Korábban
-------------------
Adrien
Miután csuron vizesen, de szerencsére észrevétlenül bejutottunk a szobámba száraz ruhát adtam Marimettenek és megmutattam hol a fürdő. Pillanatok alatt eltünt a csukott ajtó mögött és egyedül maradtam.
- Hé Palgg - szóltam halkan a lusta kwaminak, aki szokásához híven egy darab sajt társaságában bújt elő.
- Mi van? Már a sajtomat sem ehetem meg nyugodtan? - förmedt rám, mire csak megforgattam a szemeimet.
- Azt hiszem valami megváltozott - kezedek bele a vallomásomba.
-Persze, hogy megváltozott hiszen a csaj Katica. - löki oda szavait.
- Nem, nem, nem. Én másra gondoltam. Tudod eddig sosem gondoltam rá másképp. Csak barátként. De most, amióta többet gondolok rá és beszélek vele...Csak most veszem észre mennyire gyönyörű Marinette. És, hogy hogy oda van értem - vigyorgok magam elé.
- Miért voltam eddig ilyen vak? - teszem fel a költői kérdést.
- Mert eddig nem tudtad, hogy ő az aki után végig a nyáladat csorgattad. - neveti el magát a kis fekete lény.
- Nem azért tetszik, mert ő Katica. Hanem, mert ő Marinette. Mindvégig tetszett, de magamat sem vettem észre nemhogy őt. - hangosan kimondva önfelismerésemet kezeimmel az orrnyergem kezdem dörzsölni.
- Mikor mondod el neki, hogy tudod az univerzuma legnagyobb titkát? - tömi magába az utolsó darabka camambert. A lényegre tapintott. A tényre, ami miatt napok óta rágodom.
- Nem mondom el neki. - kijelentésemre Plagg álla majd a földet veri és döbbenten várja a folytatást.- Ő fogja be vallani nekem. Ráveszem, hogy megtegye. Tudomására hozom, hogy bízhat bennem. - húzom ki magam. - Nincs nagyon régóta odabent? Remélem semmi baja.
A fürdőszaba ajtajához lépve illedelmesen kopogok, de nem bírom megvárni a választ már nyomom is le kilincset. A szívem a torkomban dobog, ami észhez térít. Nem törhetek rá. Azonnal megállítom a nyíló ajtót aminek résén keresztül pont látom a pólómban álldogáló lányt. Hosszú lábai fedtelenek és sötét haja ázottan omlik vállaira. A felső hatalmas rá a comjáig ér, pedig nem sokkal vagyok magasabb nála. Szemeim tengerkék tekintetével találkoznak és elpirulva kapom el róla majd szegezem a padlóra őket.
---------------
A jelenben
Úrnőmmel egyszerre nevetünk a kialakult szituáción. Ekkor különös érzés fog el, amilyet még korábban soha nem tapasztaltam. Kellemes melegség árasztja el testem, egyszerre vagyok nyugodt és izgatott. Végig nézek az alattam fekvő lányon az az egyszál póló felcsúszott és már alig takarja fehérneműjét. Szemem az ő kékjeit csodálja majd ajkaira téved. Azokra a tökéletes rózsás ajkakra. Itt teljesen elvesztem. Muszáj megcsókolnom. Félig lehunyt szemekkel lassan közelítek felé. Szinte már érzem, ahogyan puha szája az enyémet érinti. Ekkor hangos tilingeléssel riaszt ki a kialakult álomvilágomból a szárító.
- Azt hiszem ez nekem szól - suttogja a lány és egy lendülettel kimászik az ágyból, majd magáracsukva az fürdőszoba ajtaját tűnik el. Fejemet a párnába süllyesztem és úgy adom ki magamból csalódott nyögésemet.
---------------
Marinette
- Az előbb Adrien majdnem megcsókolt. - hitetlenkedve mondom a tükörképemre és Tikkire pillantgatva, miközben magamra rángatom a frissen száradt ruháimat. Sietve lépek ki és indulok a hatalmas szoba kijárata felé.
- Most én rántalak magammal - ragadja meg a csuklómat az imént faképnél hagyott srác eközben a falnak nyom. Későre járhat, mert az ablakon már csak alig-alig szűrődik be a fakó fény. - Gyönyörű vagy. - szólal meg újra és kezével egy kósza tincsemet a fülem mögé tűri.
- Elég rosszak a fényviszonyok. A sötétben megcsalhat a szemed. - nézem mélyen zöldjeibe.
- Nincs szükségem egyéb fényre, ha te itt vagy és beragyogod az egész világom. - kijelentésére már nem tudok mit reagálni. Egyik kezét a derekamon másikat a tarkómon megtámasztva húz közelebb míg ajkaink össze nem érnek.
