Lost soulmates

1.rész

A tanulószobámban ültem és próbáltam figyelni a magán tanáromra, aki elmerült a saját előadásában. Fogalmam sincs, hogy tud valaki ennyire lázba jönni a pénzügyektől, de legalább nem tűnik fel neki, hogy félig vagyok csak jelen. Hiányzik Egyiptom, három napja jöttem vissza Amerikába és már inkább mennék megsülni és megfagyni a sivatagba, minthogy Mr.Black-et hallgassam.

Pont akkor kell vissza jönnöm mikor találok valamit, amiről szinte semmit sem tudnak. Az ásatáson találtam egy nyakláncot, amit megtarthattam. Annyit tudok róla, hogy Egyiptom királynőjévé volt, a nyaklánc elég egyszerű ahhoz képest, hogy egy uralkodóé volt. Egy világos kék kristály van felfűzve egy arany láncra, ami egyben van egy vastagabb arany lánccal, ami a nyakamra feszült, mint a chokerek. Eddig csak akkor vettem le mikor elmentem fürdeni, valamiért nem érzem jól magam nélküle.

Kinéztem a hatalmas ablakon, ami a villa másik szárnyára nézet. Abban a szárnyban van a húgom szobája, én pedig ebben a szárnyban unom el az életemet. Ráadásul még ma apámmal is kell időt töltenem, amit a hátam közepére sem kívánok. A tekintettem az órára vándorolt, még tíz perc és szabad vagyok.

Vissza néztem a magas középkorú férfira, aki még mindig áhítattal beszélt a pénzügyről. Nem csodálom, hogy Cross bírja, csak a pénzről beszél és arról, hogyan legyen több belőle. Ki kéne találnom, hogy hogyan ne haljak meg itthon. Ugye mostoha apám több időt akar velem tölteni. Nem, nem azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Meg akar mindent tanítani nekem a cégről, mivel én veszem át a helyét. Nem egészen, de nem bízik a vőlegényemben és a családjában ezért képez, hogy biztonságban legyen a cége. Mért nem lehet nekem is olyan szerencsém, mint Kaiba-nak? Nem lenne rossz, ha Cross eltávozna, mint Gozaburo.

- Mára végeztünk. - fejezte be Mr.Black az órát és össze szedte a dolgait, majd kiment.

Kinyújtottam a karjaimat és a lábaimat. Egy óra egyhelyben való üléstől teljesen elzsibbadtam. Lassan össze szedtem a cuccaimat és kimentem a szobából. Lepillantottam a karórámra. Király, van fél órám a húgommal lenni! Öt perc alatt át érek a másik szárnyba innen. Jobbra vettem az irányt és elkezdtem futni. Szerencsére, egy itt dolgozóba se futottam bele. Mindig szörnyülködve néznek, ha rohangálok, ami csak azért van, mert az etikett elő írva, hogy egy "hölgy" nem fut. Ezektől az etikett óráktól is a falra tudnék mászni.

Az egyik folyosón balra fordultam és kinyitottam egy ajtót. A csicsás társalgón át vágtam és fel sprinteltem a lépcsőn, majd jobbra vettem az irányt. A nyugati szárny sokkal nyugodtabb, mint az északi szárny, ahol én lakok. Megálltam a húgom szobája előtt, majd kopogtam. Az ajtó túl oldaláról hallottam, hogy bemehetek. Kinyitottam a fehér ajtót és beléptem a húgom szobájába.

A kishúgom a szoba közepén lévő szőnyegen feküdt és a párbaj szörny kártyáit nézegette. Mosolyogva oda sétáltam hozzá és leültem mellé. Végre észrevett a testvérem és azonnal rám vetette magát így én hátra estem ő pedig rajtam feküdt miközben a nyakamat ölelte át. Elnevetem magam, majd finoman leszedtem magamról és magam elé ültettem.

- Mi a helyzet kiscsillag? - kérdeztem a húgomat, aki durcásan rám nézet és karba tette a kezeit.
- Ne hívj így! Nem vagyok már kisgyerek! - mondta durcásan. Erre elnevettem magam és össze borzoltam a rövid fekete haját, Lia morcosan ellökte a kezemet.

A kishúgommal elkezdtünk párbajozni, olyan volt, mint mikor kicsik voltunk és még a szüleink éltek. Szívesen vissza mennék azokra az öröm teli napokra. Teljesen bele éltük magunkat a játékba mikor valaki kopogott, majd belépett a szobába. Mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket. Az ajtót a mostoha apánk komornyikja tartotta nyitva, miközben James Cross sétált be rajta lassan. Fel keltem a szőnyegről és Lia elé álltam.

Mint mindig azzal a szigorú és érzelem mentes arcával közeledett felénk. A fekete öltöny, amit viselt makulátlan volt, ami egy cég vezetőjétől várható. A kezét szorosan a háta mögött tartotta, Clark, a komornyikja is csatlakozott hozzá, miután becsukta az ajtót. Tőlünk egy méterre megállt és lenézett rám a rideg sötét zöld szemeivel.

- Csomagoljatok össze! Japánba megyünk. - azzal ki sétált a húgom szobájából. Clark nem követte, hanem ott maradt velünk.
- Délután egykor indul a magán gépük. Miss Cross jobb, ha át megy az Északi szárnyba.- tájékoztatott minket aztán ő is távozott.

Össze raktuk a paklinkat Lia-val, gyorsan megöleltem és vissza indultam a saját szárnyamba. Mit akarhat Cross Japánban? Tudom, hogy ott van a Kaiba vállat, de azt át alakították játék cégé. Mit szeretne az unokatestvéremtől, abba biztos vagyok, hogy rá nem veszi Setot, hogy vissza csinálja fegyver cégé a vállalatot.

Mikor feleszméltem már a szobám előtt voltam. Kinyitottam a nehéz fa ajtót, majd beléptem. A szoba végébe sétáltam, ahol a fehér gardróbom állt. Elő kerestem a fekete bőröndömet és neki álltam bepakolni. Fogalmam sincs mennyi időre megyünk, de jobb, ha több ruhát viszek. Miután megvoltam, elmentem az ékszeres dobozomhoz, majd kivettem a kedvenc bőr karkötőimet és a fül piercingjeimet, aztán bele raktam őket a kis táskámba.

Az ágyam mellett volt a hátizsákom, megragadtam és bele raktam a kártyáimat, az ékszereimet, a fülhallgatóm, a töltőm, aztán behúztam a cipzárt. Lehuppantam az ágyra, majd elterültem rajta. Felemeltem a bal karom és az órámra pillantottam, még 20 perc és indulunk. Jobb, ha megyek Lia-hoz, Cross utálja, ha késünk.

Ez lenne az első rész! Az animét tervezem követni, persze a saját változtatásaimmal. Remélem tetszet a rész!🖤