Mardekár Fehérnyula

Elhívás

Reggel korán keltem mivel minél előbb meg akarom találni Dast. Fel öltöztem és már indultam is a Nagyterembe de úgy látszik el késtem ugyan is nem láttam őt sehol. Nem igazán tudtam, hogy még nem jött meg vagy már volt itt. Oda mentem Pasy-hez és megkérdeztem őt.

-Hey Pansy!-itt csillogó szemekkel felém fordult. Mintha valamit nagyon várna tőlem-Nem láttad Dashat?-itt komorabb lett és el is fintorodott kicsit de válaszolt-

-De! Már volt itt és el is ment.-meg vonta a vállát és meg sem kérdezte miért-Gyere ülj le!-és azzal maga mellé húzott-

Mikor végzet fel álltam és elindultam a klubhelyiség felé hátha ott lesz. De nem...Se a ott se folyosón és még az udvaron sem volt. Hol lehet?? De nem volt túl sok időm így el kellet mennem órára. Útközben találkoztam Roy-al és megkérdeztem, hogy milyen óráik lesznek. Persze pont olyanok, hogy még véletlenül se találkozzunk! Én nem tudtam mit tenni így megkértem, hogy szóljon Das-nak, hogy beszélni akarok vele. Az órák hihetetlenül hosszúak  voltak. Rohadt nagy szerencsémre még ebédnél sem láttam. Pansyt ugyan úgy meg kérdeztem mert ő előbb volt ott mint én de a válasza ugyan az volt. Ez a lány egyre jobban az idegeimre megy! Egész kaja alatt arról beszél, hogy őt nem hívta el senki. Nekem egy idő után elegem lett és elmentem. Hihetetlen látvány tárult elém mikor az udvarra néztem. Dasha Zajcev...A kék egyenruhás lányokkal beszélget és úgy néz ki, hogy még nem is sértegetik egymást. Sőt! Egyenesen élvezik egymás társaságát...Chö mit nekem egy kis közönség! Oda megyek és elhívom! De a perifériás látásomba bele eset néhány Durmstrang-os fiú akik éppen azt a szerencsétlent noszogatják akivel múltkór beszélgetett. Na nem azt nem! Ez a nap nem az én napom...Ő ért oda előbb. de nem kell engem félteni. Oda megyek én! El is indultam feléjük és még pont időben...Vagy talán nem?

Dasha

Reggel későn keltett Nora. Igazán nem bántam volna ha nem úgy kelt, hogy rajtam ugrál de legalább megtanulta a leckét. Koruma majd nem meg marta mert közben rá is rá ugrott. Mikor sikeresen elkészültünk el indultunk a Nagyterembe. Eléggé későn indultunk.

-Igazán meg nevelhetnéd!-bosszankodott Nora-

-Várj ne arra! Gyere erre van egy rövidebb út.-húztam barátnőmet egy képhez amit csak úgy arrébb toltam és lás csodát ott volt egy rejtett folyosó-

-Még mindig van mit felfedezni.

-Igen. Na és valaki már elhívott?-kérdeztem szórakozottan-

-Még nem.

-Ahamm...De kááár!

-Mit vigyorogsz mint a vadalma?

-Áhhh ééén??...Soha semmin semmikor!-mosolyogtam továbbra is. Idő közben meg is érkeztünk. Egyből Pansy szúrt szemet. Mi van már megint Dracot várja vagy mi?-

Miután sikeresen meg reggeliztünk rohantunk órára. Bájitaltanon mint mindig Roy mellet ültem. Azt mondta, hogy Malfoy beszélni akar velem. Hihetetlen módon még ebédnél sem találkoztam vele. Ebéd után éppen Nora-val sétálgattam mikor meg nem jelent elötünk egy kicsit pirult arcú Roy Lavinge. Én csak tovább mentem míg barátnőm egy helyben állt. Meg veregettem legjobb barátom vállát mindent tudóan és ott hagytam őket. Hihetetlen módon a társaságom néhány Beauxbatons lány lett a társaságom. Nem voltak annyira rossz fejek. Nagyon jól eltudtam velük beszélgetni. Elmondták, hogy őket már meg hívták vagy is csak egy fekete hajút nem de ez mellékes, meglepődtek, hogy engem még nem. Bár egy idő után eléggé az egyik irányba néztek. Én is oda pillantottam a lehető legfeltünés mentesen. Néhány Durmstrang-os fiú. Gyorsan folytattuk a beszélgetést míg ők el nem kezdtek egyre jobban mögém nézni. Nem bírtam tovább így én is megfordultam. Hirtelen meg láttam, hogy Loki Vorobjov közelít felém. Azonban hirtelen meg láttam egy tejszőke hajkoronát gyors léptekkel felém közelíteni. Na ebből baj lesz..."Szépen" mind a ketten oda értek hozzám és el kezdődött...