A rocksztár klónok lázadása

10) A lázadás

Eljött szeptember 21.

Mialatt kicsivel éjfél utánból kicsivel reggel előtti állásba forgott az óra, Woltt és a három öltönyös áthaladtak Noissap koncentrikus városrészeinek mindegyikén.

Maguk mögött hagyták a belvárost. Átautóztak a külvároson. Majd kiléptek a városperemi ipari zónából is. Már pirkadt, mire elérték a városon túli, mezős-dombos tájat.

Bár hosszú volt e hajnali út, Oberon egy percre sem hunyta le szemeit, amióta magához tért a rövid nyugtató-kómából. A sötétített ablakú, négyajtós autó anyósülése mögött ült, mellette az egyik bérgyilkossal. Fegyverétés távkommunikációs eszközeit elvették. Csuklóit és bokáit egy-egy bilincs szorította.

Jól tűrte az utat, míg tűrte. De amikor a semmi közepe felett elkezdték csökkenteni a repülési magasságot, muszáj volt megkérdezze:

- Mégis hova a búbánatoskurvaéletbe visztek?!

- Abba az ősrégi sírkertbe a városon kívül – válaszolta a sofőr.

- Hogy élve eltemessünk – tette hozzá az anyósülésen utazó.

- Ó, remek! Azt hittem, egész nap unatkozni fogunk – próbálta oldani saját feszültségét.

- Ugyan – reagált a mellette ülő harmadik – egyikünk sem fog unatkozni! Olyan stílusúra áshatod a saját sírod, ahogy csak kedved tartja, mi pedig azt végig nézve fogunk jól szórakozni.

- Hát, ti aztán tényleg figyelmesek vagytok, fiúk!

Öt teljes perc is eltelhetett, míg a nyomozó, egymással versenyző gondolatokban fuldokolva, előállt egy hozzáfűzni valóval:

- Megosztanék egy észrevételt.

- Hallgatjuk – felelte a sofőr.

- Két dolgot is elszámoltatok.

- Éspedig? – jött a kíváncsiskodás az anyósülésről.

- Sírokból három kellene... És a tőlem való védekezéshez is kellett volna még egy eszköz.

Egy darabig mindhárom bérgyilkos szótlanul töprengett, vajon mire gondolhatott ezzel. Végül a mellette ülő harmadik törte meg a csendet:

- Milyen eszköz?

- EGY SZÁJKOSÁR! – villámgyorsan beleharapott a nyakába.

Állkapocs izmainak teljes erejével préselte bele fogait, kitépve belőle egy jókora darabot. Kiszakadt egyik nyaki ütőere, amiből aztán gejzír szerűen spriccelt a vér.

A sofőr megpróbált hátra nézni a két ülés között, de egy pillanat alatt annyi vér fröcskölt a szemeibe, hogy teljesen elvakította. Erre egyik kezével erősen belekapaszkodott a botkormányba, a másikkal pedig pánikosan kereste a gombot, amivel bekapcsolhatta volna a robotpilótát.

Az anyósülésen utazó készült rálőni Wolttra, de ő hamarabb átnyúlt a fejtámla felett, és fojtogatni kezdte a bilincsének láncával. Eközben a másik kettő elő sem tudták rántani saját fegyvereiket.

A karotid artérián keresztüli vérveszteségtől a hátul ülő másodpercek alatt elájult. A sofőr pedig, a robotpilóta gomb keresését feladva, egyik kézzel törölgette kifelé a vért a szemeiből, míg a másikkal próbálta megakadályozni a túl gyorsan süllyedő autó lezuhanását.

Woltt nem várhatta meg, hogy a sofőr visszanyerje az irányítást. Miután az anyósülésen fojtogatott is elvesztette eszméletét, Oberon nekiállt kirúgni a hátsóajtót. Így bilincsekben még a mechatronikailag megerősített lábainak is kellett hat-hét rúgás, míg kitört a zár, és kitárult az ajtó.