~Elvakítottál~

⚜️3⚜️

-Szóval...Mit is kell csinálnom?-kérdeztem Louistól.
-A parancsnok szeretne megismerni.
-Értem.-igazából egyáltalán nem értettem. Minden adatot leírtam a papírokon (természetesen azt, hogy mi okból megyek és hogy honnan jöttem, azt direkt tévesen adtam meg...a nevemet nem kellet meghamisítanom, mivel nem tudták a Yeageristák neveit.)
A lift hirtelen megállt.
-Ötödik emelet: Parancsnoki emelet.-mondta e liftben a hang.
-Öhm...Mielőtt kiszállunk, megkérdezhetem, hogy miért van a parancsnoki emeleten egy kapitány irodája?-néztem a férfire. Az arckifejezése olyan megszánó volt.
-Majd mindenre rájössz....-mondta. Kiszálltam a liftből, de Louis nem jött utánam.
-Vá-Várjon...-láttam, amint a lift ajtaja becsukódott.
-Nem is vezetett körbe...-beszéltem magamban.
Amint megfordultam, egy mesébe illő, sötétkèk  szőnyeges, széles lépcső fogadott. Középen egy csillár volt. Az emelet másik oldalán két ajtó volt. Az egyik felé Hange Zoe, a másik fölé Levi Ackerman volt arany betűkkel felírva. Amint elolvastam a második nevet, összeszorult a gyomrom. Tudtam, hogy a parancsnokhoz kell mennem, de a gyönyörű lépcső sokkal érdekesebb volt. Ez az emelet sokkal csendesebb volt. Egy hang sem hallatszódott. Nem bírtam kontrollálni magam, lassan elkezdtem felfelé menni a lépcsőn. A tenyeremet végigsimítottam a faragott kőkorláton. ,,Miért ilyen gyönyörű?....".
Teljesen elmélyedtem a lépcsőt nézegetve. Azt sem hallottam, hogy közelít felém valaki.
-Mit keresel itt?-kérdezte egy hideg hang. A szívem kihagyott egy dobbanást az ijedtségtől.
-Öhm...-gyorsan hátrafordultam, ami azt eredményezte, hogy a torkomon elakadt az összes szó, amit mondani akartam. A szemem valószínűleg túl nagyra tágult ki a meglepettségtől. Egy fekete hajú, izmos férfi ált mögöttem. De igazából a szeme volt érdekes. Szürkés kék volt, ugyanolyan kifejezéstelen, mint Erené de mégis...gyönyörűbb. Ugyanakkor az ő szeme is egy kicsi meglepettséget mutatott egy másodpercre. ,,Levi Ackerman. A, legkülönlegesebb célpontom. Igen...Ez ő."
-Szóval én....a....a....-valamiért nem jutottak eszembe a szavak. A férfi elindult felfelé.
-Nem érdekel, hogy hova kell menned, de biztos nem ide. Szóval menj innen.-mondta ugyanolyan hideg hangon. Minden lépését tágra nyitott szemmel követtem.
-Rendben...-nyögtem ki halkan.
Hezitálás nélkül elindultam Hange irodája felé. Valamiért olyan érzésem volt, hogy muszáj megtennem. Persze nem azért, mert a kapitány arra utasított....
Bekopogtattam az ajtón. Egy vörös hajú, szemüveges nő nyitotta ki az ajtót. Szájára hatalmas mosoly húzódott, amikor meglátott.
-Jónapot!-köszöntem szerényen.
-Te biztos {neved} vagy, ugye! El sem tudod hinni, hogy mennyire vártalak már!-mondta, miközben szó szerint behúzott az ajtón. Nagy irodája volt, de az egészben kupi volt.
-Most éppen egy kísérlet közepén vagyok!-mentegetőzött a zűrzavar miatt. Az iroda közepén egy sima asztal és szék volt. Csomó könyvespolc, szekrény, az iroda végében pedig egy kanapé, és két fotel. Nem volt nagy szám.
-Foglalj helyet!-nézett a kanapéra.
Leültem, majd ő is leült mellém.
-Pont egy ilyen embert kerestünk, amilyen te vagy! A fegyverek, amiket eddig terveztél, lenyűgözőek. De...Nekünk ennél több kell. És éppen ezért vettelek fel. Van egy nagyon hasonló dolgozónk, akinek ugyanolyan kiemelkedőek a képessegei, mint neked, csak nem tud franciául. Szóval...úgy gondolom, ha közösen dolgoznátok, akkor olyan fegyvereket tudnátok létrehozni, amiket bármi ellen be tudunk vetni. Természetesen jó sok pénzért..-nevetett a nő. ,,Nem is rossz. Lehet, hogy az egyik célpontommal tesznek össze..."
-Ja igen...Megbeszéltem néhány emberrel, és mivel a társad a Levi elit osztagban van-,,ENGEM IS IDA RAKNAK?"-ezért téged is oda teszünk be! Ezt vedd megtiszteltetésnek! Tulajdonképpen ennyi a fontos információ!
-Rendben!-mondtam kedvesen. Belül pedig majdnem kiugrott a szívem a helyéről. ,,Pont a Levi osztag.....". Hange elővett egy nagy lapot, majd kiterítettel a kanapé előtti kis asztalra.
-Egy kis körbevezetés.-mosolygott. A nagy papír az épület térképe volt.
-Amik pirossal vannak áthúzva, azok azok a helyek, ahova kizárólag én és Levi mehet be. Szóval neked tilos.-elég sok piros hely volt kihúzva. Például az egész alagsor. ,,Uu...Van egy ilyen alagsor. Ez olyan izgalmasnak tűnik." Az alagsor végigment az egész épület alatt. Rengeteg folyosója és nyílása volt. Mint egy horrorfilmben. Aztán a nyolcas, kilences emeleten is ki volt húzva elég sok minden, majd a tizedik emelet szintén végig át volt húzva.
-A legalsó emelet a kadétoké. Oda ne menj le. Soka hülye gyerek. A második szinttől kezdődnek a fontosabb dolgozók szobái. Ez az emelet a legfontosabb. A te szobád a hatodik emeleten lesz. Hatodik emelet hetes szoba. A hatodik emeleten van egy labor, ott fogsz dolgozni. Az étterem a második emeleten van. A negyedik emeleten van néhány raktár és még néhány labor. És utoljára mutatom meg a legérdekesebbet...Bizonyára érdekesnek találtad ezeket a titokzatos, kék lépcsőket. Nos....Az egy titkos szórakozó helyhez vezet, amiről csak az ötödik, hatodik és hetedik emeleti dolgozók tudnak. A többi emelet dolgozói túl idősek. A hely este indul be, nappal nem is létezik, világos?-kérdezte Hange.
-Igen.
—Akkor jó....Tulajdonképpen ennyi. Szerintem most menj és nézegesd ezt a térképet, meg ismerd meg a szobádat!-mondta Hange, majd a kezembe nyomta a térképet, meg egy arany kulcsot.
-Rendben! Köszönöm a-
-Nem kell semmit sem megköszönnöd!Csak menj!-nevetett. Gyorsan felálltam a kanapéról, majd sok mosolygás mellett kimentem az irodából. Kicsit úgy éreztem, mintha a fura nő minél előbb meg akart volna szabadulni tőlem.
-EZ.A VILÁG.....LEGGYÖNYÖRŰBB SZOBÁJA...AMIT VALAHA LÁTTAM....-sikítottam, amikor benyitottam a szobámba. Egyszerűen olyan csodálatos volt. Minden feket volt. És tiszta. És modern. És csillogó. És még saját irodám is volt.