Az Igazság Istennője

1. Fejezet

Visszatérés

- Figyelem!- szólít meg minket Steve, mire mindenki köré gyülekezik. - Van egy új foglyunk!

- És ez miért is kell hogy érdekeljen?- vágom rá zsigerből.

- Mert azt állítja magáról, hogy az öccse!- bök Fury Thor felé, aki mellettem áll.

- Hogy mi van?- értetlenkedve néz Thor Fury-ra, majd rám. Nekem a döbbenet kiült az arcomra.

- Várj, az lehetetlen!- csattanok fel.

- Miért lenne lehetetlen?- kérdezi Tony.

- Mert az öcsém 2 éve meghalt!

- Ezek szerint mégsem... - mosolyodik el a Kapitány. - Nézzétek meg a saját szemetekkel!

Thorral rohanunk a cellák felé, egyikünk se akarja elhinni, hogy Loki visszatért, ráadásul pont ide... De ahogy megállunk a kétoldalú tükör előtt, látjuk, hogy ténylegesen ő ül a cella közepén önelégült vigyorral az arcán.

- Az a rohadék... - megy fel bennem a pumpa.

- Hé, vigyázz a szádra!- szól rám a Kapitány, aki idő közben utolért minket.

- Ugyan Steve, tegnap este nem úgy tűnt mintha bánnád, hogy káromkodok... - forgatom a szemem, mire Tony a homlokához kap.

- Majd én beszélek vele!- ajánlja fel Thor.

- Veled megyek!- vágom rá.

- Nem, nem mész sehova!- kap a kezem után Steve.

- Látni akarom, hogy akarsz megállítani... - mérem végig. - Katona...

- Túl veszélyes! - még mindig tartja az alkarom.

- Ismerem őt! Jobb ha tudod, pont olyan veszélyes vagyok mint ő! - kirántom a kezem a szorításából és Thor után indulok, de két lépés után Steve miatt megtorpanok.

- Azt hiszed magadról, hogy felsőbbrendű vagy, hogy nem eshet bajod!- szól utánam Steve.

- Steve, egy Istennő vagyok!- nézek a szemébe de már távolabbról.

- Attól még megsérülhetsz!- mondja halkabban.

- Óvatosan Kapitány, még a végén érzelmeket fogsz táplálni!- kuncogva fordultam a cella felé.

- A tegnap nem jelentett nekem semmit, csak hogy tudd!- kiabál utánam ismét.

- Helyes, mert nekem sem!- kiabálom vissza neki, de már meg se fordultam.

Loki a cellájában háttal áll az ajtónak, amikor belépek Thorral.

- Éppen azon tűnődtem, hogy vajon mikor fogsz meglátogatni!- vigyorogva fordul felénk ahogy hallja az ajtó csukódását.

- Ha megtennéd, ne beszélj hozzám!- vágom a fejéhez olyan közömbösen amennyire csak tudom.

- Áu, ez fájt!- rögtön lefagyott a mosoly az arcáról. - Még mindig olyan tüzes vagy, pont ahogy szeretem!- dörzsöli össze a tenyerét.

- Hagyd békén Testvér!- szól rá Thor. - Hogy vagy még mindig életben?

- Csak a szokásos!- emeli tekintetét bátyjára. - Egy kis hazugság, egy kis illúzió.... - kacag. - És itt is volnék!

- Miért?- értetlenkedem. - Miért játszottad el a halálod?

- Volt néhány ellenségem, szóval eljátszottam, hogy meghaltam, így nem kerestek tovább.... - magyarázza mintha csak az időjárásról beszélnénk. - És amikor már elültek a viharfelhők, bumm... - megijedek ahogy az asztalra csap. - Megöltem mind! - vigyorog ismét.

- Hogy mit tettél?- kérdez vissza Thor.

- Süket vagy talán? Megöltem őket! Egytől... Egyig... - mosolyog - Most már nem tudnak bántani!

- Gyilkos vagy!- szegezem neki.

- Ahogy mindannyian, Kedvesem!- néz ismét rám.

- Ezért meg kellene ölnöm téged!- préselem ki a szavakat a fogaim közt.

- Meg kellene bizony! Végtére is te vagy a Bosszú Istennője, nemde?!- olyan mélyen néz a szemembe, hogy szinte meztelennek érzem magam. Közelebb hajol hozzám és folytatja. - De mindketten tudjuk, hogy nem fogsz még csak bántani sem, nemhogy megölni!- mosolyog. - Ja és van egy üzenetem a szeretődnek... Lehet, hogy "véletlenül" hallottam a kis vitácskátokat...

Steve és Natasha a cella melletti felügyelő szobából nézik kamerákon át a beszélgetést. Loki odasétál az egyik kamerához, belenéz és így folytatja:

- Ő még mindig az enyém!- önelégült mosollyal mondja egyesével a szavakat.