A suli álhíre ✔︎

Tizedik 🏵️

Aiden
_______________

- Milyen messze laksz te? - kérdezte Liam nyavalyogva.

- Hallod, alig 10 perce sétálunk, úgyhogy vagy 3 percre megálltunk. - forgatta a szemét Em.

- Már ez is sok! Miért nem jöttünk kocsival?

- Mert akiknek van jogsija ittak tegnap, nekem meg semmi kedvem annyit vezetni, hogyha mehetünk gyalog is! - felelte Oliver.

- De, ne már!

- A következő utcában lakom, szóval pofa be! - parancsolta Stone.

- Jó' van már, azért nem kell leharapni a fejem! - tette fel a kezét védekezően.

- Itt vagyunk! - állt meg egy kertes ház előtt. Bézses falak, barna fa kerítés, egyszerű, de nagyszerű.

- Juuuj! - kiáltott fel Ruby - De cuki! - guggolt le egy kiskutyához. - Tiétek?

- Nem, hanem a szomszédé. Rá eddig más valaki vigyázott, de úgy látszik, visszajött. - mosolygott a havanese kölyökre. - Szia, Pitypang! Nem volt jó Mason-nél?

- Ki az a Mason? - kérdezte össze zavarodva Liam.

- Ő is itt lakik, neki van egy kis Német juhász kutyusa, és így ő vigyázott vagyis vigyáz rá. - mosolygott.

- Bocsi, skacok! - érkezett meg egy világos barna, szinte szőke hajú fiú, akinek a pólóján keresztül is látszott, hogy elég edzett. 

- Hogy került ki Pitypang? - kérdezte Emma.

- Átjött hozzám anyám és nyitva hagyta az ajtót.. - vakargatta a tarkóját.

- Téged meg, hogy hívnak? - böktem ki, mikor már nagyon elkezdett zavarni a jelenléte.

- Jaj, tényleg! Szóval Mason, ők itt a barátaim, Ruby, Oliver, Liam és Aiden. - mutogatott ránk - Srácok, ő itt Mason.

- Bocs a zavarásért és Pitypang kiszökéséért is. - fogta meg a kiskutyát, aki boldogan szaladgált a lábunk közt szlalomozva.

- Nem baj, ha úgy van majd átvihetem Dakotát egy kicsit? Hiányolja már nagyon és, ha már az anyját nem tudom visszahozni, akkor... - harapott az ajkába Stone.

- Persze, majd megbeszéljük. - ölelte meg, (!) mire én megfeszültem, de Oli meg időben meglökött, így ezt Em nem láthatta. Mikor elköszöntek, intett még felénk a pasi, majd elment a Havanese kölyökkel együtt.

- Bemegyünk vagy csak elkísértünk? - kérdeztem idegesen. Nem akartam annak a fiúnak a közelébe tudni őt. Nem bízok benne és, ha ők kettesben maradnak...

- Gyertek, csak, mint mondtam halkan, mert lehet már Josh alszik. - fordult hozzánk Emma.

- Stone babám, nem kell nyolcszor elmondani. - mosolyogtam a lányra, aki mellett Ruby enyhén szólva is le volt sokkolva, gondolom a megszólításon.

- Kuss már na! - forgatta a szemét, majd csendben kinyitotta az ajtót.

- Gyere nyugodtan, nem kell suliba lenni soha. - jött ki gondolom a nappaliból, egy barna hajú, kék szemű hölgy, aki elég mérgesnek tűnt, de mikor észre vette, hogy a lánya nincs egyedül rögtön mosolyt erőltetett az arcára.

- Jó napot! - köszöntünk elsőnek Oliver-rel.

- Csókolom Emma anyukája! - vigyorgott Liam idiótán.

- Szia anya... - ölelte meg Emma az édesanyját.

- Jó napot, Ms. Shaw! - mondta Ruby is.

- Sziasztok, mi járatban ennyien? - nézett végig rajtunk gyanakvón.