A suli álhíre ✔︎

Tizenhetedik 🏵️

Emma
______________

Rubin✨ : Mi volt a mai? 👀

Lime 🍋: Idk. [Idk: nem tudom, angol rövidítés]

Adidas 👟: stone dramazik

Oliva bogyó 🌱: khm, khm nagy betű a név, ha már ezt írod írd helyesen...

Kövecske⛏️: jahh, el is felejtettem, hogy Mr. Nem Vagyok Egos, tökéletes!

Rubin ✨ : Pls mondjátok már el mi van! És ne itt veszekedtek, ez a csopi nem arra van! [Pls: Kérlek angol rövidítés]

Adidas 👟 : mondtam már hogy emma baba sir a semmiert!

Kövecske⛏️: ékezetek luxus. Ja és sem Stone sem Emma baba nem vagyok, még kisbetűvel sem.

Lime 🍋: valaki jon zenelni ?

Oliva bogyó 🌱 : videót vágok, utána megyek. Emma am jó lett a videód!

Adidas 👟: csak nem vagyok benne...

Rubin✨: Csodálkozol? Amúgy tényleg jó lett Emma! Ui: már mindenről tudok!

Ezek után még beszéltek, de én inkább mentem és vagy százagyára is megnéztem a vágatlan anyagot a netes játékokról... Egy hétvége telt el azóta, vagyis ma hétfő délután van, március 22.-e.

Egész felvétel alatt látszott, hogy mi tűz és tűz vagyunk. Pedig lehet jobb lenne, ha csak tűz és víz lennénk. De akkor viszont nem szívhattuk volna egymás vérét, és nem hülyéskedhettük volna végig az egészet. A majdnem-csókot látva néha, - vagyis inkább mindig -, el fog a sírás. Én voltam tudom. De azzal nem számoltam, hogy én később ezt úgy megbánom mint a fene...

Az eszem persze az akkori ellökésemet támogatja, míg belülről majd' szétszakadok a gondolattól, hogy bármi lehetett volna...

Április 24.

Az eltelt egy hónapban egyedül Rubyval beszéltem, de vele sem többet pár mondatnál. Mivel az osztálytársaim érdekből közelednének, így Willowék nyakára maradtam.

Megismertem Madisont, aki egy csupa szív lány, hiába a nyílt, néhol faragatlannak tűnő beszéd stílusa. Willow, a maga csendes módján nagyon aranyos lány, épp ezért lepődtem meg, hogy Carter Gates a szíve választottja, aki nem éppen a legszerényebb fiú... Huntert már ismertem, Mason legrégebbi haverjaként, de most már tudom, hogy valójában is őrült, bulizó ember, aki szintén szereti úgy fűzni a lányokat, mint kicsiként én a cérnára a gyöngyöket... És végül de nem utolsó sorban, Henry. Vele és Masonnel lettem a legközelebbi viszonyban, attól függetlenül, hogy a lányokkal egy suliba járunk. Valahogy az első perctől kezdve olyan volt, mintha ezer éve ismerném, és nagyon hasonlított valakire csak tudnám kire... Mason pedig, mint kiderült, homoszekszuális, vagyis a saját nemét szereti... Mit ne mondjak, kiköptem a vizet mikor ezt megtudtam. Mindig szerettem volna, egy meleg fiú barátot, erre ott van az orrom előtt!

Időközben meghirdették a tavaszi fesztivált, ami a sulinkban egy régi szokás. Aféle ki mit tud, amit minden évszakhoz, a nyáron kívül megrendez a gimi főszerkesztő csapta, és a tanárok. Idén, április utolsó péntekje lesz, ami 30.-a. A tervem a következő volt; ugyan úgy kihagyom ezt is, mint az utóbbi kettőt hisz mi értelme mennem? De sajnos az igazgatónk megkért, hogy mivel én "híresség" vagyok, - khm, khm 100 követőm sincs, csak a suliból pár ember beszél velem emiatt és híresztelik - így jó lenne ha én is megjelennék. Hát kösz, de nem akarok! - mondtam magamban, majd inkább hamis mosolyra húzva a szám, inkább csak bólintottam.

A fesztiválon, mint mindig szokott lenni főpróba, ahol csak olyanok lehetnek, akik szerepelnek, vagy akik nem tudnak ott lenni de szeretnék megnézni, és a külsösök. Nekem annyi a feladatom, hogy felkonferáljam a szereplőket, - úgyhogy nem kaptam még meg a műsor listát, - és csináljak egy vlogot erről, és az előkészületekről.

- Emma! - kiáltott anya - Elviszem Dakotát a barátnőjéhez, ott fog aludni. Nem soká jövök! Addig kérlek vigyázz Joshua-ra! Puszi! - igen, végül béke lett. Sikerült mindent átbeszélni és végül megtört a jég. Lassan, de biztosan újra ott vagyunk, hogy apáról beszélünk...

- Rendben! - szóltam vissza, majd indultam is Josh-hoz, aki békésen nézelődött. Szegényt megijesztette a Henry számára beállított csengőhang, hisz rögtön rám nézett. Megsimítva a fejét megpusziltam, és fogadtam a videohívást.

- Halihó! - intettem a srácnak, majd lehuppantam a kanapéra.

- Csá! Mikor jössz? - nézett rám.

- Hát még vigyázok Joshyra, majd lehet utána, de nagyon nincs kedvem odamenni. - húztam el a számat.

- Ez fájt! - kapott a szívéhez.

- Mi? - kérdezte Jules. Ő Henrynek a "CsaK BaRátoK VaGYuNk" barátnője, akiről mindenki tudja, hogy többet érez, de nem vallja be se magának, sem másnak.

- Szia Jules! - köszöntem a lánynak is.

- Szióka! - mosolygott, utána leült a srác mellé, és onnan nézett rám.

- Na szóval miről szól a pletyka? - pillantott ránk felváltva.

- Arról, a kisasszony nem akar velünk találkozni! - mesélte felháborodva Henry.

- Ez igaz?

- Nem így értettem. Egyszerűen nincs kedvem kimozdulni! Soha nem történik semmi jó, ha én is részt veszek egy gimis bulin. Az még oké, hogyha csak a mi társaságunk van ott, de ha már többen akkor balhé van, és ha ott vagyok akkor biztos, hogy miattam, vagy én is benne leszek... - sóhajtottam - Ehhez nincs elég energiám most. Sem lelki erőm.

- Durván egy hét múlva úgy is bulizni fogsz! De legyen úgy ahogy te akarod, ha te nem jössz buliba, a buli megy hozzád! - vigyorgott a srác.

- Ne, látod nem szeretné! - rázta fejét Jules, aki felé hálásan pillantottam.

- De megbeszéltük...! - nyavalygott továbbra is.

- Henry Dean Diaz! Ne akard, hogy megüsselek! - szólítottam meg a teljes nevén.

- Emma Faith Stone! Mesélj, hogy sikerülne neked megütnöd, ha csak telefonon neszélünk? -röhögött ki.

- Úgyhogy megkérem Jules, hogy tegye meg helyettem! - mosolyogtam rá ördögien.

- Ezer örömmel átadom! - vigyorgott rá a lány.

- Ez nem ér, hogy szövetkeztek ellenem! Kérlek Jules, tudom, hogy nem akarsz bánatani.. Mentem! - ugrott fel majd a hívást megszakítva menekült el.