GIVE ME (a man tonight)Larry;Ziam ff

13.

Harry

A vacsora folyamán szerencsére nem a főnökeimhez lettem beosztva. Hozzájuk Rosa került, amit így messziről nem bírtam eldönteni, hogy örültek-e neki vagy megint mindenki idegeire ment-e(mint általában).

Most, hogy már szedem le az asztalokat és minden vendég hazament, lépteket hallok meg a hátam mögött.

-De jó, hogy itt maradtál Harry!- szólal meg Mick és én értetlenül nézek rá.

-Ezt meg hogy érted?-kérdezem.

-Hát mivel már minden pincér hazament és csak Luke mosogat odalent, így neked kell ma este is a bárban zárnod.-kezdi el felvázolni a helyzetet.

-De... de én nem..-próbálnék belekezdeni a magyarázkodásba, de félbeszakít.

-Semmi de, nincs más ember már, csak én,de nekem a portán kell maradnom.-persze persze mint tegnap is- Na meg amúgy is már csak 4-en vannak ott. Utána mehetsz.-válaszom meg se várva indult vissza a helyére. Fantasztikus még egy este,amikor nem fogok időben hazaérni. Liammel is két napja beszéltem utoljára. Pedig biztos lenne mit kérdeznie.

Mikor sikerült beletörődnöm abba,hogy megint sokáig itt leszek, gyorsan fejeztem be a pakolást és vittem le Lukenak az elmosogatásra váró tányérokat. Luke elmondta, hogy nagyon sokan dicsérték neki azokat az ételeket,amiket én állítottam össze. Majdnem lefordultam a lábamról, mikor azt is említette, hogy egy híres szakács is a vendégek között volt. Azt is mondta, hogy beajánlott hozzá egy-két órára, amikor kipróbálhatom magam abban a konyhában is.

Szinte a fellegekben járva a boldogságtól indultam meg a bár felé, hogy megkérdezzem az utolsó vendégeket is, hogy akarnak-e még valamit inni. Azonban mikor megláttam, kik is ülnek ott, azonnal földbe gyökereztek lábaim.

Louis

Miután vége volt ennek a borzalmas kamu enyelgésnek kaja közben Eleanorral, utána Shawn, Ed, Zayn és Én a bárba vettük az irányt, hogy szokás szerint,végre 8 szem közt tudjunk beszélgetni.Ma El nem alszik a hotelben szerencsére, így attól se kell tartanom, hogy ébren megvár.

Már vagy fél órája iszogatunk itt és röhögünk a saját hülyeségeinken, mikor Shawn közli, hogy neki sajnos mennie kell, mert holnap fellépése lesz. Mi húzzuk a szánkat,de egy gyors elköszönés után hárman maradunk.

-Tényleg senki nem fog jönni, hogy hozzon italt? Hát milyen hoteletek van nektek?-kérdezi röhögve Ed,miközben az utolsó korty vodka tonikját is felhajtotta.

-Nyugodj meg, úgy látom valaki pont most érkezik meg....-mondja Zayn és arcán elterül egy ravasz mosoly-...gyere csak Harry, nem harapunk.-mondja mire én is abba az irányba kapom a fejem-Pont rád vártunk.-a kis Göndör elkezd felénk lépkedni, majd megáll a velem szemben ülő két barátom közt.Próbál nem rám nézni,de egy pillanatra sikerül elkapnom a smaragdzöld szemeket, amiket gyorsan el is fordít rólam.
-Tudod ő az a jó barátom Ed,akivel telefonáltam, még mikor eltörted anno a poharakat...bár gondolom biztos hallottál már róla.-kezdi el bemutatni a vöröset Zayn.Mire ő csak kedvesen felmosolyog rá. Harry megköszörüli a torkát és szinte senkire se nézve kérdezi.

-Milyen italt hozhatok még az uraknak?

-Hmm milyen tisztelettudó... ez már tetszik.Nekem még egy vodka narancsot.- kacsint rá Ed,amitől bennem felmegy a pumpa... ő csak ne kacsintgasson.

-Szerintem mi is azt kérünk.-mondja a fekete hajú helyettem is.

-Rendben akkor 3 vodka narancs.Azonnal hozom.-feleli a Göndi még mindig kicsit zavarban, de a pult felé veszi az irányt. Én szememmel követem minden mozdulatát és már megint arra az ellenállhatatlanul feszes fenekére tévednek szemeim.

Harry

El se hiszem mostmár komolyan... miért vagyok ilyen szerencsétlen basszus. Mindig nekem kell a közelükben lennem,mikor már bepiáltak.Megpróbáltam senkinek sem a szemébe nézni, de ez sem sikerült. Mr. Tomlinson szinte felfalt a szemével, úgy kereste a szemkontaktust. Őszintén nem tudom, hogy kéne viselkednem a tegnap este után. Viszont mikor a vörös rám kacsintott, mintha féltékenységet láttam volna átsuhanni a kék szemeken. Ami be kell valljam jól esett, azok után, hogy egész este azzal a pláza picsával kellett néznem, ahogy enyelegnek.

Siettem is vissza a poharakkal és amint melléjük értem, újra elhallgattak és csak nagy figyelemmel nézték,ahogy lerakom az italokat. Majd mikor újra kiegyenesedtem megéreztem egy nagy tenyeret a derekamra fonódni.

-Köszönjük szépfiú...-mondta elmélyült hangjával és nézett rám csábosan,de az italtól látványosan elhomályosodva Ed.Louis szinte fortyogott... hallottam ahogy egyre mélyebben veszi a levegőt, hogy nyugtassa magát. Olyan különös örömöt éreztem, ami nagyon jól esett és muszáj volt mosolyognom rajta.

Nem válaszoltam semmit, csak bólintottam egy aprót és kicsit elpirulva fordultam ki keze alól, majd indultam újra vissza a bárpulthoz.

Már nagyjából 10 perce állok itt és csak jobbra-balra rendezem a korsókat, mikor Mr. Malik újra int felém és én már pattanok is oda mellé.

-Harry kedves,kérek még egy pont ugyan ilyet.-kezdi el felém nyújtani poharát a fekete hajú...és amilyen arccal Louis néz rá,az szinte leírhatatlan. Nevetésem nagy nehezen vissza tartva, töltöm újra tele a poharat és indulok meg vissza.

Azt hiszem itt az ideje, hogy végleg kiborítsam a kócost, így mikor a sötét szemű Adonisz mellé érek "véletlenül" pont az ölébe öntöm, a neki szánt italt, kicsit feljebb ül a székben és már is el kezd szitkozódni,a nevemet is használva. Én csak egy ártatlan mosollyal kérek bocsánatot és nyúlok a legközelebbi szalvétáért, hogy elkezdjem AZON a részen törölgetni nadrágját. Lélegzet vissza tartva hagyja, hogy letisztítsam, de közben azért van időm felnézni a mostmár szinte feketés kék villámokat szóró szemekbe, amik olyan haraggal és féltékenységgel keverednek, hogy az szinte már tapintható.

Hirtelen pattan fel és az asztalt megkerülve ragad meg a karomnál és kezd el kifelé rángatni.

-De hisz biztos csak véletlen öntötte ki... ki ne rúgd ezért szerencsétlen kölyköt..!-kiáltja utánunk még Ed. Amin biztos annyira röhögnék, hogy még a könnyem is kicsordulna, ha nem attól félnék, hogy egy mérges Louis épp most fogja eltörni a karom.