Bad Dreams | Taekook

Tota die

Egész nap

Jungkook mellett felébredni hajnalban csak jó érzésekkel tudott szolgálni, ami kivételesen egész napra kiterjedt. Elmentünk a plázába, ahol igaz sokan megnéztek, de ennek ellenére ő közelebb jött hozzám, és ujjainkat összefonva sétáltunk onnantól tovább. Vettem két új pólót, illetve be szerettem volna próbálkozni egy rövidnadrággal, de nem tetszettek benne a lábaim, ezért Jungkook ki is nevetett, hogy pedig én annyira nagyon "kecses" vagyok.

Utána bementünk a moziba és megnéztük a Halálos Iramban kilencedik részét. Ez az elfoglaltság már jobban tetszett, hiszen ez a kedvenc filmsorozatom. 

Délben ebédeltünk egy török étteremben, majd a legdrágább cukrászdát kinézve választottam magamnak dobostortát, ő pedig egy málnás-epres tányérdesszertet. Sokat beszélgettünk, de ami miatt hálás voltam neki, az a tény, hogy nem kérdezett rá a hajnalban történtekre, illetve az említett emberek közül senkit sem említett meg még véletlenül sem. 

Hét órát vásárolgattunk utána, ezért szinte már éjfél volt, mire hazaértünk. Ja igen, azt elfelejtettem említeni, hogy a fővárosba kimentünk vonattal, azért volt ennyi idő az út.

-Nagyon jó volt a mai nap, köszönöm! -álltam a házam előtt, vele szembe, mint egy fasz a lakodalomban. 

-Nekem is tetszett. De... nem szeretnél esetleg ma is együtt aludni? -vakarta meg tarkóját, mire én durván vacilálni kezdtem. Érveket hoztam fel az igen és a nem mellett is, végül az utóbbit bőven elnyomta az, hogy milyen szinten vágyom társaságára. 

-Persze, akkor gyere beljebb -tártam ki teljesen a bejárati ajtót, mire ő kínosan felnevetett. -Valami gond van? -kérdeztem, mikor már vagy fél perce egymással szemben álltunk, én bent otthonomban, ő pedig a teraszon. 

-Nem csak hát... Ma reggel nagyi elment itthonról, találkozni valamilyen ismerőseivel és senki sincs a házban. Megkérte, hogy aludjak otthon, viszont én nem szeretnélek egyelőre elengedni szóval... Aludhatnánk most az én szobámban? -mutatott az erre néző ablakára, majd enyhe pírrel arcán nézett érdeklődő szemeimbe.

-Hát uhm... ja! Aludhatunk nálad, miért is ne? -mosolyodtam el kedvesnek tűnően, de valójában nagyon zavarban voltam. Még sosem aludtam másnál, kivétel a nagyszüleimnél. Bárkivel együtt aludtam, az én szobámban voltunk, hiszen az sokkal nagyobb, mint az átlagnak. Tehát 25 év után, most hajtom álomra fejem egy másik ember házában. 

-Szuper. Akkor, ha van valami, ami nélkül nem tudsz meglenni pakold össze, addig én rendet teszek a szobámban -vigyorodott el, amit én is viszonoztam. Igaz részemről nem volt igazi, de a látszat fontos.