Folyamatosan agyalva mentem fel a lépcsõn, így nem figyeltem és véletlenül neki mentem apunak.
- Uhh, bocsi apu, nem direkt volt - motyogtam el merülve a gondolataimban.
-Semmi baj kicsim. De min gondolkodsz ennyire? - kérdezte.
- Hátõõõõõõõ………… - nyeltem egy nagyot. Meg kérdezem, ha nem engedi meg max az ablakon keresztül távozom a randimra.
- Lenne egy találka… szóval egy fiú…
- Szó sem lehet róla! Tanulnod kell, és amugy sem találkozhatsz semmiféle fiúkkal, túl fiatal vagy! - kiabált velem.
- Apa! Én tényleg nagyon szeretlek meg minden, de kérlek értsd meg hogy nem vagyok már 5 éves kislány - mondtam egyre emelkedõbb hangszínnel. Az ,,5 éves kislányt" már kiabáltam.
- Biztos hogy nem, nem vitatkozom veled ilyesmirõl, és amíg az én házamban tartózkodsz én döntöm el hova mehetsz, és hova nem! Ma tanulni fogsz, semilyen fiúval nem találkozhatsz! - Mondta nagyon hangosan.
-Soha nem engedsz sehova! Soha nem ismerkedhetek! Néha átjöhet a Petra, õ is csak azért mert ismered. Mivan, azt akarod hogy remeteként haljak meg? Egyetlen baráttal? borzasztó vagy, komolyan mondom! - kiabáltam miközben sietõs léptekkel hagytam el a lépcsõt.
- nem te döntöd el kivel találkozhatsz és kivel nem!!! - kiabált utánnam.
- Utállak! Ordítottam miközben be csaptam a szoba ajtómat.
Magamhoz vettem a laptoptopomat, és fel mentem skypera. Petra fennt van! Azonnal videóhívást indítottam, közben pedig halkan csurogni kezdtek a könnyek az arcomon.
VOUS LISEZ
Traveling to Love.
Roman d'amourÉn délután hévvel jàrok haza a suliból. Történt, egy hete hogy szállok le a hévrõl és nekem jön, egy szõkés barna hajú 16-17év körüli (én 15 vagyok) brutál helyes sràc. Én csúnyán készülök fel nézni, de amikor össze akad a tekintetünk, lányos zavaro...
