GIVE ME (a man tonight)Larry;Ziam ff

17.

Harry

-Harry várj egy kicsit...-mondja rekedtes hangon és én megállok, de nem fordulok felé, nem láthatja most a szemeim...el akarok menni, ha már ő is eddig került engem.

Hallom ahogy kitolja a székét és felém kezd lépkedni. Én pár centire állok az ajtótól, de nem mozdulok. Lassan megkerül és becsukja az ajtót, majd felém fordul. Nem akarok a szemébe nézni, így a cipőm tanulmányozom. Pár centire megáll tőlem és megint érzem, hogy ivott. Lassan rájövök, hogy ez egy szokás nála.

Louis

-Nézz rám...-kérem őt lágy hangon, de csak a göndör fürtöket látom előre hullani. Várok egy kicsit, majd az álla alá nyúlok és kényszerítem, hogy rám nézzen. Viszont meglep, hogy könnyes szemekkel néz rám.-...mi a baj?-kérdezem és ő beszív egy nagy levegőt és hátrébblép.

-Valami rosszat tettem?- kérdezi halkan és ezzel teljesen meglep, nem értem miről beszél.

-Nem, dehogy ne gondolj ilyenre.-nyugtatnám meg gyorsan, de ahogy közelebb lépek, ő úgy hátrál.

-Akkor mi történt? Két hete hozzám se szólsz azok után, hogy azt mondtad vigyázni akarsz rám...-hallgat el egy pillanatra és nyel egy nagyot-...azt hittem ezt azért mondod, mert lehet érdekellek.- suttogja szinte már a végét és egy könnycsepp végigfut az arcán. Azonnal odalépek, ő pedig végre az asztalba ütközik és nem tud tovább menekülni. Az arcát a kezeim közé fogom és letörlöm a könnyeket.

-Sajnálom...-suttogom és lehunyja a szemeit-...nem az volt a célom, hogy azt hidd nem érdekelsz. Sokat gondoltam rád annak ellenére, hogy nem akartam.-vallom be neki és csillogó szemekkel néz mostmár rám.-...de nem lehet mások előtt veled foglalkoznom. Túl sok a veszteni valóm és neked is, ha kiderül, hogy lehet köztünk valami. Meg kell értened, hogy nem lehetünk együtt Harry, bármennyire is akarnám.-mondom és ő halkan sírni kezd. Én csak törlöm le a könnyeket, de hiába, jön a többi.

Nincs vége. Már percek óta nyugtatom, simogatom az arcát, de semmi. A szája már vér piros, ahogy néha beleharap és én már nem bírom. Szájára hajolok és ennyi idő után újra érzem a puha ajkait, amik most kicsit sósak a könnyeitől, de még így is nagyon finomak. Az egész teste vonz, és ahogy a finom meleg nyelve az enyémhez simul, ott már kikapcsol minden. Lábai alá nyúlok és felemelem. Ügyesen kulcsolja hosszú combjait derekam köré és így indulok el vele a piros bőr kanapém felé. Leülök rá, de ügyelve arra, hogy egy percre se szakadjon meg a csók. Így velem szembe az ölembe kerül. Érzem, hogy már nem bírja levegővel, ezért elválok tőle és a nyakára tapadok. Hátra ejti fejét míg én puszilgatom harapdálom és megkeresem azt a pontot, ahol a múltkor is nagy hatást gyakoroltam rá. Amint megvan, újra megharapom, mire érzem, hogy teljesen libabőrös lesz. Ah igen... nagyon tetszik, hogy így hatok rá. Újra visszatérek a szájára, még ő két kezét nyakam köré fonja. Én göndör hajába túrok és élvezem, hogy ujjaimra csavarodnak tincsei. A fehér ingjének a vége kilóg a nadrágjából így mikor kezem lejjebb csúszik a derekára, hozzáér a forró bőréhez, mire ő élesen szívja be a levegőt és elválva tőlem egy halk nyöszörgés jön ki ajkai közül. Kezd feszülni a nadrágom és muszáj megállnunk. Nem szabad. Így a füléhez hajolok és csak suttogok neki.

-Most álljunk le cica, amíg még le tudok, mert nem akarok olyat tenni amit megbánnál.- morgom és őt újra kirázza a hideg. Utoljára még beleharapok a vállába egy nagyot, mire felszisszen, úgyhogy egy apró puszit is hagyok ott lezárásnak. Egy percig nem mozdulunk, csak nézünk egymásra és még mindig látom a szemén, hogy sírt.

-Megnyugodtál egy kicsit?-kérdezem halkan, mire bólint egyet.-... jól van.-mondok neki csak ennyit, mire ő lemászik rólam és én is felállok vele szembe.

- Mi legyen?- kérdezi óvatosan és kicsit elpirul.

-A legjobb az lenne, ha el tudnánk egymást felejteni...-mondom mire ő újra szomorúan néz rám.-...de ha ez tényleg nem megy akkor....nem tudom, majd kitalálunk valamit. Viszont egy biztos, hogy késő van. Szóval menj haza Harry és pihenj, mert nem maradhatunk itt kettesben te is tudod.- mondom neki keserű mosollyal, de ő is elmosolyodik, tudjuk mindketten, hogy nem bírnánk visszafogni magunkat.
-Aludj jól Hazza...-nyomok a homlokára egy puszit és úgy látom, tetszik neki a becenév.-...mások előtt kérlek legyünk óvatosak.-mondom neki ezt már kicsit komolyabban, mire ő is határozottan bólint. Elindul kifelé, de mielőtt becsukná maga mögött az ajtót, még visszafordul.

-Álmodjon szépeket Mr. Tomlinson.-vigyorog rám pimaszul, majd végleg becsukja az ajtót.

Tudom, hogy nem helyes az amit most tettem, mert így még nehezebb lesz távol maradnunk egymástól, de nem volt más ötletem, hogy nyugtassam meg, és én is annyira vágytam már rá. Egyszerűen minden porcikája úgy vonz, mint egy mágnes és nem tudom miért. Amit tudok, hogy ma biztosan szép álmaim lesznek...

*
*
- Sziasztok, remélem tetszett! Bocsi, hogy ennyi ideig hanyagoltam ezt a storyt, de mostmár megpróbálok vele haladni. Várom az észrevételeket. Addig is pusszancs💕-