What a time to be alive

Prológ

Három erőteljes kopogás rántott vissza a valóságba.
- Itt vagy bent?  kérdezte Giorgio az ajtó előtt állva. 
- Igen. válaszoltam, és nagyon igyekeztem ügyelni arra, hogy véletlenül se remegjen meg a hangom.
- Minden rendben van, Ati?  hallottam meg ekkor Peti aggódó hangját is.
- Persze, mindjárt megyek, várjatok meg a buszban!  válaszoltam, majd újra lepillantottam a telefonomon megnyitott képre.
Mivel a látványtól egyre idegesebb lettem, ezért gyorsan elraktam a kezemben tartott készüléket. Igyekeztem valami másra gondolni, de már késő volt. A szemem sarkában megjelent egy könycsepp, majd még egy és a következő másodpercben zokogva rogytam le a földre.
Végülis nincs itt semmi érdekes, csak egy huszonéves srác ül a benzinkúti wc padlóján, a könnyeit törölgetve valahol az autópálya mellett este 11kor.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre...