SZJG Cortez szemszöge

(Kezdet)Szeptember 8

Nem tudom szavakba önteni,hogy engem mennyire idegesít ez a lány! Komolyan mondom, egy életre megjegyeztem a nevét.

A reggel szokásosan indult, nulla életkedv, szenvedés, kóla, nagyi ordít, nagyapa nevet, én pedig alszok tovább...Csak a szokásos:D 

-Cortez komolyan mondom, hogy ha nem kelsz fel..-Fenyegetőzött nagyi, én pedig a fejemre húztam a párnát.

-Nem érdekel-Morogtam a párnámba, miközben nagyi megpróbálta letépni rólam a takarót.

-Lehetne készíteni egy "Antai-Kelemen Ádám"című valóságshow-t.-Vihogott nagyapa,én pedig ökölbe szorítottam a kezem.

-Az elég unalmas lenne. A repülőtereken kívül nem sok más dolog szerepelne benne.-Sziszegtem a párnámba, és már felkészültem a pillanatra, amikor a gondolataimba merülve kicsit túljátszva a dolgot "be fordulhatok", és nagyi kivesz az iskolából..Aha. Hát nem ma.

-Nem veszlek ki.-Közölte velem a nagyi úgy, hogy még nem is dobtam fel az ötletet..

-Nagyon szomorú lettem.-Motyogtam a párnámba.

-Gondolom akkor azért rázkódik a vállad mert sírsz-Sziszegte nagyi, én pedig nem bírtam tovább és elkezdtem hangosan nevetni. Részben igaz volt amit mondtam, de már nem érdekel annyira, hogy ez miatt szomorú legyek. Az egész életem egy reptér.És én magam is egy reptér vagyok,amin emberek jönnek és mennek. De egy sem marad igazán, és asszem' ez így rendben  van részemről.

-Rendben.Feladom.-Ültem fel az ágyamban. Nagyi elégedetten bólintott a győzelme láttán.

-Egy null öreganyádnak-Kacsintott rám nagyapa, nagyi pedig válaszul unottan megforgatta a szemét, aztán lement reggelit készíteni, amit természetesen nem fogok megenni.Ezt ő is tudja.De ennek ellenére mindennap elkészíti nekem. Először kicsit zavart, bár sokkal inkább mondanám úgy, hogy feleslegesnek találtam. Mostanában viszont azon kaptam magam, hogy valamiért kezdett fontossá válni számomra ez az apró gesztus. Mert tudja,hogy nagy eséllyel nem eszem meg,ő pedig ennek ellenére mégis elkészíti nekem. Oké, Ricsinek igaza van, sürgősen szükségem van egy barátnőre.:D

-Majd egyenlítek holnap.-Vigyorodtam el, és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, hogy felfrissítsem magam. Első tanítási nap. Miközben a tükörben vizslattam az arcom, azon gondolkodtam,hogy vajon hol rontottam el. Mióta vagyok én ilyen?Ilyen voltam mindig? Nem is emlékszem már igazán milyen is voltam régen..Fogat mostam, miközben néztem, ahogy a víz lassan lefolyik. Mióta lettem én ilyen érzéketlen, közömbös minden iránt? Mindenki izgul az első tanítási napján. Elvégre új iskola, új osztálytársak meg minden..De én minek is izgulnék? Ez az iskola is csak egy lesz a sok közül. Vajon milyen izgulni ilyesféle apró dolgok miatt, mint például ez?-Tűnődtem el, miközben beállítottam a hajam(nagyjából),és vetettem magamra egy utolsó pillantást a tükörben.Vajon ez vagyok én? Vagy ez is csak az egyik énem a sok közül? Érdekes, nem? Nem is emlékszem arra, hogy hányszor voltam más ember egész életem során. A szüleim ugyebár üzletemberek..Mindig olyasvalakinek a szerepét kellett felvennem, aki nem én voltam, elvégre a szüleim azt hitték/ hiszik, hogy mi vagyunk a brit királyi család. Ami elég vicces azért, főleg amikor erős brit akcentussal dumálnak annak ellenére, hogy nem is vagyunk britek.:D

Most végre itt vagyok. Önmagam lehetek..

De vajon ki is vagyok én?

-Eddig csinosítgattad magad?-Vigyorodott el nagyapa . Szórakozottan felültem a konyhapultra és úgy döntöttem, hogy ez alkalommal kicsit félrerakom az önmagam megtalálásának  a témáját és sodródok az árral, ahogyan eddig is tettem. Vagy éppen belefulladok, ez attól függ.