Monaco's Princess |✔️

7. Fejezet

𝙲𝙷𝙰𝚁𝙻𝙴𝚂

Május 6

Barcelona. Egy csodálatos hely, főleg akkor, ha azzal vagy itt, akit szeretsz. Kéz a kézben sétálhatsz a szerelmeddel, együtt gyönyörködhettek a csodálatos, napsütötte városban, a tengerparton, mindenhol. A szebbnél szebb képeket készíthetitek el közösen, melyet utána akár még a világhálóra is feltölthetsz, ha azt szeretnéd. Vagy elrakhatod magadnak emlékmegőrzése céljából. Rövid nyaralás céljából sem rossz. Vagy a fárasztó szabadedzések után is jó érzés ki jönni és itt kint sétálni. Drága csapattársam, Carlos, mindig azt mondja, hogy számára Spanyolország a szerelem városa, hiszen élete szerelmét, Isa-t is itt ismerte meg, akivel már lassan 7 éve vannak együtt. Szerinte ez az ország az igazán jó, szerelmes embereknek. És én az voltam. Szerelmes. Csak éppen a lány, akit szeretek, két hónappal ezelőtt eltűnt, a Bahreini szállodából, mindenféle magyarázat nélkül. Eltűnt és nem tudom, hogy mi van vele, vagy hol van. Hiányzik és aggódom érte. Ellenben nem engedhettem meg magamnak, hogy mindig ő rá gondoljak, ugyanis most a versenyek voltak fontosak. Idén a győzelemre hajtottam, amit csak és kizárólag megfelelő koncentrációval tudok elérni. Ami nehéz volt, hogy ha folyton Lavender töltötte ki. Nem tudtam mit tenni, folyamatosan ő járt gondolataimban. Lavender olyan helyet bérelt ki magának a szívemben, s az eszemben, ahonnét egyáltalán nem tudtam, és nem is akartam kitörölni.

Hiányzott. Hiányzott a csókja, az ölelése, az eper illatú parfümje, a nevetése, a mosolya, az egész lénye. Mindene hiányzott, azonban nem tudtam, hogy hol van. Azt akartam, hogy itt legyen, hogy velem legyen. De nem volt itt, és azt sem tudtam, hogy egyáltalán vissza jön e még.

Carlossal, Landoval, Pierrel, Max-el, Daniellel, Rodrigo-val és a királynővel, a fekete furgonban utaztunk, ami a hotelbe visz el minket. Az ablakon bámultam ki, miközben a srácok a királynővel beszélgettek. Be vallom az őszintét, azt hittem, hogy a királynővel nem lehet majd beszélni, mert fenn hordja az orrát, vagy ilyenek. Azonban az őszintét megmondva, igenis lehetett vele beszélni, bármiről, még az autóversenyzésről is. Látszott rajta, hogy ő sem lépett ki túl sokat a városból. Azon igen csak meglepődött, mikor rájött arra, hogy én is monacói vagyok. Megígértette velem, hogy a hazai pályán első helyen végzek majd. Mosolyogva bólintottam erre, bár ez persze nem csak tőlem függ, hanem a többiektől, a csapattól és a körülményektől, azonban én mindent megfogok tenni a győzelem érdekében.

- És mondd csak, Charles! Esetleg egy leányzó van már láthatáron az életedben? - kérdezte hirtelen a királynő, mire a kocsiban hirtelen érdekes lett a hangulat.

– Nos, ami azt illeti... - gondolkoztam el egy pillanatra. Szeretem Lavendert, és vele akartam lenni, azonban az, hogy két hónapja semmit nem tudok róla, kezdett abba a tudatba ringatni, hogy az el sem kezdődött kapcsolatunknak, máris vége szakadt. Így egy aprót sóhajtva, mosolyogva böktem ki a következő szavakat. – Jelen pillanatban nincs senki az életemben. – hazudtam, hiszen volt valaki, akiről a srácok is tudtak. Ők rosszállóan rázták fejüket, de egyikük sem szólt egy szót sem.

- Az unokámnak sincsen most udvarlója. Mármint ő még nem tud róla, de egy törvény miatt, férjhez kell mennie! - sóhajtott mélyet a királynő, mire értetlenül néztünk rá a többiekkel.

- Hiszen maga a királynő! Miért nem törli el ezt a törvényt? - kérdezte Daniel.

- Nem tehetem meg. Egy kérvényt benyújthatok a tanácsnak, de ha ők nem egyeznek bele, akkor én sajnos nem törölhetem. Pedig annyira szeretném, hogy a kisunokám boldog legyen.