Mardekár Fehérnyula

A találkozás

Reggel arra keltem, hogy valami éppen össze akar préselni. Amint kinyitottam a szememet már láthattam is az egyik kutyát a mellkasomon feküdni. Nagy nehezen letoltam magamról de arra nem számítottam, hogy ezzel a mellettem fekvő személyre fekszik rá. Erre a kellemes gesztusra csak morgott valamit de nem csinált semmit az állattal. Mire sikerült realizálnom, hogy ma haza kell mennem, és még nem vagyok össze pakolva így nagy nehezen kikászálódtam volna az ágyból, ha az eddig félálomba lévő göndör hajú hirtelen fel nem ül. Ott ültünk egymás mellet csöndben. A Saluki csak feküdt mögöttünk. A csendes kora reggeli pillanatot Kuruma zavarta meg rosszalló sziszegésével amit gazdája csak egy dühös morgással díjazott. Nagy nehezen felkelt és elkezdet valamit keresni a szekrényében. Én is felkeltem és elkezdtem készülődni az indulásra. Mire felöltöztem addigra Das is készen állt. Meg reggeliztünk, össze szedtem a maradék cuccomat míg a kibontott hajú kereset valamit. Fehér ing és egy szaggatott fekete farmer volt rajta.

-Na akkor indulhatunk?-kérdezte-

-Igen.

-Akkor gyere vegyél hopport.-én így tett majd be álltam a kandalóba-

-Malfoy kúria!

Mikor megérkeztem a nappalinkba hirtelen minden szem rám szegeződött. Goyle, Monstro és a szüleik éppen nálunk voltak. Anyám ahogy láttam meg könnyebbült míg apám ideges lépteit intézte felém de mikor újra zöld  lángok csapódtak ki a kandallóból meg állt. Mindenki meg lepetten figyelte az alacsony, göndör hajú lányt aki szépen lassan mellém lépkedett. Mikor végre kinyitotta üres, zöld szemeit egy gonosz kis mosolyra húzta a száját a döbbent arcokat látva. Apámnak ez a hozzá állás nem nagyon tetszett de mielőtt bármit is tehetett volna a csapatott köszöntötte a jövevény.

-Jó napot!-mosolygot továbbra is-

-Kit-itt tartott egy kis szünetet-köszönthetünk?-kérdezte apám egy kicsit eréjesen-

-Dasha Zajcev vagyok.-intézett agy gúnyos meghajlást-

-Ohh szóval hozzád ment a fiam.-szólalt meg undorral a hangjába-

-Igen hozzánk.-szólt vissza ugyan olyan hangnemben. Jaj istenem csak el ne átkozzák nekem!-Jöttem tisztázni a nevemet.-szólalt meg kicsit erélyesebben a kelleténél-

-Ne merj ilyen hangnemben beszélni Sárvérű!!-na ennél az utolsó szónál láttam, hogy elpattant valami benne de hál'istennek nem tett semmi drasztikusat-

-Na pont ezért jöttem.-kuncogott-Nem vagyok Sárvérű-ejtette ki ezt a szót tőle nem meg szokott undorral a hangjába-Aranyvérű vagyok.-húzta ki magát. Apám csak felvonta egyik szemöldökét mire a párszaszájúnak féloldalas mosoly kúszott ismét az arcára.-És a barátaimat is tisztázni akarom.

-Akkor hát kerülj beljebb-invitált minket a kanapéra. Igazán határozottan meg is indult előre, leült az egyik fotelba. Én anyám hívására melléjük ültem. Mire mindenki helyet foglalt láttam anyámon, hogy neki szimpatikus a lány-Akkor hát kezdj bele, kérlek.-Fúrta apám a lány tekintetébe az övét-

-Dasha Zajcev vagyok Orosz aranyvérű családból. Nora Goldwin aranyvérűnek számít már. Az apja aranyvérű míg az anyja több generációs félvér. Roy Lavinge félvér.-egyenesen vibrált a levegő köztük-Ha jól tudom Parkinson azt mondta, hogy egytől egyik sárvérűek vagyunk. Igaz?

-Igen. Jól tudod.

-Ha nem is hisz nekem a származásunkról akkor is elbukik ez az állítás ott, hogy mind annyian egytől egyig a Mardekár háznak vagyunk a tagjai. Már pedig oda nem kerülnek be sárvérűek.-itt apám meg erősítésért oda nézet a két velem egykorú fiúra akik csak bólintottak ezzel jelezve, hogy igazat mond-