Lost soulmates

5.rész

A tükör előtt csináltam a hajamat, ma lesz a bajnokság, amire nézőnek hívott meg Pegazus. A hosszú barna hajamnak a felső részét kötöttem fel egy lófarokba, a fél frufrum a jobb szemembe lógott. Nem igazán öltöztem ki, egy fekete harisnyát, egy sötétkék rövidnadrágot és egy fekete felsőt viseltem, mint általában szoktam. Nem a vörös szőnyegre készülök szóval ez megteszi. A tükör mellet lévő kis asztalról felvettem, a fekete övemet, amin egy pakli tartó volt, a derekam köré raktam, így a tartó a bal oldalamon pihent. Vissza fordultam az ágyamhoz, amin a húgom ült és a lábait lóbálta.

- Ugyan úgy nézel ki, mint mindennap. - jegyezte meg Lia.
- Most miért? Mi a baj azzal, hogy abba megyek, amiben kényelmesen érzem magam? - tártam szét a karjaimat.
- Dísz vendég leszel.
- Nem olyan, mint amikre Crossal megyünk. Ez nem valami puccos party, ahova ki kell öltözni . - ráztam meg a fejem.

Az ágyam mellett lévő kis fehér éjjeli szekrényhez léptem és felvettem róla a paklimat, amit a tartómba süllyesztettem. Leültem a húgom mellé az ágyra, hogy felhúzhassam a magasszárú bakancsomat. Miután bekötöttem, felálltam az ágyról, adtam egy puszit Lia homlokára búcsúként, aztán kimentem a krém színű folyosóra és a nappaliba vettem az irányt. A fehér nappaliban Cross az egyik bőr kanapén ült, a gépe az előtte lévő üveg asztalon volt, amin dolgozott. Az asztal elé mentem és megköszörültem a torkomat, mire az apám felpillantott rám.

- Indulok a bajnokságra. - jelentettem be.
- Amíg nem hozol szégyent a Cross névre, addig mehetsz ezekre a gyerekes versenyekre. - mondta Cross miközben vissza tekintett a laptopja képernyőjére. Mindig ugyan az a szöveg mikor megyek egy bajnokságra, igazán kereshetne valami mást, amit mondjon, mert ezt a szöveget túl sokszor hallottam már. Sarkon fordultam és elindultam a nappali kijárata felé mikor Cross utánam szólt.

- Üzend meg Pegazusnak, hogy már várom a holnapi találkozást. - mondta. A vállam felet rá néztem, de ő csak gépelt tovább. Mégis miért találkozik holnap Pegazussal? Tudtommal semmi közös bizniszük nincs egymással. Egy játék- és egy fegyver gyártó cég mégis mit tudna együtt bizniszelni. Inkább abba hagytam róla az agyalást és a hotel szóba bejáratához mentem, ahol Alan várt rám.

Az út a stadionhoz csendben telt, amit nem bántam szeretek a gondolataimba merülni. Most leszek először a Japán bajnokságon, kíváncsi vagyok milyen taktikákat használnak itt. Lehet, hogy valaki meglep a paklijával. Nem lenne rossz...

A stadion hátsó bejáratnál Pegazus egyik testőre már várt rám. A nálam három fejjel magasabb testőr annyit mondott, hogy kövessem azzal hátat fordított nekem és elindult, én pedig némán követtem. Lementünk egy lépcsőn, ami a stadion alá vezetett. Úgy tűnik nem a nézőtéren fogom követni a bajnokságot. Egy ajtókkal teli folyosóra értünk, Pegazus embere továbbra sem mondott semmit, ami a testőrömet zavarta és ezt szóvá is tette.

- Hová visz minket? Mert nyilvánvalóan nem a nézőtére.
- Pegazus-sama képernyőn keresztül fogja szemmel tartani a bajnokságot. - válaszolta, nem is fordult hátra hozzánk.

A folyosón végén egy két szárnyú ajtóhoz értünk. Piros betűkkel ki volt írva, hogy "Idegeneknek belépni tilos!". A fekete öltönyös testőr kinyitotta nekem az ajtót és kihúzva magát várta, hogy bemenjek. Alan szorosan követett a szobába, ahol egy nagyképernyőt találtam, vele szembe egy kanapét, a szoba másik végében asztalok sorakoztak mindenféle ételekkel és italokkal, de Pegazus nem volt a szobában.

Leültem a kanapéra, és a képernyőre néztem, teljesen sötét volt, még nem kezdődött el a bajnokság. Alan-nek akartam szólni, hogy hozzon nekem valamit inni, mikor bekapcsolt a kivetítő, de nem a stadiónt mutatta, hanem Kaiba saját párbaj stadiónját?!

