Traveling to Love.

Traveling to Love. 7.

Ahogy beszáltam a kocsiba anyu meg is kezdte a vallatást.
- Szóval. MI is történt Zita?  azt hittem már soha nem ér ide az a Hév - nézett rám anyu is kb. Idegbetegen.

Elmeséltem neki a sztorit. Amikor a végére értem már bennt ültünk a házban, kabát és cipõ mentesen.
Anya kikerekedett szemekkel nézett rám, egyértelmû volt hogy nem tudja mit mondjon.
- Apád és egy másik nõ.. biztos ez? egész biztosan nem értettél félre valamit..? - kérdezte anyu, és nem mutatta, de láttam rajta hogy nagyon bánatos.
- Igen, egész biztos. Ugy mondta hogy ''mit keresel a nappalinkban? Ez elég árulkodó jel. - mondtam.
- Hát, kicsim, új életet kezdett, abba pedig belefér egy új barátnõ, akár egy új család is.. Mindegy, errõl most inkább ne beszéljünk rendben? Milyen fiúval szeretnél találkozni? Hol? Mennyi idõs? Meddig? - kezdte anya.
- Anyaaaaa! tudok vigyázni magamra jó? Nem fogok egy 35éves munka nélküli híd alatt élõ fickóval randizni! - mondtam, s avval a mozdulattal meg is fogtam a táskámat és elindultam a szobám irányába.
- Úgy legyen! Hétre itthon vagy, ha változás van szolsz, oké?
- Oké - kiabáltam vissza anyunak immár a csukott ajton keresztül.

Szinte abban a pillanatban megcsörrent a kezemben a telefonom amikor elõ vettem a zsebembõl.

- Szia Zita. Nem reagáltál az smsre ezért gondoltam felhivlak minden okés-e?!
- Szia. Õõõõõ, hát minden okés, de már haza jöttem.
- Hogyhogy? Mármint, nem egész hétvégén apukádnál szoktál lenni?
- De, de össze vesztünk nagyon, ezért haza jöttem.
- Értem. Jól vagy?
- Hát persze. Hol találkozunk?
- Gondoltam a hévmegállóban, de már nem vagy apukádnál. Szóval. Nincs kedved a mûjégpályán korizni egyet?
- Nem tudok korizni...
- Nembaj, megtanítalak. Találkozzunk a Hõsök terén negyed háromkor! onnan nincs olyan messze!

És evvel lerakta. Hirtelen olyan kétségbeesett lettem hogy egyetlen egy megoldást láttam ésszerûnek.

- Emma! - ordítottam el magam miközben kinyitottam az ajtót.
Emma az én ikertestvérem. Igen, van egy ikertesóm, de nem kell megilyedni, nem vagyunk teljesen ugyanolyanok mivel kétpetéjû ikrek vagyunk. Ugyan valóban nagyon hasonlítunk a másikra nem annyira ôrülten nehéz megkülönböztetni minket. Emma az ágyat nyomja egy hete, azért nem jött velem apához.
Tényleg, neki majd még el kell mondanom ezt az egészet. A szobája felé menet felpillantottam az órára. Negyed kettõ. Majd ha hazaértem elmondom neki ezt az egész apás dolgot. Ez nem ronthatja el a randimat! tudom, ez egy kicsit önzõ hozzáálásnak tûnik, de elhatároztam hogy ha õ tovább lépett anyun - és valószínüleg rajtunk is, mivel gondolom új családot akar alapítani a régi családjának egyes darabkái ( azaz mi Emmával) nem férnek bele.
Ezt a nagyszerû új gondolkodás módot akkor találtam ki amikor felszáltam a hévre és leültem egy idõs asszony mellé közben az orrom alatt folyamatosan foházkodtam hogy ne kezdeményezzen beszélgetést. De mint mindig, most sem jártam túl nagy sikerrel.
A nõ elkezdett nekem arról panaszkodni hogy micsoda szõrnyû idõjárás van, nem érti õ hogy hol van már a tavasz. Vajon ezeknek az idõs embereknek nincs senkijük, azért a védtelen 15-16-17 éves korosztályt nyúzzák a saját gondjaikkal? Mert persze, én tényleg nagyon sajnálom hogyha ez valóban így van de akkor ne a héven keressen magának beszélgetõ partnert, hanem teszem azt, egy idõsek otthonában.
Szoval, mint az az idióta bologatós kiskutya úgy csináltam én is.
Eszembe jutott hogy használatba veszem a fülhalgatómat, de aztán rájöttem hogy az azért elég nagy bunkóság lenne.
Így hát a gondolataimba merûlve utaztam, mondhatni fel sem tûnt hogy hozzám beszélt.

Benyitottam Emma szobájába és az elsõ dolog amit észrevettem az az volt, hogy iszonyatosan büdös van.
Olyan hányás szagnak tudnám beazonositani ha muszály lenne. ( pfuujjj)

- Számodra ismeretlen kifejezésnek számít a friss levegõ és az ablak nyitás? - kérdeztem a tesómra meredve aki nem nézett ki túl jól.

- Hûha, szerintem nem kéne eröltetned ezt a viccelõdés dolgot. Inkább azt mondd meg miért órdítozol nekem a ház másik végébõl?!
- Hahaha, viccike vagy! Na szóval. Van egy srác aki randizni hívott, de nem akárhova, hanem a koripályára! Azt mondta megtanít korizni, de nemtudom, nulla tudással mennyi esélyem van normális mozgásra. Nem is tudom mit vegyek fel! ahhjj segíts!
- Mégis milyen fiú?
- Majd el mondom. Van ennél rosszabb hìrem is de azt majd este elmondom jó? Szoval mit vegyek fel? - Hát, ha rám halgatsz overált! Könnyen össze töröd magad, randihelyszinnek nem a legcsodásabb a koripálya, legalábbis az olyan profi kézségekkel rendelkezõ egyedeknek, akik értenek ahhoz hogyan essenek orra egy teljesen egyenes útszakaszon. Hû, el sem merem képzelni hogy mit csinálsz te egy koripályán - oltott le és nevetett ki egyszerre az én RÉMrendes tesóm.
- Nemár! segíts már légyszi!
- csõgatya, pulcsi, baki, sapka. Korizni nem lehet harisnyában! Még a jól korizóknak sem, nemhogy neked! - nevet ismét.
- Oké, megértettem hogy béna vagyok elsõre is, nem kell szapulni! - mondtam, s evvel ki is léptem a szobájából.

Sokat vaciláltam de végül a szürke koptatott csõgatyámat választottam, egy ''Lovely Place!''-s pólóval, a kabátommal és a bakimmal.

- Na, akkor én megyek. Sziasztok! - kiabáltam legfõképp azért mert Emma a szobájából nem sokat hallott volna egy normál hangerejû ''Sziasztok''-ból.
Na, akkor indulok! Remélem nem esek orra Bence elött a jegen!

3&3&3&3&3&3&3&3&3&3&3&3

Sziasztooooook! Nagyon-nagyon Megszeretném köszönni a 99 ( !!!!! ) megtekintést! Fantasztikusak vagytok! El sem tudjátok képzelniii milyen jó látni hogy olvassa valaki ezt az izét, amit az agyam alkotott:D

Naaagyon nagyon örülnék ha kapnék egy-két visszajelzést hogy tetszik-e nektek, ezalatt azt értem irjatok komikat
LÉCCI
LÉCCI
IIRJAATOOOKK
NEM HARAPOK JO?
CSAAAAAK EGY KOMIT!
LÉCCCCCCCIII :'''D

Köszönöm a figyelmet!

Lili lelép:DDddddd