All I Want For Christmas Is Lou! (Befejezett)

1. fejezet

Harry 

Első szemeszteremet töltöttem az egyetemen, amikor egy bulin megismerkedtem Richard Doverrel, a dögös joghallgatóval, aki kristálykék szemeivel és mindig tökéletesre beállított hajával minden egyes nőnemű és férfinemű szívét megdobogtatta - többek között az enyémet is. Ő volt az a tipikus szépfiú, aki egy Ken babára hasonlított, jó volt a sportokban, és kiemelkedően teljesített a tanulmányaiban. Szülei mind a ketten kiváló ügyvédek voltak, akik állandóan dolgoztak, ezért egy szem fiúknak minden egyes dolgot megvettek, amit csak Dick kiejtett a száján, kárpótlásul, hogy nincs idejük rá. Irigylésre méltó, nemdebár? És ő, a már-már tökéletes életet élő szépfiú egyszer csak észrevett engem, a kis szegény, félösztöndíjjal bekerült kis senkit, és emberszámba vett, beszélgetett velem, én pedig mint valami alkoholista ittam a szavait, amikkel olyan szépen bánt, hogy még aznap - egy kis iszogatás után - egyből nekiadtam a szüzességem.

Szégyen, nem szégyen, nekem nem volt időm szórakozni, hiszen már gyerekkoromban elhatároztam, hogy ügyvéd akarok lenni, hogy segíthessek másokon, másrészről pedig segíteni szerettem volna édesanyámnak anyagilag, aki az egész életét verejtéket nem sajnálva kidolgozta még a lelkét is, csakhogy nekem és Gemmának olyan kényelmes életünk legyen. 

Szóval tartogattam a szüzességemet, azt remélve, hogy egy Dickhez hasonló  herceg belém szeret, és majd mi ketten a naplementébe lovagolva boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Így visszatekintve túl szép volt, túl tökéletes, túl álomszerű. Akkor még nem is gondoltam, hogy ebből később egy rémálom lesz. Kezdve attól, hogy rendszeresen megalázott a gazdag barátai előtt, vagy hogy folyamatosan pénzt kért tőlem, amit mint utólag kiderült, mind illegális drogokra költött.

Egyszer meglátogattam, amikor éppen el volt szállva, és még részeg is volt. Dick akkor nagyon erőszakos volt, addig nem nyugodott, míg le nem tépte rólam az összes ruhát, és csináltuk, nagyon durván. Az egészet végigsírtam. Nem volt az aktusban semmi gyengédség, semmi szeretet. Persze, miután kiürült a szervezetéből a szer hatása, elnézést kért, hogy túl erőszakosan viselkedett, én pedig megbocsátottam neki, mert menthetetlenül beleszerettem. 

Azonban a történtek csak ismételték egymást, nekem pedig egyre nehezebb volt Dick mellett maradnom, de kitartottam, hiszen tudtam, hogy szerelmemnek csak egy kicsit nehezebb időszakja van. De ott volt bennem a remény, hogy majd közös erővel túllépünk ezen. Többször is utaltam rá, hogy ideje lenne abbahagynia, hogy saját magát teszi tönkre, de csak leugatott, hogy foglalkozzam a saját dolgommal, és ne üssem bele az orrom. Nem értette, hogy én csak segíteni akarok neki...

Karácsony előtt  pár héttel ismét összevesztünk, és otthagytam őt elázva a lakásán, hazamenekültem anyához. Az egész ott töltött időmet azzal töltöttem, hogy gondolkoztam. Rólam és Dickről. Kettőnkről, és hogy mi lesz a jövőben, majd hosszas vegetálás után eldöntöttem, hogy kitartok amellett a fiú mellett, akit  teljes szívemből szeretek. Ott leszek mellette, nem futok el a problémák elől, mert hiszem, hogy mindent meg tudunk oldani.

Bekapcsoltam a mobilom, hogy mielőbb megbeszéljek egy találkozót Dickkel az ünnepek utánra, hogy rendesen elbeszélgessünk.

- Szia, Dick - szóltam bele egyből, amikor hosszas csörgés után felvette a telefont.

- Szia, kicsi kurvám! - köszönt bele a kagylóba akadozó nyelvvel. A háttérből lehetett hallani a basszus dübörgését. Biztos bulizik a barátaival gondoltam magamban. - Csak nem azért hívtál, mert hiányoztam? Nekem is hiányzott a szűk kis segged, ami minden egyes alkalommal csak úgy könyörög, hogy alaposan dugjam meg. Merre vagy?