Adrien
Este van és a szokásos találkahelyen várom Katicát, hogy megkezdjük a járőrözést. Pár perc múlva meg is érkezett.
- Jó estét Bogaram.
- Szia Macsek. Mehetünk? - és már indult is én pedig követtem.
Mikor végeztünk megálltunk pihenni mielőtt hazamennénk.
- Kérdezhetek valamit? - támaszkodtam a korlátra miközben Katica bólintva egyet, mellém lépdelt.
- Ha megtudnád, hogy ki vagyok valójában, akkor elmondanád?
Meglepődve nézett rám és láttam, hogy elgondolkozik.
- Hát Cicus... Nem is tudom. Tudod milyen veszélyekkel járhat a valaki rájön, hogy tudjuk a másik kilétét. - itt tart egy kis szünetet - és én nem akarlak elveszíteni, nálad jobb társam sosem lenne. - miközben ezeket mondta a kezét a vállamra teszi. - Szóval lehet inkább nem mondanám el. De az is lehet, hogy mégis.. Fogalmam sincs. De egyenlőre ezen nem is kell gondolkodjak. - mosolyodik el, amitől én is elvigyorodom.
Jó éjszakát kívánunk és mind a ketten haza indulunk. Vagyis először én is haza indultam. De azután megtorpantam. - Karmokat be. - mondom halkan. - Plagg nem bírom el kell, hogy mondjam neki. Mindent el akarok mondani neki. - nyomok egy darab sajtot mancsaiba.
- Ahogy akarod. De számolj azzal, hogy ez következményekkel járhat.
- Már nem érdekel semmi csak is ő. Plagg karmokat ki!
Házról házra ugrálva jutottam el Marinette házáig. Éppen az erkélyen állt, mikor odaértem.
- Fekete Macska te mit keresel itt?
- Nem bírok tovább várni. - jelentem ki és közelebb megyek. Már csak pár centi választ el minket, majd ezt is megszüntetem és ajkunk egymáshoz tapad. Puha ajkai az egyméket símitják eközben a kezemmel a derekát átkarolva húzom közelebb és ő nem ellenkezik egy pillanatig sem. Homlokomat az övének támasztom. - Annyira szeretlek. - suttogom. De nem vagyok elég bátor, hogy kimondjam amiért jöttem. Eltátott szájjal meglepetten néz rám a kék szempár. - Most mennem kell - shóhajtom a fülébe és nyomok egy puszit az arcára, majd a választ meg sem várva indulok meg. Egy utolsót még visszapillantok rá és pár perc múlva már az ágyamon fekszem.
- Nem mondtad el neki. - nyöszörgi Plagg már félálomban.
- Nem volt elég bátorságom hozzá. Majd legközelebb. Most pedig jó éjt. - és már el is nyomott az álom.
Másnap vidáman ébredek tegnap újra megcsókoltam Marinettet! - Basszus! Tegnap újra megtörtént, de macska ként! Most biztos teljesen összezavartam - jut el a tudatomig, hogy mit is tettem. Annyira hülye vagyok. Fogom a fejem, de már nem válátoztathatom meg a történteket. Már csak ki kéne találnom, hogy most mi legyen.
Mivel hétvége van ma nem kell suliba menni van egy kis időm mielőtt újra látnám Őt. Olyan tanácstalan vagyok. És még Nino sem segíthet, bár most jól jönne egy tanács, nem árulhatom el neki mi is történik most velem, mert akkor azt is el kéne mondjam, hogy én vagyok macska. Úgy döntöttem a délutánt sétálással töltöm. Nagy léptekkel haladtam a finom meleg napsütésben, miközben a bennem dúló csaták a szívem és az agyam közt vadul csapongtak. Végül megálltam az utca sarkán. Éppen rálátni a pékség magas épületére és belém hasít egy érzés. A mellkasom fáj...mintha a szívem hirtelen ki akrna ugrani a helyéről. - Ilyen érzés hát - motyogom magam elé.
- Micsoda? - érdeklődik Plagg.
- Az igaz szerelem Plagg. - moslygok rá és figyelmem újra az épületnek szentelem. Határozottan indulok meg, már csak pár lépés... És a kezem autómatikusan nem törődve a kalimpáló szívemmel nyúl a csengőhöz.
Egy hosszú dallam szól majd kattan a kilincs és az ajtó nyikorogva nyílik.
