A suli álhíre ✔︎

Tizenkettedik 🏵️

Aiden
_____________

Fájt látni, hogy szenved és sírva, néha szipogva meséli el a történteket. Nem csak a mai napot mondta el, hanem ahogy ő emlegeti, Az eset-et is...

- Jason Campbell és Hailey Bell. Az akkori barátom, és legjobb barátnőm... Szép páros, mondhatom. Egész kapcsolatunk alatt kavartak. Én naivan nem vettem észre, így ha velük voltam már örültem, hisz arról nem tudtam, hogy a hátam mögött összejárnak. Azon az estén találtam rájuk.... Huncutkodás közben, szépen szólva. Mert én nem adtam neki magam, ezért Hailey tökéletes pótlásom volt. - tépkedett egy zsepit.
- Az alkohol, vagy csak maga a helyzet miatt rögtön hányingerem lett. Sírva rohantam a mosdóba. Senki nem jött utánam, nem segített senki. De szerencsére nem volt baj a nyilvánvalón kívül. Abban a pillanatban összetört bennem a Jasonről és Haileyről valamint a fiúkról alkotott véleményem is. Akkor még nem tudtam mi vár rám.
Azt hittem, hogy nem lehet annál rosszabb. Pedig lehet. Mindig lehet.
A buliban volt felelsz vagy mersz, amibe véletlenül bele keveredtem így mikor a társaság mellett elmentem, pont egy srác mert, a többiek a feladatán gondolkodtak. Az egyik csaj mondta merésnek, hogy csókoljon meg egy random lányt. A pasi engem vett észre, pont ahogy menekültem a buliból, így gyorsan elém állt és... Megcsókolt, szó nélkül, azt sem tudtam hol áll a fejem, így őt kikerülve, távoztam olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, az úton majd otthon is sírtam.
Anya már aludt, apa... Apa meg várt. Ő volt az egyetlen, aki megvigasztalt. Másnap felpuffadt arccal, sírástól vörös szemmel keltem. Rajtam kívül üres volt a ház. Önző módon az egész napot önsajnálattal töltöttem. Apa aznap már nem tért haza. Anyukám pedig magába roskadt. Nem tudta mit tett, náluk akkor már megszokott volt a veszekedés.
Nem volt egészséges életmód, de szerették egymást és szimplán mindketten túl sokat dolgoztak, ami miatt egymást hibáztatták, hogy nincs idejük a másikra, meg persze emiatt rám sem. Aznap semmi hír nem volt apáról. Hívtuk, írtunk neki, de semmi, a munkahelyén azt mondták, hogy már rég elindult és nem is túlórázott... Aztán, másnap a kórházból telefonáltak, hogy apa már nincs az élők között. Egy drogos, részeg száguldozott az úton, apu elrántotta a kormányt, és ez lett a végzete... Azért nem hívták korábban, mert a telefonja használhatatlan lett, így máshogy kellet keresni a hozzátartozókat. - hadarta szomorúan, sokszor szipogva...

- Jézusom! - sikított fel Ruby és megölelte, Emma pedig halkan zokogott a karjaiba.

- Stone...

- Nem kell mondani semmit. Tudtok róla, de nincs kedvem azt hallgatni, hogy idővel jobb lesz, mert soha nem lesz jobb... Anya utál, apa elhunyt. Ennyi. - szakított félbe, meggyötörten. Látszott rajta, hogy semmi  nem volt oké. A szem mindig igazat mondd, szokták mondani. Neki pedig lassan már semmi nem tükröződött a fájdalmon kívül.

- Na, figyelj. - tolta el magától Benson - Semmi klisés mondat, de beszélj róla, ne tartsd magadban. Hidd el segít, nem sokat, de az is számít. Nekem például a szüleim elváltak, és most ez a gyerek a mostoha bátyám. - mutatott Liamre. - Eleinte senkinek egy szót nem szóltam erről, de később az egész suli előtt borultam ki. Ha nem beszélsz erről, még jobban fognak pletykálni. Mondd el nekünk, itt vagyunk, és mi mind tudjuk milyenek a pletykák. Nem kell, most mindent elmondani, csak legalább egy kis részt, hogy ne rosszkor szakadjon ki belőled minden.

- Ti tényleg mostoha tesók vagytok?! - ámult el Em szipogva.

- Látom megfogtad a lényeget, de igen Ruby a húgicám! - karolta át, de a Benson rögtön lerázta a kezét, emiatt neki álltak testvériesen civakodni.

- Nagyon gyorsan elment az idő, indulnom kell Dakotáért! - ugrott fel Stone a semmiből észbe kapva, majd egy táskába bele dobált mindent, ami kellhet. - Aiden, fel tudod öltöztetni Josh-t? Elő kell vennem a babakocsit.