Monaco's Princess |✔️

4. fejezet

C H A R L E S 

- Hé, C. figyelj már! - loholt utánam Gasly, mire lassítottam lépteimen.

- Igen? - fordultam felé.

- Miért léptél le hirtelen?

- Mert nem tudtam tovább nézni! - sütöttem le kozmoszaimat, s inkább a cipőmet bámultam.

- Mit?

- Azt, hogy Lavender és Max ilyen jól el vannak. Baszki, amióta ismerik egymást, azóta fújnak a másikra, erre egy éjszaka alatt, ami a saját házamban történt, hirtelen más lett a viszonyuk! És zavar, hogy ennyire élvezik a másik társaságát! - keltem ki magamból, a folyosó kellős közepén. Többen is, akik elhaladtak mellettünk, felénk kapták fejüket, hogy ki az a bolond, aki reggel kint kiabál a folyosón. Gasly először nem mondott semmit, helyette elővette szobakulcsát, majd intett, hogy kövessem. Amint beértünk szobájába, fáradtan, dühösen és csalódottan rogytam le a kanapéra.

- Haver... nézd én sem tudom, hogy mi van kettejük között. De, lehet egy kérdésem? És őszinte választ várok rá! - bólintottam, jelezvén, hogy kérdezzen nyugodtan.

- Többet érzel Lavender iránt, mint barátság?

- Az igazság az, hogy fogalmam sincs. Vonzódom hozzá már az elejétől kezdve, ezt nem tagadom, de tényleg nem tudom. Charlotte-val is nemrég szakítottunk, nem akarok egyből egy új kapcsolatba ugorni. - sóhajtottam mélyet, fejemet hátra döntve. Pierre átült mellém a fotelből, s gondterhelten nehezedett térdeire.

- Nézd... - sóhajtotta, miközben rám nézett. - Tudom, hogy mennyire szenvedtél Charlotte mellett a szakításotok előtti időben. De mint te is tudod, az a kapcsolat rád lett kényszerítve. Azt nem mondom, hogy nem éreztél iránta semmit, mert akkor hazudnék. De nem voltál mellette teljesen boldog. Ha azt érzed, hogy vonzódsz Lavenderhez, akkor hajrá! Ne csak szenvedj magadba roskadva, hanem szerezd meg magadnak. Mert tény, mi tény, hogy alig ismerjük, de baromira látszik rajtad, hogy ha a közeledben van, akkor akaratlanul is elmosolyodsz. Egyszóval, tökre boldog vagy. Aminek én speciel csak örülni tudok! Tudom, hogy nem akarsz most egy új kapcsolatot, de könyörgöm! Ugyan Lavenderrel nem tudtam még négyszemközt beszélni, de rajta is azt látom, amit te rajtad: hogy akarva-akaratlanul is, de elmosolyodtok, ha egymás társaságában vagytok. Tudom, hogy korai ezt így kijelenteni, de én drukkolok nektek! - veregette meg vállamat Gasly.

- Mikor lettél hirtelen pszichológus? - kérdeztem, barátomra pillantva.

- Tudod, amikor a Red Bull évközben kitett, és visszakerültem az Alpha Taurihoz, sokat jártam pszichológushoz. És hát ragadt rám egy-két dolog.

- Tudod, ha nem lennél pilóta, simán lehetnél pszichológus! - nevetten halkan.

- Dr. Pierre Gasly rendel! - nevetett ő is.

- Kösz, Pierre, sokat segített ez a kis beszélgetés. Viszont most megyek, mert mindjárt kezdődik az edzés. Andreas kinyír, ha nem leszek ott időben! - álltam fel, s köszönés után, távoztam. Átballagtam a saját szobámba, s gyorsan átöltöztem az edzős cuccaimba. Gondolataim közben Lavenderre és a Pierrel való beszélgetésemre kalandoztak.

Talán Pierrenek igaza lenne, és többet érzek iránta, függetlenül attól, hogy alig ismerem? Lehet, hogy tényleg igaza van. Viszont bármennyire is drukkol nekünk Pierre, én már eldöntöttem magamban, hogy egy ideig biztosan nem szeretnék kapcsolatot. Meg hát azt sem tudom, hogy Lavender ha érez is irántam valamit, akkor mit. Túltolakodó meg nem szeretnék lenni. Sose voltam az erőszak híve, nem csak így, de egy párkapcsolatban sem. Ha nekem tetszik valaki, esetleg többet érzek iránta, de tudom, hogy annak a személynek én nem jövök be, avagy csak barátként tekint rám, akkor nem fogom magamat ráerőszakolni. Az nem én lennék.