A Beacon Hills-i kitsune

4

Reggel  éppen sétáltam volna be a suli kapuján mikor meghallottam az ikreket beszélni, sötét ninjákról akik kardokat húznak ki a testükből.
Nem mentem be hanem haza siettem. Elővettem anyu egyik könyvét. Nem sokáig kellett keresnem míg megtaláltam. Oni-k vannak a városban, hát ez remek. Okkal vannak  itt, így keresnek valakit vagy valamit. Viszont ha Scott-ékra támadtak és még élnek akkor nagy valószínűséggel nem ők kellettek nekik hanem egy másik természetfeletti,és ha nem vérfarkas kell nekik akkor lehet kitsune-t keresnek. Ami rám és Kira-ra óriási veszélyt jelent.
Átlapozgattam a könyvet mikor találtam egy leírást egy próféciáról. Elkezdtem olvasni de nem tudtam felfogni mi történik, rosszul lettem és elkezdett lángolni a kezem majd felgyulladt a könyv...Mivel égi kitsune vagyok tudtam hogy tudok tűzgolyókat dobálni de még egyszer se történt ilyen és most sem magamtól csináltam. Megint nem tudtam uralni az erőm és az pedig elkezdett nőni magától. Eddig sosem volt ilyen de az elmúlt pár hétben egyre erősebbnek érzem magam és az erőimet. Ami nem lenne rossz dolog de anyu nélkül nem tudom hogyan kéne megtanulnom irányítani, mindig ő segített most pedig elveszettnek éreztem magam.
Elkezdett velem forogni a világ majd minden elsötétült.
A kórházban ébredtem és Melissa éppen ott állt mellettem.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Mi történt?-kérdeztem de még mindig lüktetett a fejem.
-Elájultál és apukád behozott a kórházba. Nem találtunk semmi komolyat. Mennyit alszol mostanában?-kérdezte.
-Nemsokat,nem nagyon van időm aludni...
-Valószínűleg csak a fáradtság miatt ájultál el. Írtam fel neked egy kis nyugtatot hogy estenként egyszerűbben el tudj aludni.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Most pedig még pihenj majd este mehetsz el addig bent tartunk megfigyelésen hogy biztos ne legyen semmi baj.
Melissa kiment én pedig ott maradtam. De nem voltam egyedül a szobában,ott feküdt Stiles mellettem,éppen aludt.
Felkeltem az ágyból majd leültem az ágya szélére. Úgy nézett ki mint aki napok óta nem alszik. Nem értettem mi történik vele és fájt hogy nem segíthetek neki. Felelősségemnek éreztem hogy mellette legyek, és persze eddig is mindig próbáltam nekik segíteni hisz a barátaim voltak, de ez most valahogy más.
Megfogtam a kezét és egyszerre elöntött egy furcsa érzés. Ismét az az érzés járt árt mikor a háza előtt ébredtem. Sötétség,szomorúság,kín és fájdalom. Mintha egy rossz rémálomba csöppentem volna,de nem az enyémbe hanem Stiles-éba. Felőröl a gondolat hogy neki ezt kell átélnie. Majd pedig felkelt.
-Szia Aya.-szólalt meg.-Hiányoztál...-felelte majd megcsókolt.
Nem értettem mi ütött belém vagy hogy mi ütött belé.Megint kívántam őt pont mint az ikrek buliján. De ez az egész olyan természetesnek tűnt mintha már ezerszer együtt lettünk volna...De mégis furcsa volt hisz egy kórházi szobában voltunk de vágytam rá. Vágytam minden egyes érintésére a bőrömön, érezni akartam őt és megtörtént. Elveszetettem a szüzességem egy kórházban Stiles Stilinski-vel.