What a time to be alive

II.

Amikor kinyitottam a szemem, hirtelen nem is tudtam, hogy hol vagyok. Kellett pár perc mire realizáltam, hogy Zsombiék nappalijában fekszem a kanapén. Valaki még egy kockás plédet is terített a hátamra. A konyha résnyire nyitott ajtaja mögül Bálint és Zsombi beszélgetésének foszlányai szűrődtek ki. Sikeresen feltápászkodtam és kimentem hozzájuk. 
- Ciao Atikám, hogy aludtál? -kérdezte Giorgio, aki valószínűleg Bálinttal érkezett. 
- Köszönöm, nagyon jól. 
- Amúgy megmutattam a srácoknak a számod, ugye nem baj? - kérdezte Zsombi.
-Nem, dehogy. -válaszoltam -És mi a véleményetek?
- "Más ágyában jobb a szex"? Egy kicsit erős ez a szöveg, nem? - kérdezte Bálint.
- Az még nem jelent semmit. És nem ez lesz az egyetlen provokatív dalunk. - vett a védelmébe olasz pajtikám. - Való igaz te nem is hallottad Barni dalát.
Mivel elég bárgyún néztem rájuk inkább megmutatták a próbán felvett demót. A dal címe Peti és én már magában furcsa dolgokra utalhatott, de a szövegből világosán látszott, hogy a dal két fiú szerelmes kapcsolatáról szól.
Eközben a délután már kezdett estébe fordulni és Giorgioval úgy döntöttünk, hogy mindketten hazaindulunk.

Másnap reggel a próbateremben találkoztunk a csapattal. Szokás szerint Barni ért oda először és legnagyobb örömünkre egy nagyobb kupac palacsinta is érkezett vele együtt. Ezután Peti, Giorgio és Zsoma, majd legvégül Bálint is befutott. Mikor mindenki megérkezett és a palacsinták is elfogytak elkezdtük a zenélést.
- Na akkor lássuk az új dalokat! - kiáltotta lelkesen Giorgio. 
- Új dalok? - csodálkozott Peti. - Én azt hittem, hogy csak Barni írt számot. 
Miután ezt tisztáztuk, közösen úgy döntöttünk, hogy Giorgio fogja énekelni a számomat. Egy másfél órán kereszül próbáltunk, ami nálunk már rekordnak számít. Eljátszottuk a Kreolkék pillanatokat az Elmélkedéseket és az új ötletekből próbáltunk valami hasznosat kihozni.
A próba végeztével felszálltam egy buszra és igyekeztem nem gondolni arra, ami napok óta nyomta a lelkem. Zsoma. Kezdtem úgy érezni, hogy az érzéseim elragadnak. Ma próbán például alig bírtam róla levenni a szemem.  A stílusa, a ruhái, a hangja és a nevetése...mindez csak felerősítette az érzést amit már jó ideje próbáltam magamban elnyomni. A pillangókat.  Magamban elképzeltem azt, ahogy megszűnik körülöttünk a világ és csak én és ő maradunk kézenfogva a semmi közepén. Ahogy a tekintetünk találkozik és közel hajolunk egymáshoz...
-Elnézést szabad ez a hely?- az idős néni hangja fájdalmasan törte meg a fejemben lakozó csendet.
- Igen, persze. - motyogtam kábán és felálltam, hogy átadjam a helyem. Ekkor a farzsebemben tárolt telefonom pittyent egyet, amivel sikerült magamra vonnom az emberek figyelmét. Gyorsan megnéztem, hogy ki írt. A szívem majd kiugrott a helyéről, amikor a készülék Bombi  nevét jelezte ki. Az  üzenetben annyi állt, hogy találkozzak vele holnap. Gyorsan válaszoltam, majd a buszról leszállva felmentem a lakásomba.