Mardekár Fehérnyula

idk

Draco

Ma reggel is én keltem korábban. Már vagy három hete itt vagyok Das-éknál és  mindig én kelek korábban. Mint mindig ma is a kora reggeli nap sugarai rá sütnek a fejére. Alig van betakarozva és göndör feketefehér haja szét terül a párnáján. Annyira nyugodtnak látszik ilyenkor. A gondolat menetemet mint mindig Kuruma féltékeny sziszegése zavar meg. Nem tudom, hogy mint mond de biztos, hogy engem átkoz. Kikászálódtam az ágyból és átverekedtem magam Das matracán egészen a terasz ajtóig. Kinyitottam azt majd ki mentem levegőzni. 

Az elmúlt hetekben rontásokat illetve védekezéseket tanított nekem. Szerintem egész jól mennek de még soha sem tudtam legyőzni párbajban. Elvileg ma is kimegyünk a romokhoz és megint megkísérelhetem a legyőzését, mivel minden hétvégén elhopponálunk oda és neki állúnk a csatának. Az első ilyen alkalom után elkezdtünk néhány gyógyító varázslat tanulásának de, ez nem mindig jött be így maradtunk a kötszernél. Nagyon meglepő, hogy miatta hajlandó vagyok a nyári szünetemet tanulással tölteni. Hirtelen megláttam egy fekete fejet a perifériás látásomban így akaratlanul is össze rezzentem és oda kaptam a fejemet.

-Jó reggelt.-köszöntöttem a törpét-

-Neked is Tejfölfej.-ásított-

-Ma mi lesz?-fordultam felé de ő nem válaszolt csak csöndben maradt és ő is felém fordult-Mi az?

-Nem kéne lassanként vissza menned a szüleidhez és megmagyarázni a dolgokat.-itt meg állt bennem az ütő. Teljesen el is felejtkeztem a családomról-

-N..Nem tudom...-szorítottam ökölbe a kezemet ő pedig álmosságtól csillogó szemekkel és érdeklődő tekintettel figyelt engem-

-Ha akarod én is megyek.-mondta végül majd vissza fordult a tájfelé-

-Kösz...

-Na megyek reggelizni ma nincs itthon apa szóval te is lejöhetsz.

-Akkor mennyünk.

Lesorjáztunk a lépcsőn és én leültem a konyhába. Elég vicces volt nézni ahogy nyújtózkodik valamiért. Az első kuncogásom után szerintem egyenesen elutasította volna a segítségemet. Mikor be ment a kamrába és már vagy egy perce bent volt én is bementem mivel ha ilyen sok dolgot kéne kihozni akkor szólt volna vagy legalább darabonként már hozott volna ki néhány dolgot. Mikor beléptem láttam, hogy néhány dolog már a földön van ő pedig valamiért nagyon nyújtózkodik de mindig csak beljebb löki azt. Mögé mentem és levettem neki azt. Mikor szemtől szembe álltunk akkor már nem látszott a reggeli fáradtság, valószínüleg zavarba hozhattam mivel  amúgy fehér arca most pirossas árnyalatú volt. Gyorsan elmormolt egy kösz-t és már ment is kifelé, hogy elkészítsen valamit. Mikor elkészítet nekem három, magának pedig egy darab szendvicset leültünk egymással szembe. Ő a reggeli prófétát olvasta míg én akaratom ellenére az egyik hajtincsét figyeltem. Reggel göndör kócos haja össze vissza állt de az az egy igen szépen felfelé kunkorodott egészen bele kunkorodott az orcájába. Nagyon aranyosan nézet ki de tudtam, hogy nemsokára valószínűleg kezdeni fog vele valamit, így élveztem a látványt. Mikor befejezte az evést rám emelte zöld íriszeit melyek olyan üresnek hatottak de, hamar elkaptam a fejem mivel végig őt néztem és én is lenyeltem az utolsó falatokat.

-Holnap.-mondta-

-Mi? Mi holnap?-kérdeztem vissza-

-Holnap megyünk hozzátok.-mondta majd felállt-Majd szedek össze valami családfát.

-Az minek?

-Ha nem hinnének nekem...Hisz' Parkinson nem egy egyszerű eset...

-Igaz.-álltam fel én is-