Bad Dreams | Taekook

Im 'non solus unus

Nem én vagyok az egyetlen

Első saját házamban, azon belül is a nappaliban fekszem a puha kanapén. A páromra várok, ki lassan három órája végzett munkahelyén, mégse jelzett, hogy utána bárhova megy, mielőtt hazajönne. Tele érzelmekkel, egyidőben unottan bámultam a kikapcsolt állapotban lévő televízió fekete képernyőjét. 

-Mikor jössz már haza? -kérdeztem leginkább magamtól. Mintha villámcsapásként ért volna, kivágódott a bejáratiajtó. 

-Itthon vagyok, baby -lépett be párom, kivel két hónapja költöztünk össze.

-Drágám. Hol voltál? -álltam fel, majd felé indultam meg. Mikor közelébe értem megéreztem azt, amire már jó ideje fény derült, mégse szerettem volna saját magamnak hinni. Női parfüm. -Milyen illatod van neked? Csak nem egy nővel voltál? 

-Nem, baby. A haverokkal mentünk el egy bárba inni. Biztos az alkohol szagát érzed -tolt messzebbre, de már késő volt. Eddig fel se tűnt neki, hogy az utóbbi időben egyre látványosabban gyanakodtam. 

-Biztos ez? -öleltem át. Ekkor láttam meg, hogy próbál eltakarni egy szívásfoltot. -Akkor az mi? -mutattam az előbb észrevett bőrfelületre.

-A munkahelyen megcsípett egy bogár. Tudod milyen nagy kosz van ott -nevetett kínosan.

-Egy irodában a második emeleten? -húztam fel szemöldököm. Nehéz ilyen ridegen viselkedni egy olyan emberrel, akit szeretek, de kénytelen vagyok. Nekem ez jutott. -Tudom, hogy megcsalsz! -kiabáltam rá hirtelen. Kikerekedett szemekkel vizslatott. Megijedt egy pillanatra, ez látszott rajta, de aztán rendezve vonásait, féloldalasan rám mosolygott.

-Őrült vagy -suttogta. Mindig ezt mondja, mivel nem tudja, hogy tudom mit tett. Próbált volna lehajolni hozzám egy csókra, de eltoltam fejét magamtól.

-Annyiszor voltál elérhetetlen, mostmár egyértelmű számomra miért -leléptem volna, de nem engedett. Csuklómnál fogva rántott vissza, majd mindenféle sületlenséget kezdett összehordani.

-Baby, tudod, hogy mit érzek irántad! Tudod, hogy szeretlek! Nem hagyhatsz el, mert te túl értékes vagy számomra.

-Állj! Kérlek, hagyd ezt abba -néztem szemeibe könnyes tekintettel. -Olyan sokáig szerettelek... Talán csak nem vagyok elég neked -rántottam meg vállam "nem törődöm" stílusban, de az igazi érzéseimnek semmi köze nem volt ehhez.  Belülről a fájdalom teljesen felemésztett. Tudtam, hogy percek kérdése és az egyelőre sikeresen tüdőmben tartott levegő fel fog törni, majd be fog kebelezni, és órákig nem fog elengedni. -Azt szeretném, hogy kettőnk között legyen vége mindennek! 

-Tae -suttogta. -Én nem tettem ellened semmit! -szorított erősebben, mire feljajdultam.

-Megcsaltál.

-Az egyetlen ember, aki bántott téged, az te magad vagy. Saját magadat teszed tönkre, miközben még mindig rám gondolsz -mosolyodott el ijesztően. 

-Tessék? -értetlenkedtem. Hirtelen körülöttünk minden köddé vált. Már nem a házamban voltam, hanem a semmi közepén a párommal. Olyan volt, mintha együtt lebegtünk volna a végtelenbe, egyre feljebb haladva.

-A te helyedben én felkelnék -nevetett fel hangosan, majd egy sípolás következtében zuhanni kezdtem. Nem láttam talajt, mégis úgy éreztem egyre közelebb kerülök hozzá. Forogtam a levegőben, akár a labda, amit elrúgtak.

Majd felkeltem.

-Baszki -sikítottam, mikor megláttam az ágyammal szemben lévő tükörben magamat. Teljesen izzadt voltam, hajam homlokomra tapadt. -Még egy rémálom -sírtam fel hangosan, majd ráírtam legjobb barátomra, hogy munka előtt nézzen be hozzám. -Hajnali öt -olvastam le az időt telefonom kijelzőjéről, majd úgy éreztem, nem kell visszaaludnom, csak jobban elrontom ezt a napot is. 

Kimentem a konyhába csinálni magamnak egy kis kávét, majd a fürdőbe vonultam. A fogaim megmosása után tükörképem kémleltem. Nem azzal van gondom, hogy nem tudom elfogadni kinézetem, hanem, hogy minden egyes ember, aki körülvesz, elképesztően rondán kihasznál. Soha nem volt még senki Yoongi-n kívül, aki ténylegesen szeretett volna. A zuhanyzóba kullogva lassan nyitottam meg a csapot, majd a zuhanyfej felé fordítottam fejemet, csukott szemekkel. Élveztem, ahogy az egyre forróbb víz folyik végig testemen, amíg az nem elviselhetetlen. Negyed órával később léptem ki a kabinból, majd ruháimat lassan vettem fel. Már csak a pólóm volt hátra, mikor megláttam borotvámat, azon belül is a penge része csábított el. Ne tessék azt hinni, hogy bármikor megölném magam, de néha szeretem érezni, hogy én a Földön csak egy gyenge porszem vagyok. Kivételesen kihagyom az önbántalmazást, mert megszólal a csengő. Yoongi sose szokta azt használni, egyszerűen betöri az ajtót, ezért kételyek közt ballagok a bejárati ajtóhoz. 

-Ki az? -kérdezem, megfogva kulcsaim.

-Jungkook vagyok. Hallottam egy sikítást nemrég és szeretném tudni, hogy minden rendben van-e. 

A férfi hangját, illetve mondatát meghallva értetlenkedve nyitottam ki a nyílászárót résnyire, mivel felső testemet nem takarta semmi.

-Jól vagyok, kösz az aggódást -csuktam be. Még hallottam, hogy elneveti magát valómon, majd lépteit a lehető leghangosabbra (valószínűleg) tervezve hagyja el birtokom.