~Elvakítottál~

⚜️4⚜️

Természetesen nem a térképet elemezgettem, hanem levelet írtam Erenéknek. ,,Hogyan kéne úgy leadnom...Hogy ne legyen gyanús és biztonságos legyen..."
Néhány percig még ötleteltem, aztán rájöttem.
-Ha már bemehetek a laborba....Akkor minden meg van oldva.-mondtam. Megnéztem a térképet... ,,Tehát itt balra...Aztán egyenesen."
Halkan kimentem az ajtón, majd bezártam a kulccsal, amit a legbiztonságosabb módon a melltartóm közepébe rejtettem el. A szobám mellett balra valóban volt egy hosszú, sötét folyosó. Amikor a végére értem, egy acél ajtó fogadott. ,,Mi a...." Egy zöld kis négyzet jelent meg az ajtó közepén, amire arcfelismerő volt írva. Már vissza indultam volna a szobámba, amikor kinyílt az ajtó. ,,Hogyan....Nem is ismeri az...Na mindegy." Amint beléptem, az ajtó bezárult. Egy kicsi szoba volt utána, üveg falakkal és ajtóval, így látni lehetett a labort.
-Váó....-néztem ragyogó szemekkel. Az egyik kedvenc helyen volt. Volt egy kis üveg asztal a szobában, amire csomó maszk, kesztyű és átlátszó szemüveg volt rátéve. Mindegyikből felvettem egyet. Felvettem egy  fehér köpenyt is, amiből szintén csomó volt felakasztva a falra. Lassan kinyitottam az ajtót. A világítás átváltott sötét bordós lila színűre. Az labor hatalmas volt. A közepén volt három henger alakú üveg tartály. Mindegyikbe zöld színű folyadék volt, meg érdekes....Titán testrészek. Kicsit hányingerkeltő volt. A helyiség fala mellett mindenhol asztalok, meg üvegcsetartók voltak. Illetve volt egy nagy fehér szekrény. Az egyik fiókjára ,,Ne nyisd ki" volt írva. Az asztalokon csomó megkezdett kísérletet láttam. Az egyik falra valahonnan ki voltak vetítve különböző fegyverek alkatrészei, töltényei és stb. ,,Gondolom ezek annak a lánynak a dolgai....Mindegy.Sietnem kell....Majd később megnézek mindent...." Gondoltam. Gyorsan megkerestem mindent, ami a kitalált szer elkészítéséhez van.
-Már csak....Citromlé kell. Van itt citromlé?-mondtam magamban, miközben a szobában létező összes fiókot és szekrényt felkutattam.
-Citromlé, citromlé, citromlé....Megvan!-vettem ki egy üveget, amire C6H8O7 volt írva. Hozzáadtam a kékes keverékemhez, ami egyből olyanná változott, mintha nem is lenne semmi az üvegben. ,,Zseniális....Vagyok. Zseniális vagyok!"-örvendeztem magamban. Megint rápillantottam a ne nyisd ki feliratú fiókra. ,,Nem nyithatod ki! Ne nyisd ki!". Már elég sokszor rápillantottam az ottlétem során. Gyorsan megnéztem, hogy nem jön e valaki.
-Csak gyorsan megnézem...-nyitottam ki a fiókot. Legalább annyira kitágult a szemem, mint amikor megláttam a kapitányt. ,,Ez csak nem....?" Elővettem egy másik fiókból egy kis virágot, majd ráöntöttem a büdös, fekete szert, amit kivettem a fiókból. A virág tíz másodperc múlva elhervadt.
-Ez mérgeket hoz létre...-magasabbra emeltem az üveget. Amit hirtelen le is vágtam a mellettem lévő asztalra. Egy vörös hajú lány állt előttem. Aki teljesen, de tényleg....teljesen ugyanúgy nézett ki, mint én (a haját kivéve).
A lány hirtelen elmosolyodott.
-Te biztosan {neved} vagy.-mondta vékony hangon.
-Igen.
-Én Bella vagyok.-nyújtotta ki a kezét felém. Megráztam. Kár volt. Amint meglátta a mérget az asztalon, félelmetesre változott az arca.
-Te...Az ott...Hogy merészelték belenyúlni abba a fiókba?-szorította meg a kezemet, mintha valami életbevágó dologra jöttem volna rá. Lehet hogy az is volt.
-Talán nem tesztelhetem a mérgeket? Vagyis a mérgeidet.-kérdeztem visszafojtva az idegességemet. A lány pontosan a szemembe nézett. De tényleg pontosan, mert a magasságunk is ugyanakkora volt.
-Nem.-mondta. Kikaptam a kezemet az övéből, majd megfogtam a keverékem, és kimentem a laborból. ,,Ez mi. A fasz. Volt...." Bementem a szobámba. Kidobtam a kukába a kesztyűket meg mindent, amit ott vettem fel. ,,Ő lenne az a lány? Miért csinál ilyen mérgeket? Mi lehet még abban a fiókban...." Próbálva elhessegetni a fejemben kavargó dolgokat, leültem az asztalhoz. Ott voltak hagyva rajta a lapok, amikre írni akartam. A keverék amit elkészítettem, lehetővé teszi, hogy láthatatlanul írjak, de 48 óra múlva már olvasható lesz.
-Két nap alatt elér Erenékhez....-mondtam halkan, majd elkezdtem írni a levelet.