What a time to be alive

III.

Zsombor üzenete egész este nem hagyott nyugodni. Izgatott és ideges voltama közelgő találkozástól. Indulás előtt hosszú percekig fikszíroztam a tükörképem. Valamiért azt éreztem, hogy most tökéletesnek kell lennem. Mikor elkészültem mindennel felhívtam barátomat, hogy mégis hol találkozzunk, mire azt javasolta, hogy menjünk a terem elé, lévén elég messze laktunk egymástól. 

A busz a menetrendet és a korát meghazudtolva száguldott át a városon, a dugókat - valami csodával határos módon - elkerülve. Így alakult, hogy jóval hamarabb értem a teremhez, mint a megbeszélt találkozó. Az épület falához támaszodva elszívtam egy cigarettát, majd a kulcsommal kinyitva az ajtót bementem. Eredetileg a reggeli csípős hideg elől szerettem volna a próbatermünkbe menekülni, ám hamar kiderült nem vagyok egyedül. A dobok mögött Barni ült magányosan, láthatóan a gondolataiba mélyedve. Érkezésemre felkapta a fejét.
- Szevasz Atikám, mit csinálsz itt ilyen korán? - kérdezte mosolyogva.
-Én is megkérdezhetném ugyanezt! - válaszoltam - Csak néhány kottáért jöttem, nem is akarlak zavarni.
A basszusgitáromhoz sétálva felkaptam egy pár papírt majd kimentem a teremből. 
Az ajtó előtt szinte nekiütköztem Bombinak aki a táskájában matatott.
- Szia! - köszöntem neki.
- Ati helló! - hangján éreztem, hogy hirtelen megjelenésemmel sikerült meglepnem.
- Barni bent van amúgy, azt mondtam neki, hogy kottákért jöttem. - mondtam jelelezve, hogy tőle függ találkozónk titokban marad-e.
Zsombi a kezemben lévő kottákra pillantott, majd elnevette magát. - Ez a legátlátszóbb hazugság amit valaha hallottam. Na gyere!
Megragadta a kezem és magával húzott végig az utcán. 
Mégis hova megyünk? - kérdeztem, amikor már egy bő fél órája gyalogoltunk. -Meglepetés! Majd meglátod.
- És miért akartál találkozni? Nem mintha panaszkodnék, de mi ketten sosem szoktunk kettesben programokat szervezni.
- Hát tudod miután Luca khm... megcsalt gondotam örülnél egy kis érzelmi támogatásnak. - mondta és én akaratlanul is elmosolyodtam. Jólesett, hogy gondolt rám, tényleg eléggé magam alatt voltam. 

Időközben megérkeztünk egy csendes kávézóba valahol Budán. Észre sem vettem, hogy átjöttünk a Dunán, annyira belemerültem a beszélgetésünkbe.
A helyiségbe lépve megycsapott a frissen főzött kávé illata. Bár még korán volt, néhány asztalnál már ültek emberek, beszélgettek, ittak vagy a kezükben tartott telefonjukat nyomkodták.
Mi egy csendesebb sarkot néztünk ki magunknak. Miután felvették a rendelésünket Zsombihoz fordultam. 
- Klassz ez a hely! Köszi, hogy elhoztál.
- Ugyan már, semmiség! - válaszolta szereényen - Tudod, hogy a barátom vagy. Érted bármit megtennék. 
Ez a mondat újra felébresztette a pillangókat a gyomromban. Bár hippi barátom valószínűleg nem úgy értette, nekem ez a mondat akkor mindennél többet jelentett. 
Hirtelen mindkettőnk telefonja csipogni kezdett. Giorgio volt az. Azt mondta, hogy szervezett valami meglepetést és hogy tegyük szabaddá magunkat, mer két hét múlva elutazunk valahova. 
Ekkor ismerős dallam ütötte meg a fülem. Egy kis idő elteltével realizáltam, hogy ez a Nem vagyok ideges feldolgozásunk. Zsombira néztem aki a közelebb hajolt, majd megbeszéltük, hogy a rádióból szól a számunk. Ekkor elmosolyadtam.
- Egy, két, há.. - kezdtem el számolni
- GITÁRSZÓLÓÓÓÓ!  -üvöltöttük kórusban
A kávézóban tartózkodó emberek csúnyán néztek ránk, de ez minket cseppet sem zavart. Soha nem éreztem magam ilyen felszabadultnak ezelőtt. Gyorsan fizettünk, majd szinte kiszaladtunk az utcára. 
 - Köszönöm ezt a találkozót! -mondtam Zsomának - Esetleg szeretnéd, hogy hazakísérjelek?
- Igen az nagyon jó lenne, köszönöm. - válaszolta. 

Egy ideig a gondolatainkba merülve sétáltunk egymás mellett. Zsombi az arcomat fürkészte.
- Hiányzik? - kérdezte hirtelen
- Egy kicsit. - válaszoltam őszintén - Szerettem, de amit tett azt nem tudom neki megbocsátani.
- Egy kis idő és túl tudsz majd lépni rajta. - nyugtatott.
- Remélem. 
- Biztos találsz magadnak egy jobb párt. Rengeteg rendes lány van a világon.
- És rengeteg rendes fiú is. - mondtam halkan. - Lehetek őszinte veled Bombikám? El kell mondanom neked valamit.