Nos,ez a rész kifejezetten @Szvivike miatt készül el,ugyanis ő ajánlotta ezt a részt,nagyon aranyos módon!Egyúttal ezzel a résszel szeretném megköszönni neki,és nektek,akik végig kíséritek a munkásságomat ezen az oldalon!^^
---------------------------------------------------------------------------------
Borzasztó nap,az életkedvemet pedig valahol az iskola környékén elhagytam,szval' ha valaki megtalálja jelezzen,mivel nagyon hiányzik.Thx!
Párizsi utazás..Nos,egy szóval kifejezve:unalmas.
Most fejben is bocsánatot kérek Momótól ezért,de egyszerűen dög unalmas volt! A második nap elteltével öngyilkos gondolataim voltak szó szerint.A harmadik napon pedig már mentem a boltba megvenni a legerősebb kötelet,de aztán eszembe jutott,hogy Neményi lelépett az iskolából,és valahol itt van,ahol én,és nem ott,ahol Reni.Így aztán úgy döntöttem,hogy felesleges még feladni az életemet,és kibírtam valahogyan ezt az utat.Bár azóta rémálmok kísértenek,és sűrűn megjelennek az álmaimban azoknak a szobroknak az arcai,amiket Momó megnézetett velem ez alatt az út alatt.Viccet félretéve megölni azért nem akartam magam,de megfenyegettem vele Momót,hogy megteszem,ha még egy hülye múzeumba elvisz..Őt ez természetesen nem érdekelte,és megnézetett velem még minimum 5 múzeumot. No comment.
A nyaramról pedig...Nos,a nyaram nem egészen úgy képzeltem el,ahogy alakult.Hogyan képzeltem el?Szimplán másképp,mint ahogyan alakult végül.Valahogy úgy,hogy Reni megköszöni a gyűrűt,amit adtam neki,én pedig reagálok rá valami hülyeséget ahogy szoktam,elkezdünk beszélgetni,és az egész nyarat végig beszéljük,majd pedig bevallom neki amit érzek iránta,ő pedig azt mondja,hogy ő is szeret.
Na ja,csak a valóság nem ilyen.Mert a valóságban Reni annyit se írt,miután ott hagytam neki a gyűrűt,hogy kösz.Sőt,egész nyáron egyetlen egy sort sem írt.Ráadásul a valóságban Reni nem szeret viszont,ez pedig a nyáron is bebizonyosodott.A valóságban nem Renivel beszéltem végig a nyarat,hanem idegen,részeg lányokkal a tengerparton,plusz a haverjaimmal.
Mert a valóság sosem olyan egyszerű és szép,ahogyan elképzelem.
Ricsivel persze,már rég megbeszéltem telefonon mielőtt elindultam az iskolába,hogy elfogom felejteni Renit,azért,amiért ő is elfelejtett engem.Erre Ricsi szimplán kinevetett,de én most komolyan eldöntöttem!Eskü!!!
-Vigyázz magadra az iskolában,és viselkedj rendesen.-Nézett rám nagyi szelíd mosollyal az arcán,én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
-Ugye tudod,hogy már 17 vagyok?-Néztem rá kérdően,nagyi pedig összeborzolta a hajamat,majd egy puszit lehelt a homlokomra.
-Attól még vigyázhatsz magadra,és viselkedhetsz rendesen.-Válaszolta.-Bár,ahogy ismerlek vigyázni vigyázol magadra,de rendesen nem fogsz viselkedni.-Sóhajtotta,én pedig értetlenül néztem rá.
-Rendesen szoktam viselkedni.-Néztem rá furán.
-Igen,szülőin is ezt szokta mondani Kardos tanár úr.-Nézett rám gyanakvóan.
-Jó,de ő kivétel!-Emeltem fel a kezem védekezően,nagyi pedig megütötte a kezemet,majd egy ,,Ne idegesíts tovább,menj inkább." mondattal utamra eresztett,én pedig azon gondolkodtam,hogy hova tűnt az előbbi kedves és finom nagymama. Mikor oda értem,a többiek már ott voltak,és mint hamar rájöttem,rám vártak.
-Jézusom,de jól nézel ki!-Nyávogott Edina,én pedig kínos mosolyra húztam a számat,és igazán örültem,hogy van rajtam napszemüveg,így nem látja senki a tekintetemet.
-Kösz!-Biccentettem felé furán,miközben megigazítottam a kezemben lévő gitárt.
-Milyen volt a francia út?-Kérdezett az egyik végzős srác,én pedig éppen válaszra nyitottam a számat,de valaki más megelőzött.
ESTÁS LEYENDO
SZJG Cortez szemszöge
Fanfic"-Azért hívom el,hogy megnézzen minket.Illetve téged.Amikor gólt rúgsz,akkor ránézel Renre.Találkozik a tekintetetek,olyan nyálasan mosolyogsz rá,ahogy szoktál.Ren rájön,hogy szerelmes beléd,és bumm.Együtt vagytok-Mondta büszkén,nekem pedig a homlok...
