Aiden
_______________- Milyen messze laksz te? - kérdezte Liam nyavalyogva.
- Hallod, alig 10 perce sétálunk, úgyhogy vagy 3 percre megálltunk. - forgatta a szemét Em.
- Már ez is sok! Miért nem jöttünk kocsival?
- Mert akiknek van jogsija ittak tegnap, nekem meg semmi kedvem annyit vezetni, hogyha mehetünk gyalog is! - felelte Oliver.
- De, ne már!
- A következő utcában lakom, szóval pofa be! - parancsolta Stone.
- Jó' van már, azért nem kell leharapni a fejem! - tette fel a kezét védekezően.
- Itt vagyunk! - állt meg egy kertes ház előtt. Bézses falak, barna fa kerítés, egyszerű, de nagyszerű.
- Juuuj! - kiáltott fel Ruby - De cuki! - guggolt le egy kiskutyához. - Tiétek?
- Nem, hanem a szomszédé. Rá eddig más valaki vigyázott, de úgy látszik, visszajött. - mosolygott a havanese kölyökre. - Szia, Pitypang! Nem volt jó Mason-nél?
- Ki az a Mason? - kérdezte össze zavarodva Liam.
- Ő is itt lakik, neki van egy kis Német juhász kutyusa, és így ő vigyázott vagyis vigyáz rá. - mosolygott.
- Bocsi, skacok! - érkezett meg egy világos barna, szinte szőke hajú fiú, akinek a pólóján keresztül is látszott, hogy elég edzett.
- Hogy került ki Pitypang? - kérdezte Emma.
- Átjött hozzám anyám és nyitva hagyta az ajtót.. - vakargatta a tarkóját.
- Téged meg, hogy hívnak? - böktem ki, mikor már nagyon elkezdett zavarni a jelenléte.
- Jaj, tényleg! Szóval Mason, ők itt a barátaim, Ruby, Oliver, Liam és Aiden. - mutogatott ránk - Srácok, ő itt Mason.
- Bocs a zavarásért és Pitypang kiszökéséért is. - fogta meg a kiskutyát, aki boldogan szaladgált a lábunk közt szlalomozva.
- Nem baj, ha úgy van majd átvihetem Dakotát egy kicsit? Hiányolja már nagyon és, ha már az anyját nem tudom visszahozni, akkor... - harapott az ajkába Stone.
- Persze, majd megbeszéljük. - ölelte meg, (!) mire én megfeszültem, de Oli meg időben meglökött, így ezt Em nem láthatta. Mikor elköszöntek, intett még felénk a pasi, majd elment a Havanese kölyökkel együtt.
- Bemegyünk vagy csak elkísértünk? - kérdeztem idegesen. Nem akartam annak a fiúnak a közelébe tudni őt. Nem bízok benne és, ha ők kettesben maradnak...
- Gyertek, csak, mint mondtam halkan, mert lehet már Josh alszik. - fordult hozzánk Emma.
- Stone babám, nem kell nyolcszor elmondani. - mosolyogtam a lányra, aki mellett Ruby enyhén szólva is le volt sokkolva, gondolom a megszólításon.
- Kuss már na! - forgatta a szemét, majd csendben kinyitotta az ajtót.
- Gyere nyugodtan, nem kell suliba lenni soha. - jött ki gondolom a nappaliból, egy barna hajú, kék szemű hölgy, aki elég mérgesnek tűnt, de mikor észre vette, hogy a lánya nincs egyedül rögtön mosolyt erőltetett az arcára.
- Jó napot! - köszöntünk elsőnek Oliver-rel.
- Csókolom Emma anyukája! - vigyorgott Liam idiótán.
- Szia anya... - ölelte meg Emma az édesanyját.
- Jó napot, Ms. Shaw! - mondta Ruby is.
- Sziasztok, mi járatban ennyien? - nézett végig rajtunk gyanakvón.
ESTÁS LEYENDO
A suli álhíre ✔︎
Novela JuvenilEmma Stone egy átlagos gimis lány. Az anyukával él, és másra nem is számíthat. Senki nem foglalkozott vele AZ eset óta, őt pedig, azok közé sorolják, akik a sarkon megtalálhatóak... Az igazság messze nem ez. Azon az estén, az alkohol, és - hazug - b...