A Beacon Hills-i kitsune

1

Szánalmas életem minden reggele ugyan úgy kezdődik és persze a mai sem más mint a többi. Felkeltem az ágyamból, elmentem edzeni, lezuhanyoztam, reggeliztem majd elköszöntem George-tól a nevelő apámtól és elindutlam suliba.
Beacon Hillsben nem annyira izgalmas az élet mint hinné az ember. Igaz az elmúlt időben voltak vérszomjas alpha vérfarkasok akik egy falkában utaztak, aztán ott volt Peter Hale gyilkolós dolga meg persze Jackson kanima mizériája Allison nagyapjával, mellesleg Derek falkája se volt valami diszkrét, a volt angol tanárról Jennifer Blake-ről meg az áldozatairól inkább ne is beszéljunk...Káosz volt az egész én pedig csak ültem és néztem az egészet.Persze nem mondom hogy nem avatkoztam be, de ezt csak úgy tehettem hogy ha nem vesznek észre. Nem fedhettem fel magam senki előtt, túl nagy veszélybe sodortam volna magam.
Éppen történelem órán ültem és hallgatóztam hátha Scott vagy Stiles mond valami érdekeset. Igen tudom nem szép dolog mások magán beszélgetését kihallgatni a természetfeletti erőnkkel de egy kis szórakozás nekem is jár.
Viszont belépett egy új lány az ajtót aki egyből felkeltette az érdeklődésem. Méghozzá azért mert olyan volt mint én. Oké nem teljesen de legalább egy kitsune ő is ami kezdetnek nem rossz amíg nem gonosz.
Mr.Yukimura bemutatta a lányát aki nem más mint Kira Yukimura. Scott elkezdte bámulni, egyértelmű hogy bejön neki...Nekem pedig olyan ismerős volt a neve egyszerűen nem tudtam rájönni honnan.
Az óra ment tovább,unalmasan, nem mintha annyira a táblát figyeltem volna. Hogyan is figyelném a táblát mikor Stiles Stilinski szarkasztikus megjegyzéseit is hallgathatom.
Kiskorom óta itt élek és Scott-ot jó ideje ismertem és régen még barátok is voltunk általánosban, de azóta nem sokat beszéltünk. Anya szerint túl veszélyes ha barátaim vannak mert a végén bajba sodrom őket.
Szünetem volt éppen és  a szekrényemben pakoltam de elfogott valami rossz érzés egyszerűen nem tudtam megmagyarázni miért ekkor odanéztem Scott és Stiles irányába. Scott szeme vörös volt és mintha nem tudta volna irányítani magát. Ekkor Stiles berohant bele egy terembe. Utánnuk mentem. Ha Scott nem tudja irányítani a farkas énét a végén még megtámadja Stiles.
Az egyik képességem a teleportálás mivel égi kitsune vagyok. Nincs benne sok gyakorlatom így eléggé kifáraszt még...
Kifutottam az udvarra és az ablakból figyeltem a történéseket,a kezemben a dobó késemmel.
Scott rákiabált Stiles-ra hogy menjen hátrébb ő pedig engedelmeskedett. Ekkor Scott felállt a földről már majdnem bementem mikor megláttam hogy saját magába mélyeszti a körmét majd szépen lassan lenyugszik.
Megkönnyebbülésemben sóhajtottam egyet. Nem tudom mi történik Scott-val de utána kell járnom.
A következő napokban egyre furcsaságban viselkedett Stiles. Olyan volt mintha folyamatosan elkalandozna és többször mint alapból, távolinak tűnt mintha nem tudná mi történik körülötte.
Pár nappal később éppen ebédszünetem volt. Szokás szerint egyedül ültem egy asztalnál és hallgatoztam hátha megtudom mi történik Scott-ékkal mikor odajött hozzám Kira.
-Szia, Kira Yukimura vagyok.-mosolygott rám.
-Bocsi de nem barátkozom.-néztem fel rá.
-Oh oké, sajnálom hogy zavartalak.-felelte majd elsétált.
Én tudom hogy ő micsoda viszont ő nem tudja rólam...Szerintem maga se tudja micsoda ő.
Odament Scott-ékhoz majd elkezdett nekik beszélni a köztes állapotról vagy ahogy a buddhistáknál mondják Bardo. Elmondta hogy hallucinációkkal kezdődik majd jönnek a démonok és végül halál...
De miért érdekli ez Scott-ékat.Lehet hogy ennek köze van a szünetben történtekhez...
-Amúgy ki az a lány a másik padnál?-kérdezte Kira.
-Ő Aya Kiyomi.-felelte Stiles.-De ne is foglalkozz vele, senkivel nem barátkozik...
-Régen jóban voltatok?-kérdezte Kira.
-Igen.-mondta Scott.-Általanosban legjobb barátok voltunk, Stiles és én is bele voltunk zúgva,aztán mikor elkezdődött a gimi eltávolodott tőlünk és azóta nem beszéltünk...
Összeszedtem a cuccaimat majd elindultam haza. Felmentem a padlásra és előszedtem anyu ősi könyveit de semmit nem találtam.
-Tudom hogy itt voltak és hogy te tudsz valamit.-feleltem miközben beteleportáltam az állat klinikára.
-Neked is szia Aya.-felelte Deaton.
-Segítenem kell nekik. Kérlek mondd el...
-Mikor keresték a Nemeton-t(a fát)be kellett lépniük a tudatalattiukba de nyitva hagyták az ajtót az elméjükhöz és ha nem csukjak be gyorsan...Szörnyű dolgok történhetnek. Édesanyád is megjárta ezt az utat régebben és teljesen sose tért vissza...