SZJG Cortez szemszöge

(Kezdet) Szeptember 12

Szeptember 11.

A héten nem sok érdekes történt, azt leszámítva, hogy Dave és Zsolti tovább folytatta a kajaküldözgetéses témát. Egy darabig remekül elszórakoztatták egymást, de egy bizonyos ponton elkezdett unalmassá válni számukra egymás szívatása, így önkényesen úgy döntöttek, hogy Ricsit és engem is bele vonnak a témába. Ricsinek valami kínai tészta szerű jutott, nekem pedig rétes. Természetesen mindezt este 10-kor bonyolították le, hiszen mikor máskor is tennék?

-Következőre valami finomabbat rendeljetek már.-Morogta Ricsi a padon feküdve, látszólag nehezen tudott fennmaradni miután tegnap este maratont tartott a kedvenc sorozatai nézéséből.-Mondjuk hamburgert.-Javasolta eltűnődve. Ricsi állítása szerint az egyetlen problémája ezzel az egésszel az volt, hogy ő nem tudott a családjával együtt kajálni; elvégre nincs oda a kínaiért.

-Ki mondta, hogy mi voltunk?-Pislogott Zsolti ártatlanul.

-A futár?-Kérdezett vissza Ricsi elfintorodva. Zsoltinak és Davenak nem kellett több, azonnal egymásnak estek, és elkezdték egymást okolni amiért az óriási poénjuk kudarcba fulladt, és lebuktak.

-Nemár, tök egyértelmű volt, hogy ti rendeltétek.-Nevettem el magam a két srácon, aki folyamatosan egymásra mutogatott.

-Tényleg, Cortez neked hogy ízlett a rétes?-Terelte el a témát Dave gonosz mosollyal az arcán, nagyon jól tudva, hogy nem rajongok az édes ételekért, közöttük a rétesért sem.

-A nagyszüleim megették, úgyhogy ez nem jött be.-Röhögtem, miközben a gömb alakúra összegyűrt alufólia galacsint hozzávágtam Dave fejéhez. Nem hazudtam; bár elsőre kissé megilletődtek nagyiék is a rétesek láttán, de hamar lekezelték a helyzetet és vacsora gyanánt elfogyasztották. Sőt, nagyi még azt is hozzátette, hogy majd köszönjem meg annak a kedves fiúnak, aki rétest küldött nekünk. No comment.

Mondanom sem kell, hogy az előbbi cselekedetemet a többiek egy csatába invitálásként fogták fel, így másodperceken belül elindult a dobálózás az alufólia galacsinnal. Ha jól láttam, egyszer még Virágot is fejen találtuk, de mivel Virág nem reagált rá semmit így nem vagyok benne biztos. Általában hamar elszabadul a káosz nálunk, főleg, hogy általában Kinga még meg is fűszerezi a hangulatot egy kis kiabálással.

-Most komolyan.-Csapta le Kinga a mappáját a padjára.-Dobálóztok és egymásnak rendeltek ételt a késő esti órákban? Ez annyira nem vicces!-Kiabálta túl a hangzavart, válaszul Zsolti pedig fejen dobta az alufólia galacsinnal. Őszintén szólva kiráz a hideg Kingától és a hozzá hasonló lányoktól. Csak azért, mert ő nem tudja jól érezni magát egy közösségben még nem kell mindenki másnak a kedvét elrontani, illetve gyerekesnek titulálni minden poént. Kicsit hangulatgyilkos.

A nap további részében nem sok említésre méltó dolog történt, azon kívül, hogy Virág csúnyán leszerepelt matek órán. Éppen a telefonomat kerestem, amikor elkaptam egy kisebb párbeszéd töredéket Reniék beszélgetéséből.

-Állj le, Kinga, rajtad kívül senkit nem érdekel, hogy elment az idő.-Rázta a fejét Reni dühösen. Magamban folyamatosan szitkozódva matattam a táskámban, és mindent megtaláltam a telefonom kivételével.

-Engem viszont nagyon is! Nem haladtunk az anyaggal!-Förmedt rájuk Kinga miközben színpadiasan széttárta a karjait. A beszélgetés hallatán nehezen álltam meg, hogy ne röhögjem el magam. Valóban borzalmasan nagy jelentősége van annak, hogy elment az óra Virág felelésével. Komolyan, ötletem sincs hogyan fogok ezek után elaludni az éjszaka!:D

-Virág, nem azt mondom, hogy leszel okosabb is, de arra van esély, hogy kijavítsd a jegyed.-Támaszkodott Neményi a padra. Megvan!-Örvendtem magamban amikor megtaláltam a telefonomat. Neményi persze hozta a formáját, és mint mindig most is seggfej módján reagálta le a helyzetet. Vajon mit esznek rajta Virágék, hogy folyton vele lógnak? Totál érthetetlen számomra.