I long for your touch (TodoBaku) 🇭🇺

✶ 1 ✶

Shoto szemszöge:

Éppen az utólsó órán ülök és hallgatom ahogy Aizawa-sensei beszél de valahogy nem tudok rá figyelni mert Bakugou hátát nézem, nem tudom levenni róla a szemem mondjuk jobb lenne hogyha az arcát nézhetném de hát ő az ablakon néz ki és amúgy is én hátul ülök ő meg elől.
Őszíntén mostanában egyre többet figyelem Bakugout még én sem tudom miért habár van egy sejtésem, alíg szoktunk beszélni és ha beszélünk is mindig bunkó velem mondjuk nem csak velem hanem mindekivel. Folyton mindenféle gondolatok cikáztak a fejemben.
Milyen kellemes lehet az érintése. Milyen puhák lehetnek az ajkai.
Csak egy érintés is elég. Miért vágyom ennyire az érintésére?
Ahhj én még sosem voltam szerelmes és ez olyan fura, szeretem az egyedül létet de az ő társaságára még is vágyom, de nem szabad.
Miért pont Bakugou?
Inkább nem is figyelek rá, csak az órára.

- Tényleg majdnem elfelejtettem. Gyerekek Mic azt üzeni hogyha valakinek nem megy az angol az nyugodtan kérhet Todorokitól, Yaoyorozutól vagy Iidától segítséget, nekik megy legjobban az angol,holnap dogát írtok. Ja és vége az órának. - mondta Aizawa. Mindenki felállt és kisétált a teremből, Midoryával, Urarakával és Iidával együtt sétáltunk vissza a koliba.

- Iida majd segítesz nekünk az angolban? - kérdezte Uraraka.

- Hát persze hogy segítek nektek! Nagyon fontos az hogy tudjatok jól angolul, ezért mindent megfogok nektek tanítaní sőt én mint osztály elnök kötelességemben áll az egész osztályt megtanítani angolul! - kezdett el hadonászni a kezeivel.

Út közben még beszélgettünk mármint beszélgettek én meg csak csödben sétáltam mellettük.
Amikor beértünk a koliba én egyenesen felmentem a szobámba és becsuktam az ajtót  majd át öltöztem, igazából csak egy melegítőt vettem fel és bedöltem az ágyamba végül elmerültem a gondolataimban.

Katsuki szemszöge:

Amikor felértem a szobámba az volt az első hogy levegyem ezt a szar egyen ruhát. Felvettem egy fekete melegítőt és egy fekete pólót aztán vettem a fáradságot majd elővettem az angol cuccom hogy hamarabb túl legyek ezen a faszságon.
Már vagy félórája itt ülök de kurvára nem megy hát én ezt nem hiszem el. - csaptam rá az asztalra.
Mi a faszt kell ezzel csinálni? Mik ezek a szavak soha életemben nem láttam őket! Kurvára idegesít hogy nem megy faszom már.
Nem akarom hogy mások segítsenek főleg nem ilyen nyomik.
Megint neki álltam de ugyan oda jutottam azaz semmire.
Felálltam a székből megfogtam az angol cuccomat és egyenesen a felemás szobájába indultam.
Amikor oda értem szó nélkül benyitottam ő az ágyon feküdt póló nélkül, amikor felült és meglátott meglepettséget láttam az arcán.

- Csak hogy legyél tisztában a dolgokkal kurvára nem a te segítséged kell!!!!- csaptam be az ajtót és az ágyára dobtam a szarságokat majd leültem.

- Nem érted? - kérdezi a szokásos rideg hangjával.

- Kuss és segíts. - mondom mire egy halvány mosoly jelenik meg az arcán. Mi a fasz? Ez tud mosolyogni? Még sosem láttam mosolyogni, pedig elég jól áll neki.

- Rendben. - mondta és felállt én meg csak néztem. Oda sétált a szekrényéhez és kivett egy fehér pólót majd felvette. Vissza sétált és lelült az ágyra törökülésbe.

- Na akkor. - vett a kezébe egy ceruzát. - Amiket most bekarikázok olyan feladatok lesznek a dolgozatban, rendben? - nézett rám.

- Tch. Felőlem azt csinálsz amit akarsz. - erre csak bólintott egyet és elkezdte bekarikázni a dolgokat.

- Jó. Mindent bekarikáztam ami fontos, miben segítseg? - kérdezte ridegen, mint mindig.

- Hát hogy hogy kell megcsinálni a
feldatokat. - néztem rá.