SZJG Cortez szemszöge

(Barátok) Valentin-nap,Február 12.

Meredten bámultam a plafont,miközben úgy éreztem,hogy a szoba falai egyre szűkebbek lesznek,szinte rám dőlnek.Levegőre van szükségem.Óvatosan kikászálódtam az ágyból,majd magamra kaptam a pulóverem és lesiettem a lépcsőn a konyhába.A konyhabútorhoz léptem,hogy töltsek magamnak egy pohár vizet,amikor is megpillantottam egy papírfecnit.Egy egyszerű,,Legyél holnap nagyon ügyes,drukkolunk nektek! Nagyiék." felirat volt rajta,mégis sokkal többet jelentett mint akármi.A fejem szinte lüktetett a rengeteg gondolattól,miközben feloldottam a telefonomat.Ittam egy kortyot,majd a konyhapultnak támaszkodva megnyitottam az msn-t.Ismét megnéztem a tegnapi beszélgetésünket Renivel.Majd kimentem a teraszra,ahol azonnal megcsapott a hideg levegő.Frissítően hatott rám,mégis szinte megrészegített,miközben a Reniről készült képeket nézegettem,és Oasis-Wonderwall című számát hallgattam.A telefonom pont 02:02-öt mutatott.Ilyenkor szoktak a rossz dolgok történni,nem?Vagy ilyenkor szokás kívánni?Fogalmam sincs.Talán mindkettő.Szembe találtam magam Reni egyik kilencedikes képével.Akaratlanul is elmosolyodtam a padban ücsörgő csillogó tekintetű,mosolyogó lányon.Milyen természetes és gyönyörű,így gondtalan arccal,felszabadultan nevetve.And after all..You're my wonderwall.-Szólt a zene a háttérben,én pedig szaggatottan kifújtam a levegőt,ami fehér füst formájában szállt fel az ég felé,majd vállt semmivé.

-Cortez,nem jössz aludni?Hajnali négy óra van.-Karolt át egy kar oldalról,én pedig azonnal kinyomtam a telefonomat.

-De,megyek.-Löktem el magam a korláttól,majd Viki után sétáltam.Néha még én magam sem vagyok tisztában a saját érzéseimmel

---------------------------------------

Végül sikerült valahogyan visszaaludnom,ám a telefonom reggel hatkor kegyetlenül felkeltett.

-Helló!-Szóltam a telefonba furán,miközben próbáltam eldönteni, hogy vajon ébren vagyok-e, vagy csak álmodom..

-Meg van a beadandód?Vagy ismét rontani szeretnéd az osztály átlagot?Mert abban nagyon jó vagy.-Kezdett bele mindenféle bevezetés nélkül Kinga,a maga szokásos bájával.

-Szia,Kinga.-Tettem le a telefont sóhajtva.Semmi kedvem hozzá,főleg nem azután,hogy Renivel karöltve szerveztek egy kontra bulit a mi bulinkra.Ezzel nem az a baj,hogy történetesen egy kontra buli van a mi fellépésünk idején, hanem az, hogy pont azok szervezik akik elméletileg a barátaink.Lehet,hogy nem sokat tudok a barátságról,de azt tudom,hogy egy barát nem csinál ilyet.Miért is nevezem a barátaimnak Kingát és Renit?Az első egy pszichopata,aki ha tehetné egyfolytában sértegetne,mint mindenki mást.A másodikba pedig bele vagyok zúgva,annak ellenére,hogy pont annyira érdeklem,mint engem Kardos órái.Nevezhettem eddig őket a barátaimnak egyáltalán?Az elsőt talán,az utóbbit viszont semmiképp, hiszen a barátaimba nem vagyok szerelmes.Ezután viszont egyiket sem  nevezhetem annak,végképp.Néha nem tudom eldönteni,hogy miért haragszok jobban Renire.Ha az eszemre hallgatok,akkor azért,mert  rohadtul keresztbe tett azoknak az embereknek,akik a barátaim.Hiszen nekik fontos ez az egész.Ha viszont a szívemre hallgatok,jobban mondva az önző részemre,akkor viszont azért haragszok mert nem lesz ott a nézőtéren.De lehet azért haragszok,mert ezzel egy nyílt kosarat adott.Talán nem is fontosak az okok,csak az,hogy haragszok.Legalább is próbálok,hiszen megbántott vele.Gyerekes vagyok?Talán.

-Akkor a fellépés előtt.-Búcsúzkodott Viki,én pedig értetlenül néztem rá.

-Hazakísérlek.-Néztem rá furán.

-Nem,nem!Van egy kis dolgom,beugrom a boltba meg ilyesmi.-Magyarázkodott zavartan.

-És? -Kérdeztem továbbra is értetlenkedve,majd egy másodperccel később leesett,hogy honnan fúj a szél.-Oh.-Bólintottam szórakozottan,Viki pedig azonnal elvörösödött.Meg