~Elvakítottál~

💋5💋

A levelekre a biztonság kedvéért ráírtam, hogy egy ismerősöm nevét, aki igazából nem is létezett. Váratlanul kopogtak az ajtómon. Gyorsan odamentem és kinyitottam.
-Igen?-néztem az előttem álló ismeretlen lányra. Barna haja volt és barnás bőre. Egy kicsit alacsonyabb volt nálam.
-Szia....öhm....-köszönt vékony hangon, majd elkezdett kutatni a zsebében valami után.
-Ezt a levelet Hange-san küldi neked. -nyomott a kezembe egy borítékot.
-Egyébként Laura vagyok.-nyújtott kezet. Ránéztem a kezére, majd a szemébe. ,,Kézfogás megint, mi?....". Gyorsan megráztam a kezét.
-Én {neved}.-mutatkoztam be én is.
-Ó....Te vagy az új—
-Igen, az új lány.-fejeztem be a mondatát.
-Hát...Az jó-nevetett.
-Én most....öhm...én most megyek! Majd este találkozunk!-mondta kedvesen. Gyorsan elment, gondolom kínosan érezte magát.
-Este?Miért találkoznánk este?-beszéltem magamban. Becsuktam az ajtómat, majd lehuppantam az ágyra, és felnyitottam a levelet.
Kedves {neved}!
Szeretettel várlak ma este 23:00-kor a helyen, amiről nem mindenki tud. Remélem emlékszel. További szép napot!
Hange
-Egy buli...-csillant fel a szemem. Természetesen elvittem az összes szoknyám és magassarkúm.
-Akkor elkezdek válogatni!- néztem a bőröndjeimre. ,,Ha ez olyan konzervatív buli lesz akkor.....Nem ez nem lehet az, ha este tizenegykor lesz. CSAK NEM EGY SZTRIPTÍZ....Nem, biztos nem. Na mindegy, akkor maradok ennél."

