SZJG Cortez szemszöge

(Remény)December 14.

-Te mindig dühös vagy?-Szólalt meg egy hang a hátam mögül,miközben próbáltam visszarakosgatni a szekrényből kiesett edényeket.

-Hát persze,mivel ellenem van az egész univerzum.-Vágtam rá dühösen,nagyi pedig nevetve összehúzta magán a pulóverét.

-Kora reggel van,mi lelt téged?-Mosolyodott el halványan,én pedig megvontam a vállam.

-Fájt a fejem.Kettő óta fent vagyok,szóval ez a nap nem lehet rosszabb.-Sóhajtottam fáradtan,nagyi pedig az asztalhoz tessékelt.

-Hány fájdalomcsillapítót vettél be?-Kérdezett érdeklődve.

-Kettőt.

-Cortez!-Szólt rám dühösen.

-Te is tudod,hogy egy semmit nem hat.-Magyaráztam.

-Szokj már le erről a hülye szokásodról,hogy egyszerre kettőt-hármat veszel be.-Forgatta meg a szemét unottan.

-Oké,megpróbálok.-Emeltem fel a kezem védekezően,mivel nem volt kedvem egy reggeli vitához.Persze,hogy nem fogom másképp csinálni,de erről nem kell tudnia nagyinak.Nem kell mindenről tudnia!:D 

Mire eljutottam az iskoláig konkrétan kiköptem a tüdőmet,ugyanis szembe szél volt.Olyan erősen fújt a szél,hogy végig úgy éreztem,hogy kettő lépést haladok előre,egyet hátralök.Kibaszott jó idő volt,mondhatom.Jobb nem is lehetne ez a nap.Hajnali kettőkor felkelek,mert nem hagy aludni a sok gondolat,fáj a fejem,és még az idő is kurva sz..Szép!LOL

-I'm a survivor.-Léptem be az ajtón,Ricsiék pedig szórakozottan figyeltek.

-Feláll a hajad!-Jegyezte meg Virág vidáman,én pedig pislogás nélkül néztem rá,mire Zsolti,Dave,Macu és Ricsi azonnal elkezdett vihogni.

-Oké.-Nevettem el magam,és megigazítottam a hajamat,azaz szimplán beletúrtam.A többiek beszélgetni kezdtek,nekem viszont semmi kedvem nem volt beszállni most,ezért úgy tettem,mint aki zenét hallgat,és nem hall semmit.Ez egy régi jó trükk arra az esetre,ha nem akarsz beszélgetni.Be kellene csukni lehet az ablakot.Hallottam,hogy Reni bejött a terembe,de én nem néztem rá.Talán így elfelejtem..

-Bejglit?-Kérdezte a szokásos kedves hangvétellel,nekem pedig azonnal megremegett a gyomrom a hangjától.Biztos csak azért,mert annyira utálom.Ricsi,Macu,Andris és Robi egyszerre ugrott a süteményért.-Házi.-Tette hozzá Reni,mire mindhárman visszarakták.Mármint Ricsi,Andris és Robi!:D Macu még kezdő,nem hibáztathattuk érte.

-Úristen.-Köpte ki egy zsebkendőbe tök gusztusosan a megrágott falatot.-Egyébként nagyon finom,csak éppen most nem vagyok éhes.Tudod,reggeliztem,meg minden.-Magyarázkodott Reninek.

-Semmi gond.-Felelte Reni,én pedig minden erőmet összegyűjtöttem,hogy még csak ne is nézzek felé.Nem szabad.Hirtelen leült elém,én pedig szigorúan néztem a padomat.Elég kellemetlen,ha az akibe szerelmes vagy,és nagyon durván visszautasított,vérig sértve ezzel téged,történetesen az osztálytársad.Elég nehéz túllépni valakin úgy,hogy mindennap szembesülsz vele.

-Csukjátok be,megfagyok!-Szólt Andriséknak,én pedig úgy döntöttem elteszem a zenelejátszóm.

-Mindjárt.-Legyintette le Andris,majd visszament a helyére,ezután pedig olyasmi történt,amire egyáltalán nem számított senki,de főleg nem én.Asszem' az ennél rosszabb nem lehet a napom kijelentést óvatlan dolog volt kimondanom..Az ajtó óriási erővel bevágódott,ezzel is már rosszat sejtetve

-Azonnal csukjátok be az ablakot!-Üvöltötte Kinga,Andrisék pedig nem igazán foglalkoztak vele.Pont fel akartam állni,hogy becsukjam az ablakot,nem foglalkozva a kettő idiótával,de már nem volt rá időm.Ugyanis a következő pillanat nagyon gyorsan történt.Láttam,hogy az ablak kezd becsukódni,ezért gyorsan felpattantam,és gondolkodás nélkül felrántottam Renit a padjától,majd amennyire óvatosan csak tudtam,félrelöktem.Igen,pont abban a másodpercben vágódott be az ablak,majd tört szilánkosra a benne lévő üveg.Az üveg szilánkok Reni padjára hullottak,én pedig szinte semmit nem hallottam a fülemben lévő sípolástól.Elengedtem Reni karját,és elképedve néztem a padot,amin ott hevert,a kisebb-nagyobb,millió részre törött tűhegyes üvegszilánkok.Azonnal elkapott a hányinger,amint elképzeltem,hogy a rengeteg üvegszilánk nem Reni padjába fúródik bele,hanem a testébe.