A rocksztár klónok lázadása

6) A gitár vizionárus

"Jól eső ébredés... Milyen rég tapasztaltam!" – suttogta magában Gene, még csukott szemmel, amikor kiemelte álmából az a varázslatos dallam.

A régóta bezárt külvárosi vidámpark cirkuszi sátrai alatt vertek tábort. Gene két hét padlón forgolódás után, végre kiadósan kialudhatta magát.

A szeptemberi est és hajnal hideg levegőjének tűréséhez, egy bohócok által maguk után hagyott dunyhában aludt. Az a tollpehellyel megtöltött, jókora zsák valami hihetetlenül kényelmes volt. Pontosan megfelelően lassan hagyta kiáramlani a Démon testhőjét, egész éjszaka megtartva az ideális hőmérsékletet a paplan alatt. A puha párna pedig tökéletesen felvette a rajta pihentetett arc formáját, bársonyosan simogatva azt, és szinte kérve, hogy maradjon még.

A megébredés utáni félálomban megfogalmazódott első gondolata az volt, hogy már ez a kifogásolhatatlan kényelem is elegendő megünneplése lett volna a megszabadulásának. De ott volt még az a zene.

Ismerte a számot. Furcsa címé volt: "1983 (A Merman I Should Turn To Be)".

1983? Pedig 1968-ban íródott. 101 éve. Mindössze két évvel a költő túlságosan korai halála előtt.

Kinyitotta szemeit, és pár percig még háton fekve hagyta, hadd járja át a tömény varázs. Annyira egzotikus helyzet volt. Sosem járt még itt, vagy egyáltalán hasonló helyen, mégis otthon érezte magát. A kintről szóló dal pedig egy másik világba repítette.

Szokatlanul napos napra virradt Noissap. Az éjszaka különösen erős szele sikerült néhány lyukat fúrjon a vidámpark feletti felhőtakaróba. Így e délelőttön rég nem látott, közvetlen napfény ragyogta be a tájat. Átvilágította a színes ponyva mennyezetet, amitől szemet nyugtató, narancssárga fényben úszott a termetes sátor beltere. És közben akusztikusan előadott pszichedelikus rock kényeztette Gene füleit.

A késő esti érkezésükkor még nem tudta jól megnézni magának a környezetet, így csak ekkor tárulkozott fel neki először a hely. Mindez alig fokozhatóan vadregényessé tette az egészet Simmons számára.

Bár az itt-ott kiszakadt felhőzet hagyta, hogy a Nap sugarai szögből elérjenek ide, közvetlenül felettük még mindig buzgón munkálkodtak a felhők. Létrejött ezáltal az a meseszép látvány, amikor az ember erős fényben láthatja csillogni az esőcseppeket. Ezek el is kezdték lágyan kopogtatni a ponyvatetőt. A szerenád viszont nem állt meg. Ez főleg felkeltette Gene érdeklődését. Nyújtózkodott egy hosszút, felöltözött, majd kiment bemutatkozni a zenélgető házigazdájuknak.

A többiek még más sátrak alatt szunyókáltak. Amikor megérkezett a három muskétás, már ott parkolva találták Oberon leszerelt zsarukocsiját. Joan, Liam és a két Melanie hamarabb érkeztek, üzenve Wolttnak, hogy szerencsésen lerázták a három öltönyös ügynököt, és majd másnap megbeszélik a továbbiakat.

Széttárta maga előtt Gene az ajtóként szolgáló ponyva lebenyeket, és mélyen belélegezte az üde, esős szagú levegőt. A cirkuszi sátrak az óriási vidámpark egy füves, bokros területén voltak felállítva. Néhány nagyobb fa is állt itt, melyek ezen a korai ősszel még nem hullajtották el leveleiket. A felhők közül kacsintgató Nap ekkor épp szemben állt, elvakítva a Démont. A házigazda pedig hátát mutatva ült egy lefektetett farönkön, és a világot kizárva pengetett és dúdolgatott.

Hippi művészlélek lévén, úgy volt öltözve, mint egy átmenet egy különösen tarka bohóc meg egy különösen ízléses strici között. Nagy, díszes kalapja alatt, mit sem törődött azzal, hogy a szemerkélő eső szelíden öntözte. Könnyekként csordultak le az esőcseppek azon az akusztikus gitáron, mintha Föld Anya is empatizált volna a zene mondandójával. Gene lassan közelített, miközben a gitárvirtuóz egy másik dimenzióból közvetítette azt a magával ragadó akkord-progressziót.