Emma Stone egy átlagos gimis lány. Az anyukával él, és másra nem is számíthat. Senki nem foglalkozott vele AZ eset óta, őt pedig, azok közé sorolják, akik a sarkon megtalálhatóak... Az igazság messze nem ez.
Azon az estén, az alkohol, és - hazug - b...
Persze, hogy kísérői nagyrészt fiúk. Nem, véletlenül sem lehet lány társaság, nem neki elég három barátnő.
A fesztivál főpróbája megkezdődött, és rögtön ő volt középpontban. Egyszer pillantott felénk, de meg is lepődött mikor látta, hogy leplezettlenül bámulom őt. Nem bírta így elfordult, de az egyikük továbbra is minket figyelt. Fekete haj, orr piercing, amit innen láttam, annyi nyugi volt bennem, hogy mellette ott volt egy csaj is, aki neki dőlve nevetett valamin, világos barna hajában szőke melír volt látható, és ő fixen nem a mi sulinkba járt.
- Gyakorolnunk kéne erre te csak őket nézed... - fordultam meg Liam hangja felé.
- Tehetek én róla, hogy bármelyik pasi lehet onnan a barátja?! - kérdeztem idegesen. - És én azt akarom tudni, hogy melyik barom arcú a pasija. - ráztam a fejem.
- Igen - válaszolta egyszerűen. - Tudod ha akkor nem b@szod el, akkor... - be sem fejezhette mert közbe vágtam.
- Tudom jól, költői kérdés lett volna. - forgattam meg a szemem. Ez az ő szokása, és én sajnos már megint megtettem...
- Menj oda, ha ennyire tudni akarod. - rántotta meg a vállát. - Ebből baj lesz... - sóhajtott, mikor látta, hogy én komolyan vettem.
- Sziasztok. - intettem körbe.
- Helló? - köszöntek, s bár inkább kérdésnek hangzott.
- Stone, beszélhetünk? - néztem mélyen kék szemeibe. Ma is gyönyörű volt, ami nem egyszerűsítette meg a dolgom. Egy fehér alapon virágos top, és egy kis fekete szoknya.. Túl kicsi, mármint kellően takart, de ha behajolna előttem... Oké, nyugi kishaver gondolj egy kaktuszra!
- Na mi volt olyan fontos, hogy nem lehetett elmondani a barátaim előtt? - tette keresztbe maga előtt a kezeit. Kaktusz, kaktusz, kaktusz!
- Sajnálom. - mondtam ki. - De tényleg, és remélem elég időt hagytam, hogy átgondold azt amit szeretnél.
- Nem hittem volna, hogy ki fogod bírni egy hónapig sz#x nélkül. - forgatta a szemét. - Emiatt nem gondolkodtam. Én feladtam magunkat. Persze fájt, de úgy voltam vele, hogy lefekszel valakivel közben és akkor összetörök. Ezt még akartam akadályozni. De te is falat tettél oda, amit remélem nem fogsz lerombolni! - harapott az ajkába. Kaktusz, kaktusz, kaktusz! Na jó fenébe a kaktuszokkal meg fognak szúrni de...
- Stone, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.. - suttogtam, miközben közelebb léptem hozzá és a csipőjénél fogva magamhoz rántottam, így megérezte a kínom, és kinevetve puszit nyomott a számra. - Látom emlékszel... Csak valami hiányzik ebből, tudom is... - csókoltam meg. Minden érzelmünk benne volt; a várakozás; a vágy; az elvesztett egy hónap. A csók tökéletes volt. A többiek akik ezt lattam hangos tapssal, éjjenzéssel örültek nekünk. Stone a tarkómat átkarolta és a hajamba túrva, vigyorogva elhúzodott.
- Ugye tudod, hogy valószínűleg most mindenki minket néz, és jó páran fotóznak? - súgta halkan a vállamba fúrva a fejét.
- Zavar? - pillantottam le rá, mire a ő halványan elmosolyodva a szemembe nézett.
- Nekem nem, de úgy készülj, hogy a neten landolunk! - harapott újra az ajkába.
- Komolyan Stone? - nevettem fel. - Nem kell ezt csinálnod, ha azt akarod, hogy megcsókoljalak! Te is megteheted máskor.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Másnap boldogan vártam Stone-t, hogy közösen induljunk a fesztiválra. Penny Dessel megy, akit nagy nehezen rávett, hogy eljöjjön. Mert sajnos azóta sem sikerült tisztázniuk a dolgokat Liam-mel. Szerencsére április végén nagyon jó idő volt már, nem hideg, és nem is az a forróság. Így a sulink udvarán megtartott rendezvényre minden tökéletes lesz.
Csakúgy, mint Stone. Egy bézs színű bővebb pólóban, amit egy fekete szoknyával és nejlon harisnyával párosított, plusz az elhalaszthatatlan Vans cipőjével lépett ki a bejárati ajtón, de mégis... Számomra ő volt a legszebb lány, akit ismertem. Nem számított mit vesz fel, nem számított a kinézete. Mert már megvett a személyiségével. És elrabolta a szívemet...
- Szia. - állt meg előttem kissé idétlenül, mire én a derekánál fogva magamhoz húztam, és megcsókoltam.
- Gyönyörű vagy! - suttogtam az ajkaira.
- Aiden... Azt hiszem.... - sóhajtott drámaian - Anya ezt az ablakból végig nézte... - röhögött ki, miközben én lefagytam. Nem így terveztem de "Jó estét Elizabeth!" vagy mi...
- Ez nem fair. Te tudtad emiatt nem léptél hamarabb! - gyanakodtam, de gyorsan úri emberként eléléptem és kinyitottam neki az ajtót.
- Köszönöm! - mosolyodott el.
- Amúgy izgulsz? - kérdeztem, mikor már én is a kocsiban ültem.
- Nem nagyon. Pont leszarom, hogy a suliban mit gondolnak rólam, mert már a szemükben egy hazug krva vagyok, szóval emiatt nem. Sokkal inkább, hogy a videó, hogy fog sikerülni. - pillantott felém. - Nem tudom mennyire követed a csatornámat, de kezdenek lassacskán nőni a követőim száma, de eddig nem csináltam vlogot, sőt semmi hasonlót soha nem is néztem, így tegnap néztem ilyeneket hátha rájövök, és elsajátítom a dolgokat. Azt sem tudom megéri-e szponzorálni a sulit, és, hogy ez az egész hova fog vezetni. Mert akárhogy is nézzük, a vlogolás a videojátékoktól nem kicsit különbözik... - stresszelt rá.
- Naaa, Stone. Nyugi van, menni fog. És elég ciki ezt bevallani, de végig néztem minden kirakott videód, és őszintén szerettem mindet. - fogtam meg a kezét, míg ő továbbra is engem nézett.
- Arra gondoltam, hogy a Fugitivos-nak a számából veszek fel részleteket, és majd ha kirakom, akkor linkelem az oldalatokat. - pirult el egy kicsit.
- Nem várom el ezt tőled. De köszönöm szépen, ha mégis megteszed. - szorítottam rá a kezére, majd a suli parkolójába érve, kinyitottam előtte az ajtót, és együtt sétáltunk be az iskolába, nem sejtve mi fog ránk várni...
