Közös Távozás-Changlix

🌌7.rész🌌

Changbin pov.

~Felix....izé.......meleg?-kérdeztem meg félve.

-Miért kérded?-kérdi zavarodott fejet vágva.

-Hááát......ööhmmm....-dadogok  össze-vissza mint egy idióta. Ezaz Changbin.

-Ahhhhaaaaaa.-nyújta el az egészet egy sejtelmes mosoly kíséretében.-Csak nem tetszik?-néz rám csillogó szemeivel.

-Miii......N-n-nem i-is....-mondom,de mind hiába érzem arcom felvesz egy pirosabb szint. ~A franc egye meg.~

-Ne is próbálod tagadni. Látom rajtad. Rád van írva.-mosolyodik el.

-Jó na igen tetszik.-duzzogok be.-Na, de akkor meleg?

-Igen. Igen az.-mondja

-És............szerinted Van nálam esélyem?-kérdezem szégyenlősen. ~Changbin. Chang...Cha....Mi a fasz van veled ember?🤔~

Felix pov.   (Egy pöpp (XD) TIME SKIP)

Már eltelt 2 hét. Mindennap megkapom amit eddig is. A véreseket, a beszólásokat, a megaláztatásokat.
Jisunggal csak ha nagyon muszáj akkor beszélek. Nekem meg ezt meg kell szoknom félek a hatba támadástól, higy majd ő is olyan lesz mint ők. Ezt nem akarom. De már nagyon hiányzik. Hisz kinek ne hiányozna a legjobb barátja?

Ma csütörtök van ma kell mennem meg pszichológushoz is. Nagyszerű. Semmi értelmet nem látom mert csak beszel nekem én meg csendesen ülök és hallgatom a szént beszédet. Amúgy aranyos kis pasas kedves is meg minden de na.

Utolsó órámra tartok éppen hogy magam mögött tudhassam a napot. Mikor mentem a 3. emelet kihalt folyósóján mikor is behúznak a fiú mosdóba majd a földre esek. Mikor felakarnék állni nem tudok mert kapom is az első ütést az arcomra. Majd a következőt és a következőt. Addig csináljak ezt meg éppen hogy eszméletnél vagyok. Az orromból a számból ömlött a vér. Kezdek szédülni is a vérveszteségem miatt. 

-Nicsak a kicsi Lixie nem bírja az ütéseket? Kijöttél a formából? Pedig mindennap megkaptad.-mondja tettetett szomorúsággal az arcán Jeongin aki a csípőmön ül.

Én csak fekszek a földön és lassan világomról se tudok, de mielőtt elnyelt volna a sötétség valaki berontott majd lerángatta volna rólam Jeongint de valaki lefogta és kezet hatra tekerve kényszerítette, hogy egy ott maradjon. Utánajár se kép se hang eszméletemet veszettem.

Jisung pov.

Mikor Felix 10 perccel később se jött be órára nagyon kezdtem aggódni. Szóltam a tanárnak higy megkérésnek Felixet, de nem akart kiengedni.

-Tanárnő?-tettem fel a kezem a magasba.

-Igen Mr.Han?

-Megkereshetem Felixet?

-Nem. Majd béírom neki az igazolatlant és okés.-mondta. Na meg anyád hat én biztos hogy nem fogom hagyni. Az is lehet hogy most is megverik és nem tudom neki segiteni.
Leszarva a tanár szavát álltam fel a helyemről és az ajtó felé vettem az irányt. Már majdnem oda értem mikor megfogta a kezem az a boszorka és vissza húzott.

-Azt mondtam, hogy nem megy sehova Han.

-Engem meg nem érdekel hogy maga mit mond. És most megyek és megkeresem Felixet.-mondtam majd kirántottam a kezem a sas karmos kezei közül és kimentem a teremből továbbra sem foglalkozva a sikítozó tanárral.
Ment el először az emeleti wcbe. Elég gyors voltam a megtalálásával mert itt volták ezek az őrültek és a szétvert fejű Felix is.
Amilyen erősen csak tudtam leakartam rángatni róla Jeongint, dr valaki hátulról lefogott és elhúzott onnan. Hatra csavarta a kezem ezzel maradásra bírva engem. Mikor hátra néztem akkor megláttam egy Leeknowt. Öhm...hogy is mondjam egy kicsit nagyon közel volt hozzám.
Én ezt nem toreláltam és hátra billentettem a fejem ezzel orrba fejelve őt. Erre ő olyat tett amire én egyáltalán nem számítottam....

Leeknow pov.

Mikor Jisung beronott és neki ment Jeonginnak akkor rögtön cselekedtem és lefogtam. Mikor felnézett rám és leesett neki, higy én vagyok az orron fejelt.
Itt elvesztettem a fejem és arccal neki nyomtam a falnak majd még közelebb hajoltam hozza ezzel is idegesítve.

Látva, hogy nem.tetszik neki csak kiröhögtem és tartottam tovább.
Jeongin felállt a kis nyomingerről, majd még bele rúgott egy párat. Én elengedtem a mókus arcút majd kimentünk otthagyva őket.

Jisung pov.

Miután ezek a beteg állatok kimentek oda mentem Felixhez megütögettem az arcát, de semmi. Eszméletet vesztette. Hóna alá kaptam majd felemeltem már amennyire sajgó végtagjaim engedték amiatt a hülye Leeknow miatt. Jobb kezet áttettem a nyakamon, majd fogtam én is jobb kezemmel, balommal derekára tartottam őt. A francba is amilyen keveset is eszik most meg úgy is nehéz, és a földszinten van az orvosi. Mikor kiléptem a mosdóból a hátsó lépcsőhöz vettem utam, indultam volna le he nem érzek meg magán mögött valamit vagy inkább valakit. Megfordulok és egy gúnyosan vigyorgó Leeknow. ~Hát ki is más lenne? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Várj ne válaszolj költői kérdés volt tudom, hogy az vagyok.~
Fogtam Felixet és leültettem a lehető legóvatosabban a földre. Miután felegyenesedtem Leeknow felé fordultam majd megfogtam gallérját megrángatom, majd mellkason ütöm. Nem tudom, hogy miért hagyja, hogy üssem, de jó valakin kiadni a dühöm, ha már ő is szerepet játszott a felbaszásomba. 

-MiÉRT??- kérdezem először erőtlenül, de a mire a végére érek ennek az igen csak  rövid szónak már megemelem hangom.

-Mit miért....., Mókuskám?-kérdezte gyúlósan kiemelve a mókuskám szót.

-1. Nem vagyok a Mókuskád..-ejtem ki én is gúnyosan az ő általa használt szót.-...Ezt most felejtsd el.-szögeztem le.
2. Pedig miért bántjátok Felixet? Mit ártott ő nektek amiért mindennap megveritek, megalázzátok? Szerintem semmit se, úgyhogy nem szólok mégegyszer hagyjátok őt bé....- nem tudtam befejezni mert ez a marha elhallgattatott a.......

Tudom tudom tudom egy rohadék vagyok higy itt hagyom félbe 😂😂❤❤. De hát nahh amúgy két részre bontottam, tudom, hogy  így is rövid lett a következőt megpróbálom hosszabbra írni.
Igyekszem ha minden jó akor meg ma neki állok írni a kövit.
Hibákért bocsika😅❤
Eddig is puszi a pocitokra. Sziasztok ❤❤