Keresd az aranyat! (Outer Banks)

4. Rész- Érzelmek hiánya

Gondolkodás nélkül kezdek el rohanni a vászon mögé, szembe a felbolydult tömeggel. A szövet mögé érve meglátom mind a 6 embert akit kerestem, és nem a legszebb állapotban találom őket. Rafe, Topper és harmadik kolomposuk, akinél arra sem fáradtam, hogy a nevét megjegyezzem, éppen egymást átkarolva vánszorognak el minél gyorsabban a tett helyszínéről, a három jóbarát pedig egymást támogatva próbálja összeszedni magát. Pár másodpercig hezitálok, de végül odafutok hozzájuk és segítek Kiarának-aki a legjobb állapotban van- a többieket felsegíteni. Nem szól semmit, csak hagyja, hogy eljussunk velük egy eldugottabb helyre, távol a mozi helyszínétől.

-Mi történt?- kérdezem meg pár perc elteltével, miután már mind kicsit kipihentük magunkat.

-Dobtunk egy sárgát- ironizál JJ, egy pimasz mosollyal a szája sarkában. Még most is képes pofázni...

-Topperék bosszút álltak- válaszol most Pope, már sokkal több értelemmel.

-Min?- kérdezem reménykedve, felé fordulva.

-Igazából ez a "csata" csak pár napja kezdődött, de azt hiszem most sem a snecik nyertek- nevet fel keserűen a mondat végére. Elhúzott ajkakkal fordulok újra előre, és nem erőltetem a témat tovább. Majd elmondják, ha akarják. 

-Gyertek, fertőtlenítsük le a sebeiteket- állok fel hirtelen, pár perc néma csend után.

-Hagyd, nem kell- legyint Pope, de JJ nagy meglepetésemre felkel eddigi helyzetéből, és várakozóan tekint rám, ebből pedig megértettem, hogy kettesben akar beszélni velem. Sóhajtva sarkon fordulok és elköszönök az ottmaradt két tagtól, majd JJ-vel a nyomomban a gyógyszertár felé veszem az irányt, ami szerencsére éjjel-nappali, így ilyen késői órában is nyitva találjuk. Egyedül megyek be, JJ inkább leül kint. A patikába lépve egy lélek sincs ott rajtam kívül, csak a gyógyszerésznő néz rám fáradt szemeivel. Megveszem a szükséges dolgokat,- még szerencse, hogy mindig hordok magamnál egy kevés pénzt- majd kilépek az ajtón, a szőke fiú pedig ott ül az út szegélyén egy kövön. Nem ment el.

-Van minden- foglalok helyet mellette, és egy kis fertőtlenítőt öntök egy vattadarabra. Felé fordulok, és már éppen nyúlok a sebes arca felé, amikor hirtelen megkérdezi:

-Te akarod csinálni? Mert ha nem akarsz egy snecihez érni megértem, elláttam már magam párszor- a hangjában igaz, van egy kis gúny, de inkább a meglepődöttség van előnyben. Minden mozdulatomban megállok, és elvörösödve fordítom el a fejem.

-Ennyire egy elkényeztetett, gazdag picsának tartasz?- kérdezem megerőltetve magam, visszafordulva felé. 

-Az utóbbi napokban egyre kevésbé érzem így, de azért megkérdeztem- vonja meg a vállát, majd az arcát közelebb tolja a kezemhez, ezzel jelezve, hogy kezdjem el a tisztítgatását. Apró mosollyal az arcomon látok hozzá sebei kimosásához. Nem olyan vészesek, mint amilyennek az előbb tűntek, de azért szerzett pár horzsolást. Amikor a szájánál lévő sebhez érek, egy kicsit meginog a bátorságom, de végül erőt veszek magamon és kitisztítom azt is, miközben ő résnyire nyitja szemeit.Amikor végzek, halkan elkuncogja magát, mire értetlenül nézek rá, de aztán rájövök, hogy azon nevet, hogy koncentrálás közben, rossz szokásomhoz híven, kidugtam a nyelvem hegyét. Újra elvörösödöm, ittlétünk során sajnos már másodszor. Leplezve zavarom, duzzogva felhúzom az orrom.

-Örülj neki, hogy segítettem- vetem oda neki megjátszott sértődöttséggel, amin ő mégjobban nevetni kezd.

-A számon lévő sebet mással is megtisztíthattad volna- mondja nekem egy kacsintás kíséretében, mire nekem elakad a lélegzetem. Részben a meglepődöttségtől, részben a felháborodástól. Reakciómat látva újra röhögni kezd, amin már nem tudok nem mosolyogni. Hiába tagadnám, imádom nézni ahogy nevet.