Monaco's Princess |✔️

10. Fejezet

𝙻𝙰𝚅𝙴𝙽𝙳𝙴𝚁

Reggel szerencsére sikerült nekem is fel kellnem, drága szobatársam ébresztőjére, így gyorsan befoglaltam előtte a fürdőszobát. Vettem egy frissítő zuhanyt, majd magamra kaptam az aznapi ruhámat: egy rövidnadrágot, meg egy fehér topot. Ismét hosszú hajamat lófarokba kötöttem össze, enyhe sminket vittem arcomra, majd amint kész lettem, visszamentem Landohoz.

– Lando, figyelj csak! – állítottam meg kezét megfogva, mire felém fordult. – Szükségem lenne ma a kocsidra, ha nem baj!

– Ott van a kocsikulcs, meg a forgalmi az asztalon. Óvatosan! - nyomot puszit az arcomra, majd a fürdőbe ment. Én összeszedtem a cuccaimat, majd a forgalmit és a kulcsot eltéve, siettem az étkezőbe, ahol a többiek voltak. Reménykedtem benne, hogy Isa is ott lesz, mert nagy szükségem van a segítségére. És szerencsére ott ült, Carlos mellett.

- Sziasztok, jó reggelt! - értem az asztal mellé, majd Max kezéből kivéve a kávét, ittam meg egy húzásra. Max csúnyán rám nézett, azonban én Carlos felé fordultam.

- Sajnálom, Carlos, de mára el kell búcsúznod a barátnődtől, ugyanis shoppingolni jön velem! - ragadtam meg Isa karját, majd mindenféle köszönés nélkül, húztam magam után a lányt. Lando papaya színű McLarenje felé vettem az irányt, mit megtalálva, nyitottam ki, s ültem be, a lánnyal együtt. A motort beindítva, faroltam ki a parkolóból, s indultam el a belvárosba.

- Elmondod, hogy miket vennél? Vagy csak úgy? - kérdezte Isa.

- Eredetileg csak úgy. Magam sem tudom még - nevettem fel, mire a lány is velem nevetett. A belvárosban található, luxus negyedbe betérve, leparkoltam a kocsit, majd Isa-val karöltve, mentünk be az első boltba.

- Oké, ezt próbáld fel, ez állíti dögösen állna rajtad! - hozott elém egy tűzpiros ruhát, mely háta derekamig ki volt vágva, és csak falatnyi pántok
tartották össze. Kezembe vettem a ruhát, majd a próbafülkében magamra kaptam. Kilépve, fordultam körbe lassan, mire Isa 'könnyek' között mondott igent a ruhára. Szóval ez jön velem. Több boltba is betértünk, és egy sem akadt, ahonnét üres kézzel jöttünk volna ki. Mindketten 10-10 zacskót cipeltünk a kezünkben, amikor az egyik kirakati bolt előtt elhaladva, megpillantottam egy gyönyörű szép báli ruhát. Egy olyan ruhát, amit akár még a koronázásomra is felvehetnék.

- Szerintem jól állna neked! - nézte meg Isa is a ruhát, majd unszolásának eleget téve, beléptünk a boltba. Az eladó hölgyek kedvesen fogadtak minket, s amint elmondtam, hogy a kirakatban lévő, vörös ruhát szeretném megnézni, ők készséggel hozták oda nekem. A zacskókat letéve, az eladó hölggyel együtt bementem a próbafülkébe, ahol a segítségével, felvettem a ruhát. A ruhát, melyet mintha rám öntöttek volna. Pántnélküli volt, felsőrésze szív alakú, apró, vörös rubintokkal díszitve. Köldökömtől kezdve a ruha habos babos méretben omlott le, egy egy fodorral egyetemben. Kiléptem a fülkéből, s Isa előtt megprödültem.

- Csajszi, annyira gyönyörű vagy benne! - könnyezett be Isa.

- Mennyibe kerül ez a ruha? - fordultam az eladó felé, aki hátam mögé lépve, nézte meg az árcédulát.

- 2000 euró!

- Megveszem! - a hölgy segítségével levettem a ruhát, majd amíg ők elvétték becsomagolni, addig én visszaöltöztem saját ruhámba. Egy nagy dobozzal, és a szatyrokkal együtt tértünk vissza a kocsiba, minek felé a csomagtartóba, másik felét pedig a hátsó ülésre pakoltuk be. Ezután már nagyjából csak enni mentünk, aztán fáradtan indultunk vissza a hotelbe. A szabadedzésnem valószínüleg már vége, ugyanis a spanyol eléggé sok üzenettel bombázta a lányt, hogy mégis merre van. Isa persze válaszolt neki, megnyugtatva párját.