20. Fejezet - Epilógus

2.3K 89 3
                                    

𝙲𝙷𝙰𝚁𝙻𝙴𝚂


– Mondd csak Charles, milyen érzés hatszoros világbajnokként állni itt? – kérdezte Mark Wintermann riporter, aki immáron kereken hat éve erősíti a forma 1 riportereit. Izzadságtól homlokomra tapadó hajamat hátrasimítottam, miközben a riporterre néztem. Mosolyomat egy percre sem palástoltam, hiszen itt állok a Monacói pódiumnál, az ünneplés után.

– Őszintén, nagyon jó érzés! Ugyanolyan, mint az első világbajnoki címemnél. Egyszerűen hihetetlen, hogy idén is én lettem a világbajnok, amit csak és kizárólag a csapatnak köszönhetek, hiszen nélkülük, most nem állhatnék itt! – pillantottam a riporter mögött álló piros színbe öltözött ember seregre.

– Örülünk a sikerednek Charles! Mik a jövőre nézve a terveid? – érkezett a következő kérdés, amire már nem tudtam válaszolni, ugyanis egy test csapódott lábamnak, míg derekamat apró kezek próbálták átfogni. Lenéztem, majd ha lehet, mosolyom még szélesebb lett.

Az apró kezeket lehámozva magamról, hajoltam le, s vettem ölembe a kisfiút.

– Ohj, és itt van Jules Percival Leclerc, Monacó hercege! – köszönt mosolyogva a riporter kisfiamnak, aki szégyenlősen bújt nyakhajlatomba.

– Egy kicsit még szégyenlős, de már dolgozunk ezen! – feleltem nevetve. Jules puszit nyomott arcomra, mire viszonoztam ezt.

– Nos, nem is tartalak fel, menj és ünnepelj a családoddal! A Magyar Nagydíjon találkozunk, felség! – köszönt el Mark, s tovább állt. Julest letettem az ölemből, s a pihenők felé indultam el, apró kezét fogva fiamnak. Tudtam, hogy ott vár rám.

– Anya sír! – jelentette ki Jules, mikor már a pihenőknél jártunk.

– És mégis miért sírt?

– Mert megint világbajnok lettél!

– Miattatok lettem megint az, hiszen ti tartjátok bennem az erőt és a lelket, ami miatt sikerült ezeket elérnem. – guggoltam le fiam elé, majd ölelésembe vontam. Aztán karjaimba kapva, indultam el a pihőm felé.

– Apuciii! – szaladtak felém a kishercegnőim. Miután Julest letettem, a négy éves ikrekhez leguggolva, vontam őket is ölelésembe. Őket elengedve a királynőmhöz léptem, akinek azonnal ajkaira tapadtam. Ez persze nem igazán tetszett a gyerekeknek, mert mind hárman azonnal fújolni kezdtek, így nevetve váltam el feleségemtől.

– Megcsináltad! – könnyezett Lave, mire magamhoz öleltem.

– Együtt csináltuk meg! – fogtam arcát kezembe. – Mondtam, hogy a királyi életet és a forma 1-et is tudom csinálni egyszerre.

– Tudom, neked mindig igazad van! Na, menj zuhanyozni, mert büdi vagy. A srácok meg jönnek át, ne felejtsd el! – lehelt egy gyors csókot ajkamra, majd a zuhanyzó felé terelt. Csak mielőtt beléptem volna oda, lehajolva, egy puszit nyomtam gömbölyödő pocakjára. Aztán a zuhanyzóba belépve, vetkőztem le, s álltam a víz alá.





𝙻𝙰𝚅𝙴𝙽𝙳𝙴𝚁



Ha valaki azt mondja nekem, hat évvel ezelőtt, hogy ma már Charles Leclerc felesége, három gyermekének és születendő gyermekének az anyja leszek, biztos, hogy arcon nevetem. Ja és akkor ide tartozik a királynőség is.

Monaco's Princess |✔️Where stories live. Discover now