5. Fejezet

228 8 0
                                    

"-Marinette... Te most hazudsz? " - erre a fény sebességénél is gyorsabban felpattantam, mire Adrien követett. Újra közel hajolt szemei az enyémeket vizslatták és száját egy féloldalas kaján mosolyra húzta. A szívem ezerrel kalimpált. Levert a víz és éreztem, ahogyan arcom hirtelen rákvörös árnyalatot kezd felvenni. Próbáltam növelni a köztünk lévő néhány centis távolságot. Hátraléptem, de ő csak még szélesebb vigyorral a képén utánam lépdelt. Ezt addig játszottuk míg meg nem éreztem a térdhajlatomban a szökőkút kövének nyomását. Megijdtem és ebben a percben kibillentem az egyensúlyomból.

Ez alatt a pár másodperc alatt láttam, ahogy a szőke fiú arcáról elillan a határozottság. Én a zuhanásomat realizálva autómatikusan elkaptam a csuklóját.

-Ááá..- halk sikoly hagyta el ajkaimat majd együtt zúgtunk bele a kb. 15 centis vízbe. Háttal csapódtam a kicsempézett dekorációba, magamra rántva életem szerelmét, aki meglepedt ábrázattal tornyosult fölém. Éreztem, hogy teste enyémnek simul és fejemet elöntötte a kínos pír. Hogy lehetek ilyen béna? Meredten néztük egymást.

- Hihetetlen vagy.. - mondta és olyan hangos nevetésben tört ki, amit még talán sosem hallottam tőle. Én is követtem és így már együtt nevettünk szerencsétlenségemen.

-Gyere segítek. - állt fel és nyújtotta felém a kezét, amibe gondolkodás nélkül belecsimpaszkodtam.

- Köszi - motyogtam és kezeimmel megtöröltem a szemeimet.

Kimásztunk és észre vettük, hogy mind a ketten teljesen eláztunk. Amit nem is értek hiszen nem volt mély a "medence".

- Azthiszem jobb lesz, ha átmegyünk hozzám - mondta a pólóját csavarva. Mire én kérdőn néztem rá. - Még sem mehetsz ilyen vizesen hazáig, én meg itt lakom nem messze ott megszárítkozhatunk.

- Igazad van nem szívesen megyek így haza. Anya biztosan szívbajt kapna. - helyeseltem majd elindultunk az Agreste ház felé.

Nem telt bele 10 percbe, és már meg is érkeztünk a hatalmas épülethez. Adrien kinyitotta az ajtót belesett, hogy van-e valaki a közelben majd kézen ragadott és húzott maga után. Engedelmesen követtem őt az óriási lépcsőn a szobájáig, majd oda beérkezve becsukta mögöttünk az ajtót. Egy szót sem szólt csak a gardróbhoz lépett és egy száraz pólót és nadrágot nyújtott felém.

-Ezeket felveheted - mosolyogta - Ott a fürdőszoba - mutatott egy újabb ajtó felé.

- Köszönöm - mondtam halkan és már bent is voltam a fürdőben, aminek éppen kilincséhez kaptam, hogy becsukjam...

- Van bent egy polcon tiszta törölköző azt nyugodtan használhatod - kiáltott utánam a házigazda. Bólintottam majd az ajtót becsukva elkeztem levenni az ázott ruháimat.

Ha valaki azt mondja, hogy én ma Adrien fürdőszobájában leszek egyszál fehérneműben tuti ki röhögtem volna. Erre tessék. Itt vagyok. Megtörölköztem majd felvettem a kölcsönruhákat. A póló a combom közepéig ért és az illata...

- Ez az Ő illata... - mondtam magamban, miközben mélyen belélegeztem a jellegzetes parfümillatot. Még csak a felső volt rajtam, amikor halk kopogást hallottam. Majd mielőtt válaszolhattam volna, már nyílt is az ajtó...

Te is érzed...? Where stories live. Discover now