Lost soulmates

2.rész

Nem sokára leszállunk Dominó repülőterén. A húgom mellettem aludt, én zenét hallgattam, hogy ne halljam a nevelő apámat, ahogy üvöltözik a telefonba. A karfára tettem a bal kezem, majd rá támasztottam a fejem. Oldalra billentettem a fejem és unottan bámultam ki az ablakon. A gép elkezdet leszállni a kivilágított repülőtérre. Kicsit megráztam Lia vállát, amitől elkezdet felébredni. Mikor landoltunk, kivettem a fülesemet és elraktam. Felálltam, majd kinyújtóztam, lepillantottam a kishúgomra, aki teljesen kómás volt még, így felkaptam a karjaimba és elindultam Cross után.

A csomagjainkat intézték helyettünk ezért csak be kellet szállnunk a limuzinba, ami a Kaiba vállalathoz vissz minket. Lia-t az ölembe ültettem és az ablakon néztem ki. Sose lesz vége ennek a napnak. A limuzin elindult, én pedig az épületeket néztem, ahogy elmegyünk mellettük. Este tiz a legtökéletesebb idő rokont látogatni. Miért is nem bír várni Cross holnap reggelig? Én is szívesebben aludnék, mint a húgom. Bele törődve, hogy ébren kell maradnom, a fejemet, a kishúgoméra tettem. Három utca után megérkeztünk az uticélhoz. A nevelő apám kiszállt és kezdtem örülni, hogy mehetek a szállás helyre, de sajnos nem voltam ilyen szerencsés. Cross rám szólt, hogy szálljak ki, eleget téve a kérésének kikászálódtam, de előtte még átraktam Lia-t a másik ülésre.

Miközben bementünk az épületbe, én hátul maradtam és előszedtem a fülhallgatómat. Nem vagyok kíváncsi az üzleti beszélgetésre, őszintén melyik 16 éves lány lenne rá kíváncsi? Semmi változást nem láttam az előtérben, ugyan az a személyzet, bútorok, színek, mint mikor legutóbb itt jártam, ami úgy 1 éve lehetet. Beléptünk a liftbe és felindultunk a legfelsőbb emeletre, ahol Kaiba irodája van.

A nevelő apám kopogás nélkül benyitott az irodába. Unottan követtem, majd a falnak dőlve vártam, hogy mi fog történi. A rokonom az asztala mögött dolgozott a számítógépén, tizenhat, de már olyan komoly érzelem mentes arcot vág, mint a felnőttek. Kihúztam az egyik fülemből a fülesemet. Cross az asztala elé sétált és nyájasan köszönt neki. Kaiba fel se nézet, csak egy mit akarsz morgott, kicsit sem örülve, hogy a munkájában zaklatják. Az apám önelégült mosollyal kezdte el magyarázni, hogy miért jött. Meg se lepődtem mikor leesett a szavai mögött rejlő igazság. Vissza akarja csinálni a Kaiba Corp.-ot egy fegyver gyártó cégé. Cross nem gondolhatja komolyan, hogy Seto nem fog ere rá jönni.

Mikor a nevelő apám a végére ért a beszédének, Kaiba felnézett rá és egy fölényes mosolyra húzta a száját. Felállt a székéről és a két karjával az asztalának támaszkodott.

- Tényleg azt hitte, hogy nem veszem észre, hogy mi a valódi szándéka? - kérdezte Seto és Cross szemébe nézet, aki döbbenten nézet rá.
- Felejtse el azt, hogy újra fegyvereket fog csinálni a cégem! - csapot rá az asztalra ökölbe szorított kézzel Kaiba.

Vissza dugtam a fülesemet és zenét váltottam. A kabátom zsebeibe süllyesztettem a kezeimet és vártam, hogy Cross kijelentse, hogy megyünk. Egy ideig valamit még beszélt az unokatesómmal aztán dühösen az ajtó felé indult, ami mellet ácsorogtam. Megragadta a karomat és kihúzott az ajtón. A limuzinig tartotta erősen a karomat idegességében. Kinyitott az egyik ajtót és be lökött az ülésre. Már most érzem, hogy csodálatos időt fogok itt tölteni.

A szálláson egy szobában voltam Lia-val szerencsére, a nevelő apánk pedig a mellettünk lévő szobában üvöltözik a telefonba. Lefektettem a húgomat az ágyra, majd elmentem készülődni a lefekvéshez. Nem akartam a másik ágyon aludni, így befeküdtem Lia mellé, aztán éreztem, hogy a szemem nehéz lesz és, hogy lassan elalszok.