~•~
Ránéztem az órára. 23:00. Pont időben befejeztem a hajam meg a sminkem. Fogalmam sem volt, hogy mi várt rám, csak mentem az ötödik emeletre. Azonban út közben egy ismerős hang megállított hátulról.
-Laura?-kérdeztem.
-Igen!-mondta a lány, aki hasonló ruhában volt mint én. Csak rajtam jobban állt.
-Csak....Tudom, hogy néhány órával ezelőtt ismertük meg egymást, de nem akarsz velem jönni a buliba?-hadarta vékony hangon. Meglepetten néztem az alacsony lányra. Mintha megsajnáltam volna egy másodpercre. ,,Biztos történt vele valami. Nem valami vidám."
-Akkor gyere.-válaszoltam egyhangúan.
-Köszi!-mosolygott rám. Ami még váratlanabbul ért, hogy belém karolt.
-Ötödik emelet.-mondta Laura a liftnek, amikor beszálltunk.
-Hogyhogy más nincs a liftben?-néztem körül a nagy liftben.
-Ötmillió lift van ebben az épületben...-mondta Laura. ,,Ja tényleg"
-Ötödik emelet:parancsnoki emelet.-mondta a liftben a hang, ami egyből kinyitódott. Az emeleten koromsötétvolt, egy hang sem hallatszott. ,,Ennyire el van rejtve az a hely?"
-Fogadok, hogy a kedvenc helyed lesz...-suttogta Laura.
-Nem hinném.-mondtam halkan.
-Miért?
-Nem kedvelem annyira az embereket.
-Mi?...Miért?
-Csak.
-De biztos van rá okod....Nem?-,,Miért,miért, miért,miért.....TALÁN MERT MEG AKARLAK ÖLNI TITEKET!"
-Talán mert.....Talán mert nem ismerek senkit.
-Máris ismersz engem.-nevetett Laura. Közben már elértük a lépcső tetejét. Volt jobbra meg balra is egy lépcső. Laura elindult balra. Szinte alig láttam valamit a sötétben, csak a lányt tudtam követni. Amint felértünk a lépcsőn, Laura mondta, hogy egy elég hosszú folyosó következik.
Végre megláttam egy kis fényt valamilyen résből.
-Itt vagyunk.-mondta mostmár normális hangerőn Laura. Kinyitott egy ajtót. Amit hallottam az dübörgő zene és sikítozások voltak. Még nem láttam semmit, mert itt is egy lépcső volt, mint amin feljöttünk idáig, csak volt egy kis előfolyosója, aminek a oldalánál még fal volt. Laura izgatottan még jobban átkarolt, majd elindult a széles lépcső felé, ami levezetett a helyre. A szívem a torkomban dobogott.
Úgy villogott minden, és mindenki, mintha ötmillió mentősautó ment volna el előttem. Amit először sikerült kivennem a hatalmas tömegből és fényekből, az egy nagy, kivilágított bár volt. Mindenféle színes italokkal, meg mindennel amit csak el tudtam képzelni. Középen sok kerek asztal. Valamelyiknél kártyáztak, ittak, vagy valami....elég érdekes dolgokat csináltak. És akit először megláttam, az....
-{neved}!-jött oda hozzánk Bella, mikor leértünk a lépcsőn. Kedvesen mosolygott rám. ,,Ezzel mi a fasz van?" . Csendben álltam előtte, mire ő hirtelen megölelt.
-Csak nem rossz benyomást akarsz kelteni?-suttogta a fülembe. Még egy ideig szorongatott a kezei között. Az az idő bőven elég volt, hogy megértsem, hogy mi is történik.
-Azt hittem, nem leszek itt!-mondtam meglepetten. Megfogtam a vállát, és eltoltam magamtól. Laura meglepődött, hogy ennyire mosolygunk egymásra.
-Szia Bella...-köszönt halkan Laura.
-Laura?-nézett rá Bella.
-Ti ismeritek egymást?-kérdeztem. Laura arca megdermedt.
-I-igen. Legjobb barátnők vagyunk.-mondta halkan a lány.
-Mi van??Laura ezt nem mondtad....Mégis mi a szart képze- -Bella felnevetett.
-Nem vagyunk azok. Soha nem is voltunk, te ostoba.-mondta szárazon Bella. Még én is meglepődtem a keménységén. ,,Egy jégkockában is több melegség van..." Mielőtt, a könnyektől küszködő, Laura bármit is válaszolhatott volna, az a hülye liba megint megszólalt.
-{neved}, miért nem jössz inkább velem?
-Inkább maradok Laurával.
-Nem, inkább gyere velem! Mutatok valamit.-mondta Bella, majd egyenesen elhúzott a tömeg felé. Visszanéztem Laurára. De nem ő volt az akit jobban sajnáltam, hanem magamat. A lány egyenes a bárhoz vitt.
-Hoztam valakit Jessy!-köszönt Bella a pultos lánynak. Jessy valahogy kedvesebbnek tűnt, mint Bella. Vagyis mindenki kedvesebbnek tűnt, mint Bella.
-Üljetek csak le! Máris csinálom!-kiabálta, hogy meghalljuk a zenétől. Néhány másodperc múlva valami rózsaszín piát hozott Jessy. Voltak benne kis csillámok.
-Ennél jobbat soha nem fogsz inni!-mondta a kedves lány, majd a kezembe adta a koktélos poharat. Bellával koccintottunk (a szokásokat csak be kell tartani). Úgy döntöttem, hogy nem szagolgatom meg és nem csinálok vele semmit, csak lehúzom, mint Bella.
                                       ~•~
A helyen ugyanolyan csillámok lettek, amilyenek a fura üdítőben voltak. Mintha egy felhőben lettem volna. Mellettem egy ismerős, vörös hajú lány felkiáltott.
-Kérünk egy kék színűt is.-mondta a lány. Kicsit szédültem, de jó érzés volt.
-Itt a kék!-nyomta a kezembe a lány. Azt is megittam. Véletlenül kiejtettem a kezemből a poharat. Az üvegszilánkok csak úgy csillogtak. A lánnyal mind a ketten felröhögtünk.
-BELLA!-kiáltottam, mikor eszembe jutott a lány neve. Bella csak még jobban röhögött, majd hirtelen megfogta a kezemet. Elindult a hely közepére egy asztalhoz.
-Bemutatom a....HUUUH!-kezdett bele a mondatba, aztán megint felsikított. Gondolom a szám miatt tette. Imádtam azt a számot.
-OoOH! I NEED A —BAD ROMANCE!-üvöltötte.
-HOVA MEGYÜNK BELLA?HOL VAGYUNK MOST?-kérdeztem.
-SZIVÁRVÁNYFELHŐ!-üvöltöttem teljesen random. Majd odaértünk ahhoz a terem közepén lévő legnagyobb asztalhoz.
-Levi...Elit osztag vagy mi.-mondta dülöngélve Bella. Szinte nem is fogtam fel amit mond. Egyre jobban csillogott előttem minden.
-Hölgyeim...-hallottam megint egy ismerős hangot. Megláttam Hanget az egyik asztalnál mosolyogva.
-Bella itatott vele abból, Levi?-kérdezte Hange a férfitól, aki éppen ugyanakkor ment  az asztalhoz, amikor mi.
-Kurvára leszarom...-mondta a hideg hang. Ő sem volt egészen józan. ,,Levi, Levi, Levi....Levi?Kapitány...?" mondogattam magamban. ,,Olyan gyönyörű a haja....Ahh. Mindig is ilyen volt?....". Miközben gondolkodtam, leültem egy székre, ami Levial szemben volt. Igazából nem is vettem észre, hogy leülök. A rózsaszín csillogás és felhő egy helyen kitisztult: ahol Levi ült. Próbáltam nem feltűnően nézni a férfit.
-UUUU MOST JÖN A FRANCIA RÉSZ!-kiáltotta Bella. A szám a Bad Romance volt, amit azért imádtam annyira, mert volt benne egy francia rész. És pontosan tudtam mit jelent a szöveg annál a résznél. Levi meglátta, hogy bámulom. A kitágult pupilláival rám nézett. Azt hiszem, elkezdtük egymást bámulni. Miközben elkezdődött az a rész.
-i'veux ton amour..- ,,A szerelemedre vágyok...."Levi mélyen a szemembe nézett.
-...et je veux ta revanche...-,,és vágyom a haragodra..." A szemei szebbek voltak bárminél, amit láttam.
-i'veux ton amour, i dont wanna be friends...- ,,a szerelmedre vágyok, nem a barátod akarok lenni..." Mintha a kapitány megvárta volna, hogy befejeződjön ez a rész, elfordította a fejét. Én meg csak egyre nagyobbra nyitottam a szemem. ,,Én nem akarok a barátod lenni..."