Mardekár Fehérnyula

lol

Éppen egy fantasztikus sorban állok vagy is áll az EGÉSZ iskola, mivel ki akar mindenkit hallgatni egyesével. Nora eléggé be volt pánikolva, de szerintem már nagyjából túltette magát rajta.

-Nem akarsz előbb be menni te?-kérdezte, kicsit közelebb kellet hajolnom mivel eléggé halkan modta-

-Hm? És az mit segítene?

-Nem tudom, de...csinálhatnád a szokásosat.-egy sóhaj keretében helyet is cseréltünk-

-Mit csinálsz?-kérdezte az eddig mögöttem álló fehéreshajú fiú-

-Helyet cserélünk.

-Miért?

-Hogy jobb legyen nektek.-válaszolgattam rövid tő mondatokban.-

-Hogy érted, hogy..Ne csináld!-szakította félbe saját magát. Jött ki a következő ember, Harry. Előttünk egy pillanatig le lassított és ránk sandított, de aztán ment tovább. Még három ember. Kettő. Egy. Az iroda ajtaja nyílik és ahogy kilép rajta a nő az arca hirtelen undorra vált, ellentétben azzal aki vele szembe áll.-

-Következő.-mondta majd mind a ketten besétáltak. A lány leült az íróasztal egyik oldalára-Zajcev.

-Umbridge.

-Tudsz bármit is?

-Miről?

-Egy csoportról.

-Milyenről?

-Amit a gyerekek létesítettek.

-Nem. De ha van is ilyen maga fél tőlük?

-Nem. Persze, hogy nem.-Aha azért kérdez ki mindenkit egyesével. Na de kezdődjön a buli...-

-Szerintem maga fél egy csapat gyerektől!

-Elég!-szorította össze fogait és a ceruzát is erősebben fogta a kezében. Én közben feláltam a székről azt a mozdulattal nyikorogva magam mögé tolva.-

-Egy felnőt fél a gyerekektől!HAHA!-nevettem hangosan-

-ELÉGLEGYEN!-kiáltottfel-

-FÉL A SAJÁT DIAKJAITÓL!!-üvöltöttem én is, de hirtelen már csak egy csípő érzést éreztem az arcom bal oldalán. A tanárnő dühösen tornyosult elém, én csak mosolyogtam. Látszólag dühítette az, hogy egy pofont sem érzek.-

-Ne mosolyogj!

-Nálam a régi nevelési módszerek nem válnak be.-mondtuk szinte egyszerre-

-Miért nem?-kérdezte eléggé idegesen-

-Mert én valami más vagyok!-mosolyogtam és éreztem, hogy még a szemeim is csillognak, persze az lehet, hogy a könyéktől volt.-

-Kifelé!!-kiáltott és én szépen az ajtó felé indultam, persze az ajtó elött még megálltam és egy szép pukedlit még odatoltam neki és gyorsan ki fordultam az ajtón. Hátam mögül még hallottam, hogy mordul egyet a szemtelenségemre, de nem nagyon zavartattam magam.-

 Lefelé a lépcsőn barátaim szemében hirtelen megcsillant az aggodalom fénye. Valószínűleg eléggé piros lehetet az arcom mert még mindig éreztem, hogy ég, persze nem fájt... Már bőven a folyosókat jártam mire lépteket hallottam magam mögül. Valaki futott utánam, de mire hátra néztem addigra az a valaki utol is ért. Hirtelen megfogta az államat és jobbra fordított az egész fejemet. A szemem sarkából Draco vizslalta fejem balfelét. 

-Hogy nem tudsz csöndben maradni...-morgott-

-Ennyire hangos voltam?-mosolyogtam fel rá.-

-Hangos az elég gyenge szó...rendesen hallottuk ahogy ordibáltok odabent.-én csak továbbra is őt néztem és mosolyogtam-Miért mosolyogsz?