A tekintettem a képernyőre szegeződött. Az unokatesóm egy fura hajú sráccal párbajozott. Fogalmam sincs miért, de olyan érzésem támadt, mintha ismerném, pedig most látom először. Seto ugyan úgy kezdet, mint mikor velem játszott, ugyan az a taktika, amibe a srác bele is sétált. Akkor figyeltem fel rá mikor Kaiba-nak magyarázott a kártyák lelkéről. Nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja, ezen elmosolyodtam. A párbaj vége felé le esett az állam, ez a különös srác, akit Yugi-nak hívnak, Kaiba egy kicsit sokszor mondogatta a nevét, leídézte Exodia-t. Ő az első, akinek sikerült, az unokatesóm három hósárkánya semmit sem ért ellene.

Miután Yugi nyert a képernyő ismét fekete lett, valaki hirtelen megérintette a vállamat, fel kaptam a fejemet és Pegazust pillantottam. Mikor került ide?

- Hihetetlen, nem igaz Skylar-girl? - de utálom mikor így hív.
- De az. Miért mutattad ezt meg nekem? - tettem karba a kezemeimet. Pegazus megkerülte a kanapét és leült mellém.
- Gondoltam érdekelni fog. Főleg, hogy az a fiú, Yugi érdemes ellenfél lenne a számodra. - mosolygott rám.
- Mit akarsz ezzel? - kérdeztem gyanúsan.
- Mint már mondtam neked egy bajnokságot szervezek, amire meg vagy hívva. - azzal át adott nekem egy dobozt.

Elvettem és az ölembe helyeztem, levettem a tetejét. Egy kesztyűt találtam benne, két csillagot és két kártyát. Kivettem a két lapot, az egyiken egy kastély volt, a másikon egy zsák tele arannyal, ezután kivettem a kesztyűt. Nem voltak ujjai és a csukló részen csillag alakú mélyedések voltak, azokba olyan csillagok kerülnek, mint az a kettő, amit kaptam. Vissza raktam mindent a dobozba és félre raktam.

- Nem veszek rajta részt. - jelentettem ki a szemébe nézve. Pegazus elkezdett halkan nevetni, majd újra a szemembe nézet.
- Jaj, de ostoba vagy Skylar. Ebben nincs választásod.
- Miért is nem? - emeltem fel a hangomat.
- Hanem veszel részt, akkor soha nem fogod látni a húgodat. - erre elkezdtem nevetni, de azonnal abba hagytam, amikor meghallottam Lia hangját.

A hang irányába néztem és döbbenten láttam, hogy Pegazus embereinél van a húgom és a testőröm Alan is. Dühösen vissza néztem rá.

- Enged el őket! - parancsoltam rá.
- Ugyan miért tenném? Elengedem őket, ha nyersz a versenyemen.
- És, ha nem? - egyre mérgesebb lettem és annyira be akartam húzni egyet Pegazusnak.
- Megmutattom. - azzal felállt és Alan elé sétált.

Az öltönyéből elő vett egy lapot és a testőröm re nézett. Jobb szeméből eltűrte a haját, ekkor láttam meg, hogy Pegazusnak egy aranyszem helyettesíti a jobb szemét. A szem fel ragyogott és Alan szemei homályosak lettek, a teste pedig olyan lett, mintha csak egy bábu lenne. Döbbenten oda rohantam hozzá, olyan volt, mint aki komába esett volna. Lia elkezdett sikítani és sírni, nem hibáztattom érte. Pegazusra néztem, aki megmutatott egy kártyát, amin Alan volt.

- Ez fog történi a kis Lia-val is. A lelkét egy ilyen lapba fogom zárni. - mosolygott rám, de ebben a mosolyban csak gonoszság volt.
- Hogyan?
- Ez az ezerévesszem, varázslattal rendelkezik, ahogy a te nyakláncod. - azzal megbökte a kristályt, amit a nyakamba hordtam. Teljesen össze vagyok zavarodva.

Varázslat rejtőzik a nyakláncomban? Mi történik? Miért pont velem kellenek ezeknek történiük.

- Holnap legyél a kikötőben este hatra. - Pegazus hangja vissza hozott a valóságba.
- De most át kell adnunk a kupát a nyertesnek. - azzal megfordult és elindult az ajtó felé, lassan követtem.

Felálltunk egy emelvényre, ami a stadiónba fog emelni minket. A kezembe nyomtak egy arany kupát. Nekem kell oda adnom a győztesnek, aki fogalmam sincs ki. Egy dolgozó elkezdet öttől vissza számolni és az emelvény elkezdet emelkedni. Egy mosolyt erőltettem magamra. Hirtelen erős fényt láttam, ahogy kinyílt felettem a stadión. Egy darabig pislognom kellet, hogy a szemem hozzá szokjon. Hallottam az emberek kiabálását, ahogy ujjongtak a győztesnek. Mikor végre felértünk, a műsor vezető bemondta a nevünket és a közönség még hangosabb lett.

Egy kameraman oda jött hozzánk és minket vett. Elindultam a kupával a kezemben a műsorvezetőhöz, aki mellett egy szemüveges srác állt, zöld kabátba, valamiért egy bogára emlékeztetett. Mosolyogva át adtam neki a kupát és gratuláltam neki, amire elvörösödött.

Itt is a következő rész! Remélem tetszett😊

Várom a kommenteket és a vote-kat!😘💜💫🐺