Demagogia-hun.

Vayne #1

- Vayne! Vayne! - kiabált valaki utánam

Hátranéztem megnézni ki az, de a legkevésbé sem érdekelt ki az. Késésben vagyok és még egy csomó dolgom van. Alicia. Persze.

- Hmm? - szóltam hátra, de a lépteimet nem lassítottam le

- Hova mész? Ma lesz a vizsga! - lihegte, miközben utánam futott

- Tudom, de kell egy-két cucc.

- Uuuu mehetek veled? - kezdett el örülni

Igen, megint beszerző körútra megyek, ami abból áll, hogy beszerzem, ami kell. Ilyen egyszerű. Sosem mondom senkinek, hogy ez mit is jelent. Talán ezért is érdeklődnek emiatt.

- Aliciaa... Sietek. - mondtam mogorva hangon és gyorsítottam a lépteimen

- Kérleeeek! - ragadta meg a karomat a barátnőm és unszolt - Legalább azt mond meg, hogy hova mész!

Nem akarom elmondani. Végképp nem magammal vinni. Jelenleg a bátrakhoz megyek és ott szeretnék a legkevésbé lebukni, hogy számunkra önfeláldozóknak "illegális" tárgyakat hozok el.

- A bátrakhoz. - mondtam egyszerűen

A barátnőm lehőkölt és egy helyben maradt. Hátrafordultam, elmosolyogtam magam és futni kezdtem. Nem Alicia elől hiszen tudom, hogy nem fog utánam jönni.

Van egy kis zugom, amiről senkinek nem beszélek. Na, most oda megyek! A csoport nélkülieknél van. Bevallom néha féltem, hogy majd feltörik ezért nem is tartok ott sok mindent csak azt ami éppen most kell. Egy régi romkocsma, vagyis inkább annak a kamra része. Alaposan körbenéztem mielőtt bementem. Kivettem a csizmámból a kulcsot a nagy lakathoz és bementem. Gyorsan lekaptam magamról a szürke ruhákat. Helyettük fekete csőnadrágot, fekete toppot és egy vöröses bőrdzsekit kaptam magamra. A hajamat leengedtem és a rongyos táska helyett, amibe azt hinné az ember, hogy a csoport nélkülieknek viszek ruhát és élelmet kiborítottam. Gyorsan átpakoltam egy bőr hátizsákba a cuccokat belőle. Volt benne minden, amit sikerült összegyűjtenem. Iránytű, könyvek, számomra csak csecse-becse tárgyak, amik állítólag "sokat érnek". Egy ilyet akarok ma nagyon elcserélni. Egy ütött-kopott fa doboz izéke, de egy srácnak nagyon kell a bátraktól és ez nekem csak jó hír.

Felkaptam a táskát a vállamra, bezártam és futottam. Késésben vagyok, de ezt akkor is el akarom intézni. Sokkal jobban érzem magam ebben a hacukában. Egy kis önbecsülést ad, de most persze nem feltűnősködhetek, mert ha lebukok akkor leszek szarban. Na, de a bátrakkal mivel tűnsz fel? Ha nem vagy feltűnő!

"Csak ne most lássam meg Blythet. Csak ne most lássam meg Blythet. Csak ne most lássam meg Blythet." - mondogattam magamban

Oké, oké minden a terv szerint halad. Egy kis parkour mutatvány és el is jutok a megbeszélt helyre. Aha, hogy az egy épület teteje... Na de azért nem vagyok meghúzatva. Nem fogok felmászni rá! Nem véletlenül vannak a házaknak ajtajuk, meg lépcsőjük, ilyesmi. Szépen természetesen bementem, ami ezért még véletlenül sem volt természetes. Civilizációóóót plííííz!! Na nem számít... Felvágtáztam a lépcsőn egészen a 12. emeletre. Még jó, hogy ekkora bádi bílder vagyok. Hah, ez jó vicc volt. Na, szóval felcsúsztam és már majdnem ott voltam, de azért megálltam kicsit kifújni a levegőt, nehogy már azt higgyék, hogy puhány vagyok!

- Lépcső mi? - hallottam meg egy ismeretlen hangot

- Mert mit kellett volna? - válaszoltam kicsit flegmán, pedig tudtam, hogy mire gondolt mikor a többi háztető felé biccentett. - Egyébként ki vagy te?

- Nálad van? - kérdezte semmibe véve a kérdésemet

- Aha.

A srác barna szemei felcsillantak. Egyébként leszarom, hogy ki ez, amíg kifizet.