Mardekár Fehérnyula

Abszol út

Reggel Augusztus huszonkilencedike van. A szobámban rá pillantottam a komódomon díszelgő órára mely már 8:18-at mutatott természetesen addig fáradt szemeim ki pattantak és lerúgtam magamról albínó kis kedvencemet aki fel is szisszent ezzel jelezve nem tetszését én ezzel mit sem törődve el kezdtem öltözni rumlis szobában. A szobámba ha be jössz az ajtón jobb oldalt egy kétszemélyes ágy volt található mellette pedig az említett komód. A szekrény melyben jelenleg turkáltam a komód mellet állt. az ajtóval szemben egy kicsi íróasztal volt található mellette pedig egy egy soros polc követlenül a fal és az említett asztal között.Nem volt túl nagy de kényelmesen el lehetett volna férni benne ha nem lenne akkora kupi amit még egy robbanás is meg irigyelt volna. Gyorsan magamra kaptam ruhámat és ki rohantam Verát kerestem és amikor meg találtam (ami nem volt nehéz mivel nem nagy a ház) köszöntem neki.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt! Kész vagy? Gyorsan reggeliz és meny Barbiékhoz.

Úgy is tettem. Gyorsan meg ettem köbe váltottam pár szót vele és "hugommal" majd fel kaptam a cipőmet. Próbáltam drága társamat hívni de ő csak annyit mondott "Nem. Nélkülem is tudsz élni.". De nem volt időm vele veszekedni ezért inkább elindultam. Út közben találkoztam Bryan-al  és köszöntem neki majd siettem tovább ugyan is biztos voltam, hogy már mindenki ott volt rajtam kívül.mikor végre fel értem a lépcsőn és az utca végére értem már láttam. Igazam volt. Barbi rám nézet és üdvözölt Camilla-val együtt.

-Na végre itt vagy azt hittem megint délig alszol mivel annyira nem süt most a nap-nézet rám gúnyosan Barbi-

-Ja de most már itt vagyok szóval tőlem indulatunk.-jelentettem ki egy kis gúnnyal-

-Rendben gyereke gyertek ide és kapaszkodjatok belém és el Ne engedjetek!-Mondta Barbi anyukája. Camilla kérdő nézése miatt hozzá tette.-Hopponálni fogunk.- és azzal el is kezdődött a művelet mi néha már csináltunk ilyet ezért én és Barb nem hánytuk el magunkat ellentétben drága barna hajú szemüveges barátnőnkkel. Scarlett csak kuncogott és meghívott minket egy vajsörre a Foltozott Üstbe.-

Miután meg ittuk az italt elindultunk hátra a kőfalhoz. Scarlett varázsol és már is az Abszol úton találtam magam. A barátaimtól elbúcsúztam és meg beszéltük, hogy itt találkozunk. Én nekem első dolgom volt a bankba menni mivel apánál volt az összes pénzem de neki nem volt ideje el jönni velem mert köbe jött valami. Ezért mikor be léptem az az igazán kedves kerti törpe ki adta nekem a pénzemet és hiper sebességgel távoztam is. Először az unalmas dolgokat vettem meg mint pl tankönyvek üst meg ilyenek. Végül csak a pálca maradt mivel kis állat nem kell mer van otthon egy albínó szarvaskobrám. Így hát el indultam Olivander-hez Mikor be léptem a kis csengő jelezte, hogy megérkeztem.

-Jó napot-köszöntem

-Oh! Jó napot kívánok kis hölgy.-fogta meg a kezem-Kit tisztelhetek személyében?-kérdezte az úr-

-Dasha Zajcev vagyok. Örvendek.-mondtam tisztelet tudóan ami ritkaság tőlem-

-Zajcev Zajcev...Zajcev...Nem ismerős ez a név.-keseredett el egy kissé a pasas-

-Az anyukám nevét kaptam apukám neve Kasap.-itt fel csillant a szeme-

-Ohh hát az apjára úgy emlékszek mintha tegnap lett volna.-mondta majd gyorsan el indult hátra- Milyen kezes kegye?

-Jobb kezes vagyok.

-Remek.-egy kis keresés után elő jötte egy pálcával.-Tudja nagyon hasonlít apjára.- mondta miközben oda adta nekem a pálcát- Suhincson!-mondta lelkesen. én suhintottam de szét tört egy cserép.-Nem nem ez az.-mondta majd elő jött még egyel majd még egyel és még és még... végül már majdnem minden romokban hevert de egyszer csak oda hopponált valaki mellém és Olivander meghökkenve nézte.-