlekedéssel a kórházba, ráadásul úgy, hogy néha muszáj voltam megállni és leülni egy padra vagy a patka szélére mert menni is nehezemre esett. Mire a kórházhoz értem majdhogynem összeestem, de azért nem kellett olyan sokat várnom, kaptam egy szobát ahova be kellett feküdnöm, mert tiszta káosz volt. Csak 3 Főorvos volt az intézmény ezen szakaszán, de betegekből is voltak egy jó páran, úgyhogy engem egy kissé félre tettek, viszont a bennem levő pánik nem múlt el. De csak vártam és vártam. Majd tegnap sikeresen Dr.Mingyu elvitt kivizsgálásra és megejtettünk közbe egy vizitet is azért. Ennek köszönhetően derült ki, hogy mi is az én végzetem.

Viszont én úgy érzem, hogy kellőképpen átgondoltam mindent. És szakítani fogok Felixxel.

Nem kell hogy végig nézze a halálomat. Nem akarom szomorúnak látni mindennap ahogyan bejönne hozzám, nem akarom, hogy a könnyeket lássak szomorúságot tükröző szemeiben, nem akarom bele fúrni szemeim lélektükreibe majd lelkész lelátni, amibe színtiszta fájdalmat látnék. Nem szeretném egyiket se. Ezért muszáj vagyok egyedül szenvedni.

Miután mindent meg beszéltem magammal, írtam neki.

Changbin
Beszélnünk kell

Lixie😍
Mikor? Hol?
Ideje már, nem is tudom, mikor láttalak utoljára.

Changbin
Gyere a kórházhoz, miután vége holnap az óriáidnak.

Lixie😍
Mi?
Kórház?
Changbin!!
Válaszolj!
Kérlek🥺

Láttam, hogy ír nekem, de már nem nyitottam meg az üzeneteket. Nem ment. Tehát holnap....holnap véget vetek nekünk.

Haiiii. Bocsánat hogy tegnap nem hoztam részt, hogy full őszinte legyek, egy cseszett játék miatt nem hoztam részt, mert én kb semmivel nem játszok, mert videót szerkesztek vagy olvasok, vagy tiktokozok szóval igen. De tegnap egy barátnőm elkezdett játszani egy játékkal és igen megtetszett és én is letöltöttem és annyira játszottam hogy észre se vettem, hogy annyi idő elszaladt, aztán meg eldőltem este mint egy rossz zsák krumpli és bealudtam szóval igen. Deeeeee ma elhoztam nektek, tudom h rövid és kb semmit mondó, de a kövi részt igyekszem minél jobban úgy írni hogy egy 100dbs zsepi is kevés legyen.
Na tehát előre is jóéjt, és majd jövőhéten találkozunk:>>> byebye