Demagogia-hun.

Blythe - 8. Fejezet

A fehérek birodalmában vagyok. Igen, a kis házikómban üldögélek teljesen egymagam. Tejbe áztatott csokoládé ízű valamit eszek és meg kell valljam, finom. Langyos tejecske. Szóval egy natúr cuccban ülök a kanapén, és halkan nézem a televíziót. Rájöttem hogyan kell bekapcsolni. Szerintem a híradó megy. Egy fehér szmokingos férfi ül, néha áll a képernyőn. De egy valami nagyon megütötte a szemem, illetve fülem. De leginkább csak félelmet keltett bennem.

" Tegnap behatolás történt a Bátrak szektorába. Egy eddig ismeretlen csoport fiatal tört be a kiképző központba. Tudomásunk szerint nem történt erőszak és nem tűnt el semmilyen tárgy sem. Aggodalomra nincs ok, de ha bárkinek van az üggyel kapcsolatos információja, hívja a hatóságokat. "

Villám sebességgel kaptam a távirányító felé és a hangosít gombot kezdtem nyomkodni. Nem hiszem el. Mázli, hogy nem néznek odaát tévét.

¤

Az iskolában ülök és a tankönyvemet lapozgatom. Várom, hogy az osztály megérkezzen.

Benjamin bevágódott mellém, pont mikor a régi Európa nyugati részéről olvasgattam.

- Na mi van Thunderbird? Csak nem lebukni készülsz? - kérdezte szinte már visszafojtott levegővel. Mi van?

- Nem tudom mire gondolsz Benjamin - suttogom vissza.

- A kezed, Drága. Nagyon szép vágás, hol szerezted? - kérdezi. Ömm, pólót vettem fel, saját hiba.

- Észre sem vettem, biztos tegnap fürdés után. Letört egy darab az üvegből, lehet hogy beleakadtam - azért a fantázia...

- Hogy nem vetted észre, hogy elvágtad a karod? - húzza szorosra szemöldökét.

- Bátor voltam, nem is fáj egy ilyen apró-cseprő seb.

- Ahamm. Azért vegyél fel egy pulcsit a kedvemért - és elfordult mellőlem.

¤

Ebédszünetben Alexandria mellett kötöttem ki.

- Láttad a híreket tegnap? - kérdezi idegesen.

- Láttam. Valami baj van vele? - kérdezem mintha mi sem lenne a dologban, holott engem is érdekel.

- Szerintem rólunk volt szó.

- Hallgass, mint a sír és senkinek ne szólj. Akik ott voltak velünk kussoljanak, ha lehet értesítsd őket. Megegyeztünk?

- De...

- Figyelj! A karom ketté van hasítva, ha bárki kérdezi a fürdőben vágtam meg magam, mert kitört egy darab a kabinüvegből. Oké?

- Kérjem arra őket, hogy hazudjanak? - hitetlenkedik a szavaim hallatán.

- Tulajdonképpen, igen. Az életük múlik ezen. Ha kiderül, hogy mi voltunk soha nem lehet jövőnk és elképzelni sem merem mi még ez mellett. Érted? Muszáj!

- Jó. Értem. De beszélnünk kell még erről. Majd átmegyek. Szia.

És el is tűnt.

¤

Én vártam. Esküszöm vártam. De kilenc óra után már meguntam. Így álomba szenderültem.

¤

Reggel korán értem be az iskolába. Korábban, mint szoktam és mégis ott volt már az egész osztály. Leültem a helyemre, majd egy kis papírcetlit küldtem Driának "Mi történik?" felirattal. Elolvasta, majd egy "sajnálom!" szót formált szájával hang nélkül. Nem értettem.

- Mi történik? - hajolok oda Benjamin feléhez.

- Tudtam - és nem szóltam többet.

Megmondom miért nem szólaltam meg többször.

Egy, mindenki felém fordította tekintetét egyszerre, ami rém ijesztő volt.
Kettő, két hatalmas fehér ruhás csávó rontott be a terembe és öblös léptekkel haladt felém.

Benjamin kiugrott a padból, hogy jobban hozzám tudjon férni a két csávóka. Két karomnál megfogva könnyű mozdulattal téptek ki a padból.

- Jogában áll hallgatni, minden ami mondd, felhasználható ön ellen. Jogában áll egy telefonhívás, amin képviselőt kell fogadnia.

Majd tovább rántanak a termen, minden akaratom ellenére.

Ez egy igen szar nap lesz.

xxVirágxx