Nem én vagyok az egyetlen
Első saját házamban, azon belül is a nappaliban fekszem a puha kanapén. A páromra várok, ki lassan három órája végzett munkahelyén, mégse jelzett, hogy utána bárhova megy, mielőtt hazajönne. Tele érzelmekkel, egyidőben unottan bámultam a kikapcsolt állapotban lévő televízió fekete képernyőjét.
-Mikor jössz már haza? -kérdeztem leginkább magamtól. Mintha villámcsapásként ért volna, kivágódott a bejáratiajtó.
-Itthon vagyok, baby -lépett be párom, kivel két hónapja költöztünk össze.
-Drágám. Hol voltál? -álltam fel, majd felé indultam meg. Mikor közelébe értem megéreztem azt, amire már jó ideje fény derült, mégse szerettem volna saját magamnak hinni. Női parfüm. -Milyen illatod van neked? Csak nem egy nővel voltál?
-Nem, baby. A haverokkal mentünk el egy bárba inni. Biztos az alkohol szagát érzed -tolt messzebbre, de már késő volt. Eddig fel se tűnt neki, hogy az utóbbi időben egyre látványosabban gyanakodtam.
-Biztos ez? -öleltem át. Ekkor láttam meg, hogy próbál eltakarni egy szívásfoltot. -Akkor az mi? -mutattam az előbb észrevett bőrfelületre.
-A munkahelyen megcsípett egy bogár. Tudod milyen nagy kosz van ott -nevetett kínosan.
-Egy irodában a második emeleten? -húztam fel szemöldököm. Nehéz ilyen ridegen viselkedni egy olyan emberrel, akit szeretek, de kénytelen vagyok. Nekem ez jutott. -Tudom, hogy megcsalsz! -kiabáltam rá hirtelen. Kikerekedett szemekkel vizslatott. Megijedt egy pillanatra, ez látszott rajta, de aztán rendezve vonásait, féloldalasan rám mosolygott.
-Őrült vagy -suttogta. Mindig ezt mondja, mivel nem tudja, hogy tudom mit tett. Próbált volna lehajolni hozzám egy csókra, de eltoltam fejét magamtól.
-Annyiszor voltál elérhetetlen, mostmár egyértelmű számomra miért -leléptem volna, de nem engedett. Csuklómnál fogva rántott vissza, majd mindenféle sületlenséget kezdett összehordani.
-Baby, tudod, hogy mit érzek irántad! Tudod, hogy szeretlek! Nem hagyhatsz el, mert te túl értékes vagy számomra.
-Állj! Kérlek, hagyd ezt abba -néztem szemeibe könnyes tekintettel. -Olyan sokáig szerettelek... Talán csak nem vagyok elég neked -rántottam meg vállam "nem törődöm" stílusban, de az igazi érzéseimnek semmi köze nem volt ehhez. Belülről a fájdalom teljesen felemésztett. Tudtam, hogy percek kérdése és az egyelőre sikeresen tüdőmben tartott levegő fel fog törni, majd be fog kebelezni, és órákig nem fog elengedni. -Azt szeretném, hogy kettőnk között legyen vége mindennek!
-Tae -suttogta. -Én nem tettem ellened semmit! -szorított erősebben, mire feljajdultam.
-Megcsaltál.
-Az egyetlen ember, aki bántott téged, az te magad vagy. Saját magadat teszed tönkre, miközben még mindig rám gondolsz -mosolyodott el ijesztően.
-Tessék? -értetlenkedtem. Hirtelen körülöttünk minden köddé vált. Már nem a házamban voltam, hanem a semmi közepén a párommal. Olyan volt, mintha együtt lebegtünk volna a végtelenbe, egyre feljebb haladva.
-A te helyedben én felkelnék -nevetett fel hangosan, majd egy sípolás következtében zuhanni kezdtem. Nem láttam talajt, mégis úgy éreztem egyre közelebb kerülök hozzá. Forogtam a levegőben, akár a labda, amit elrúgtak.
Majd felkeltem.
-Baszki -sikítottam, mikor megláttam az ágyammal szemben lévő tükörben magamat. Teljesen izzadt voltam, hajam homlokomra tapadt. -Még egy rémálom -sírtam fel hangosan, majd ráírtam legjobb barátomra, hogy munka előtt nézzen be hozzám. -Hajnali öt -olvastam le az időt telefonom kijelzőjéről, majd úgy éreztem, nem kell visszaaludnom, csak jobban elrontom ezt a napot is.
Kimentem a konyhába csinálni magamnak egy kis kávét, majd a fürdőbe vonultam. A fogaim megmosása után tükörképem kémleltem. Nem azzal van gondom, hogy nem tudom elfogadni kinézetem, hanem, hogy minden egyes ember, aki körülvesz, elképesztően rondán kihasznál. Soha nem volt még senki Yoongi-n kívül, aki ténylegesen szeretett volna. A zuhanyzóba kullogva lassan nyitottam meg a csapot, majd a zuhanyfej felé fordítottam fejemet, csukott szemekkel. Élveztem, ahogy az egyre forróbb víz folyik végig testemen, amíg az nem elviselhetetlen. Negyed órával később léptem ki a kabinból, majd ruháimat lassan vettem fel. Már csak a pólóm volt hátra, mikor megláttam borotvámat, azon belül is a penge része csábított el. Ne tessék azt hinni, hogy bármikor megölném magam, de néha szeretem érezni, hogy én a Földön csak egy gyenge porszem vagyok. Kivételesen kihagyom az önbántalmazást, mert megszólal a csengő. Yoongi sose szokta azt használni, egyszerűen betöri az ajtót, ezért kételyek közt ballagok a bejárati ajtóhoz.
-Ki az? -kérdezem, megfogva kulcsaim.
-Jungkook vagyok. Hallottam egy sikítást nemrég és szeretném tudni, hogy minden rendben van-e.
A férfi hangját, illetve mondatát meghallva értetlenkedve nyitottam ki a nyílászárót résnyire, mivel felső testemet nem takarta semmi.
-Jól vagyok, kösz az aggódást -csuktam be. Még hallottam, hogy elneveti magát valómon, majd lépteit a lehető leghangosabbra (valószínűleg) tervezve hagyja el birtokom.
ESTÁS LEYENDO
Bad Dreams | Taekook
FanficKim Taehyung egy 25 éves, normális életet élő férfi. Valójában... hazudnék, ha ezt mondanám. Már nagyon sok kudarc érte fiatal kora ellenére, amik egyre jobban elvették kedvét. Legjobb barátja Min Yoongi, aki depresszióval küzd. Eddig azt hitte ninc...