Macska villantot egy szokásos vigyort, de én azzal a lendülettel löktem el.
- Nincs időnk a flörtölős hülyeségedre.
- Bogárkám.. Egy köszönöm is elég lett volna. - folytatta a nyáladzást, amire csak megforgattam a szemem.
Az éjszakai járőrözés további része csendesen telt. Alig szóltunk egymáshoz, csak egy-egy "már nemsokára végzünk" mosolyt ejtettünk meg a másik felé.
- Na ezzel megvolnánk. Én léptem. Majd talizunk Katica. - mondta macska miközben nyújtózott egyet.
- Szia. - intettem a távolodó társamnak.
Hazaérve bedöltem az ágyamba és rögtön el is aludtam. Másnap az ébresztőm hangja keltett. Fáradtan mentem le reggelizni és a szokásosnál is lassabban sikerült elkészülni.
- Siess el fogsz késni - nyomott egy puszit az arcomra anya és felém nyújtotta az uzsonnámat.
- Rohanook. - vettem el az ételt és már száguldottam is a suli felé.
Majdnem bestem az ajtón, annyira siettem. Adrien is ekkor ért ide egyszerre nyúltunk a kilincsért.
- Csak utánad. - tárta ki előttem az ajtót, mire kicsit elpirultam.
- Köszi - sutogttam és már Alya mellett is termettem.
- Együtt késtek? Mindent el kell mesélned. Például, hogy mi volt tegnap az a nagyon fontos dolog ami miatt ejtetted a találkánkat. - lökdösött a könyökével és kacsintott egyet.
- Majd délután elmondom - nyögtem ki gyorsan.
Barátnőm egész nap folyamán kérdezgetett, hogy mégis mi volt tegnap és Adrien miért néz állandóan, de nem szóltam egy szót sem majd suli után megbeszéljük. Az idő gyorsan telt. A szőke srác tényleg gyakran rám nézett majd mosolyogva fordult vissza a tanár felé, de nem nagyon tudtam hogyan is viselkedjek most. Hiszen nem beszéltünk azóta. Nem tudom, hogy az a csók neki is annyit jelentett-e mint nekem. Majd elérkezett a délután. Alya már a suli előtt várt mire összeszedtem a holmim.
- Na csajszi, kezdhetsz mesélni. - karolt belém és közben elindultunk.
- Háát... Először beleestünk a szökőkútba azután belopakodtunk a szobájába Ő adott nekem száraz ruhát, és egy szál pólóban fogocskáztunk, azután még egy csók is elcsattant. - hadartam el a lehető leggyorsabban, szemeimet összeszorítva.
- Huh, ez sok volt egy kicsit egyszerre - nevetett - és akkor most együtt vagytok vagy mi volt ez? Eddig még csak észre se vett.
- Nem tudom. Nem beszéltünk azóta, szóval fogalmam sincs- sóhajtottam.
Még egy kicsit beszélgettünk, azután hazamentem és a leckémet kezdtem el megcsinálni. Mikor megrezzent a telefonom.
Adrien
" Szia. Mi a helyzet?"
Sosem írt még nekem. Meglepettségemben az ágyig dobtam a készüléket, ami onnan lepattanva nagyot koppant a padlón.
Marinette
" Szia. Semmi különös veled?"
Rögtön érkezett is a válasz:
" Találkozunk a parkban? Beszélnünk kell. "
" Rendben. Ott tali."
Felkaptam a cipőmet és már indultam is. Adrien már a bejáratnál várt.
- Gyere üljünk le. - lépkedett a padok felé, én pedig követtem.
- Marinette az csók... - szóltalt meg kis idő után szégyenlősen elnyújtva minden szót.
- Gyors volt? Hirtelen, váratlan - hadarom, mire helyeslően bólogat.
- Én azt hiszem egy kicsit gyors voltam - vakarta a tarkóját és csak lopva pillantott rám - mint gondolsz arról, ha egy kicsit lassítanánk?
-Csá srácok mit csináltok? - vágódik le közénk hirtelen Nino. - Oh csak nem megzavartam valamit? - nevetve emelgeti szemöldökét és felváltva néz ránk.
- Csá haver, ami azt illeti csak beszélgettünk. - kisvártatva válaszol Adrien.
- Akkor jó. Hé! Van kedvetek moziba menni most játszák azt a filmet Adrien. Tudod amit együtt kinéztünk.
- Bocsi srácok, de nekem most mennem kell... - pattanok fel a padról. - Nekem most segítenem kell anyának a.. a.. sütéssel. Igen. A sütésben kell segítenem. Sziasztok. - nagy léptekkel távoztam, magára hagyva Adrient anélkül, hogy kiveséztük volna, hogy mi is legyen.
